Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, második körzet (Budapest, 1930)
[Helységek adatai]
Kiskunhalas 13 városnak örökösen kellett tartani a rácok támadásaitól, állandó őröket tartott s amint valami a rácok terveiből tudomására jutott, azonnal értesítették a solti sánc parancsnokát és Kecskemét városát. Okulva a rácok zaklatásain, a város 1704-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelemtől, továbbá Bay László ezredestől és Török András jászkun kapitányától kért és kapott a kóborló kuruc katonaság esetleges támadásai ellen menedéklevelet. A város 1704 és 1705 évben több Ízben szállított a kurucok részére élelmiszereket s hogy a császáriak támadásai ellen is védekezzék, báró Globitz Frigyes János szegedi parancsnok rendeletére, szekeres munkásokat küldött Szeged megerősítésére. Az 1706. év ősze szomorú időket hozott Halasra Rabutin hadai ez év szeptember 6-8-án, három napon keresztül a városban táboroztak, amikor is a várost teljesen kifosztották, még a földbe elrejtett élelmiszereket is felkutatták s elvitték magukkal. A következő évben a halasiak úgy a kurucoknak, mint a császáriaknak szolgáltatnak élelmet, aminek az lett a következménye, hogy a várost két felé is hívták országgyűlésbe. így 1708-ban Virmond, a szegedi parancsnok meghagyta a városnak, hogy a pozsonyi labanc országgyűlésbe küldjön követeket, viszont Rákóczi fejedelem Tályára hivta a várost értekezletre. Erre a halasiak mást nem tehettek, minthogy mindkét helyre elküldötték követeiket, katonát azonban csak Rákóczinak adtak. A város saját költségén 1708-ban 51 főnyi csapatot állított ki a Sőiér Tamás ezredes parancsnoksága alatt felállított ezred részére, amely Farkas János főhadnagy és Tegzes János alhadnagy vezérlete alatt indult Rákóczi táborába. A város azután mindvégig kitartott a nemzeti ügy mellett és fizette a kiküldött 51 katonát. 1709 májusában pestis járvány ütött ki a városban, amelynek szeptemberig sok áldozata volt. Dacára annak, hogy az évekig tartó háború mindenéből kifosztotta a várost s a pestis is megharmadolta a lakosságát, a kuruc ezredek számára továbbra is küldött élelmet addig, amig a kuruc világ 1710-ben a Duna-Tisza közén véget nem ért. A szatmári békekötés után a város megszabadult a rác veszedelemtől, de az 1717-ben kitört török háborúk ismét súlyos terheket róttak rá. Annak ellenére, hogy Savoyai Jenő hercegtől oltalomlevelet nyert, mégis élelemmel és előfogattal kellett ellátnia a Belgrád felé menetelő katonaságot. 1712. év után jelentékeny fejlődésnek indul a város. 1715-ben elkészül a ref. iskola, 1721-ben Károly királytól 3 országos vásár tartására kap engedélyt s 1723-tól a városi jegyzőkönyvek is kezdetüket veszik, amelyekhez a bevezetést váczi Halász István jegyző irta, aki 1695-től kezdve állott a város szolgálatában. A Német lovagrend az 1715: XXXIV. t. c. értelmében az 1702-ben kötött vételi szerződésről lemondván, az 500.000 fr. vételárat a pesti rokkantak házának alapítványából visszafizették s igy 1731-ben a Jászkunkerület ezen alapítvány zálogbirtokába került. 1739-ben a városban ismét pestis járvány pusztított s ötödfél hónap alatt 591 áldozata volt. A pestis után 253 házban 800 személyt Írtak össze. Mária Terézia királynő ingadozó trónjának megvédéséből Halas város is kivette részét, amennyiben 1741-ben 37 lovas és zl gyalogos katonát állított ki, kiknek három havi eltartását is fizette. Végre 1745-ben bekövetkezett a Kunság megváltása, amikor is Mária Terézia királynő, engedve a rendek sürgetésének, 500.000 forint váltságösszeg befizetése és 1000 lovas katona kiállítása mellett megengedte, hogy a Jászkunkerületek önmagukat megválthassák a pesti rokkantak házának zálogbirtoka alól. A Jászkunok meg is váltották magukat s a váltságösszeget a Kunság minden városa, községe és pusztája között arányosan elosztották, illetve e célból értékileg felbecsülték s ezen becslés szerint Halas városa és a hozzátartozó puszták összesen 50.900 forintra becsültettek fel. A községi hatóság azután adó alapon kivetette a lakosokra a váltság összeget. Az újra megvásárolt kiváltságokkal felujult a hadikötelezettség is, amelynek a jászkunok, az 1745-ben folyó porosz háborúban eleget is tettek, mikor is 1000 lovaskatonát állítottak ki, amelyből Halasra 79 katona jutott. Amikor a jászkunkerületek 1756-ban felállították a hires Nádor huszárezredet, Halas városa 51 legényt állított ki teljes felszereléssel, nemkülönben az 1758—59-es háború költségeihez összesen 2065 forinttal járult hozzá, a nemes testőrség felállításához pedig 148 forint 15 krajcárt adott. A megváltás után a város rohamos fejlődésnek indult s az építkezések jelentékeny módon megkezdődtek. így 1735-ben elkészült a kerületi börtön, 1745-ben a református parochia, 1752 a református tanítói lakás, 1758-ban, Hajós András főbirósága alatt, a városháza, 1771-ben pedig restaurálják és kibővítik a református templomot. 1754-ben a Kiskunkerületi börtönt a tiszta református vallásu Halasról, az alig 10 év óta megszállott Félegyházára tették át. 1769. évben Mária Terézia királynő lakhatási engedélyt adott a római katholikusoknak is, akik eddig a város ellenállása folytán nem telepedhettek le a városban. Ezen engedély alapján számosán költöztek Halasra. Az újonnan letelepült katholikusok templomának részére telket jelöltek ki, eh
