Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, második körzet (Budapest, 1930)
[Helységek adatai]
Kiskunhalas 11 helyeket fel kellene égetni. A 15 éves háború végén és a Bocskay és Bethlen-féle felkelés ideje alatt Halas lakatlan maradt. A pusztán maradt felsőkiskunsági helyeket Thurzó Szaniszló nádor 1622 után igyekezett betelepiteni. Halas városa egy török okmány szerint egyizben török ellen harcoló és fosztogató hajdúk tanyája volt A török pasák 1626 körül a lakosokat „ezer baj közt telepítek Halasra“ a baranya megyei Ormánság vidékéről. Az uj telepesek nem a régi város helyén kezdtek építkezni, hanem az akkori időknek megfelelően a nádas tavak közt levő félszigetre s a városnak ez a jellege csak 120 éve, hogy megszűnt a belvíz részbeni levezetése utján. Veszély esetén bemenekültek a tó közepén levő Népszigetre. Baranyából a telepesekkel átjött a református püspök is, aki egy nagykőrösi okirat szerint 1626-ban vizitált Nagykőrösön. Magukkal hozták továbbá a latin köriratu ormánsági egyházvidék pecsétjét is. Az egyházi érintkezés Baranyával sokáig fennállott. 1634- ben készült az első pecsétje a városnak. 1632-ben már a református egyháznak lelkésze volt. 1636-ig 30 ezer akcse adót fizettek a töröknek Eger várába s a bündíjak és bírságok felét oda szolgáltatták be. Ettől kezdve rendes tizedet adtak a töröknek s mint az eredeti török oklevél mondja „mivel a város félős és veszélyes helyen van s a török tiszteknek odajárni isten- kisértés volna, ezek nem járnak ki Halasra, hanem a város eskűdtbirói szedik be az adót s ők szolgáltatják be a töröknek.“ Ezen egyezség ellenére a török tisztek dunai hajók vontatására kötelezték a halasiakat. Több pasa és maga a szultán, II. Murad is adott 1638-ban a városnak védlevelet a túlkapások ellen. 1638—39-ben Pestmegye solti székében vették fel adó alá a várost 3 Kapuval, tehát fizethetett a város kétfelé is. Azonfelül a magyar végvárak katonái is lejártak a hódolt részekre a népet fosztogatni Ezen rossz közviszonyok folytán apadt a város lakossága és az adóporták száma is 1647-ben 4. 1668-ban 3, 1683-ban 2, 1691-ben 1V2, 1692-ben \lU jobbágytelek (porta) után rótták meg a várost adóval. A teherbíró képesség fogyott amiatt is, mert a Kun-puszták nagy részét Szeged és Kecskemét vette birtokába, köztük Tajó és Bodog- lár pusztákat is A visszaszállingózó földesurak meg a saját pusztáikról tiltották ki a legeltető halasiakat. Legtöbb bajt okozott azonban az a körülmény, hogy a nádor 1657-ben Pekárd, Telek, Füzes, Fehértó, Rekettye, Balota, Eresztő és Karapái pusztákat a Korpona várbeli tiszteknek adományozta, névszerint Agárdy Endre, Tornay Mihály és Cseh Mihálynak. Ezek a földesurak és utódaik, — különösen Agárdy Endréné második férje paui Hamar István — sarcolással sokszor rablással a hódoltság utolsó szakában nagy kárt tettek a halasiaknak. Egész rabló seregek jöttek le az Alföldre a magyar végvárakból. Az 1699. évi összeírás szerint a török 1659-ben Csajos-pusztán Balassa Bálint 900 emberét levágta. A sirdombjukhoz ültetett fákat még 1739-ben is Balassa fáinak nevezték. Ma Balástyai kapitányság a környező puszta neve Szeged határában. Sok ezirányu panaszt tett Pestvármegyén Halas városa is, de nem sok eredménnyel, mindössze Kohárytól kapott védlevelet. 1663-ban ismét háború tört ki Erdélynek a töröktől való elszakadásának kísérlete miatt. A török Nándorfehérvár felől, Apafi fejedelem pedig Erdély felöl vonult át Halas vidékén. Apafi Mihály 1663 szeptember 10-én érkezett Halasra, visszafelé útjában pedig november 18—19-én volt Halason. Az 1677-ben kezdődött Thököly-féle kuruc mozgalom ismét a háború rémét hozta a Kiskunságra és Halas városára is. A zavaros időkben fosztogatni lejáró végbeliek ellen védőt keresve, a felsőkískunsági helyek a nádornak, mint a jász-kunok grófjának oltalmát keresték és a régi Halas-szék okmányai alapján Halas város is csatlakozott a mozgalomhoz, kérve, hogy a Kunságba kebeleztessék a város és igy a földesurak nyargalóba küldözni szokott katonáinak a fosztogatásától szabaduljon. 1683-ban a Bécs ellen felvonuló török sereg tatár hordái rabolták végig a vidéket. A budai török hatóság a Dunán elvette a tatároktól a rablott jószágot és igy a török Budáról, a Szabadszállás, Ocsa, Alsónémedi és a Gyömrőre futott birák értesítették Halast és a környékbeli községeket, hogy menjenek fel a tatárok által elhajtott marhákért. A halasiak Pest alól 593 marhát kaptak vissza meglehetős nagy sarc ellenében. A felvonuló seregek 1684-ben úgy kiélték a környéket, hogy három tehénnek az áráért lehetett csak egy véka búzát kapni. 1685 október közepén a török kiürítette Szolnok várát és azt magyar és német csapatok szállták meg, amelyeknek első dolguk volt, hogy a már úgyis kizsarolt lakosságot újabb terhekkel sújtsák. 1686-ban Heisler szolnoki tábornok kezeihez Halas 3000 irtot fizetett, majd egy Halason elveszett katonáért ugyanoda 300 irtot kellett fizetnie. Ugyanezen év szeptember 2-án a szövetséges csapatok Buda várát bevették és igy Halas felett a török fennhatóság megszűnt. Az előnyomuló császári seregek élelmezésére Halason is állítottak fel katonai élésházat kilenc sütőkemencével s a lakosság 1697-íg, a zentai csatáig, a végkimerülésig dolgozott és adózott a hadseregnek. A török uralom után. Buda bevétele után Eszterházy Pál nádor a Jászkunság helyreáhitására törekedett, amely korona-birtok volt ugyan, de törvény szerint az évi 3000 frt adója a nádort illette ; ha a nádori szék üresen állt, a kir. kamara szedte az adót. A régi kunpuszták használatától Szeged városát már korábban eltiltotta s névlegesen csekély bérösszegért, — hogy a jogfenntartás igazolr
