Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, második körzet (Budapest, 1930)
[Helységek adatai]
10 Kiskunhalas pusztát Epertónak, ma Pirtó a neve. Füzes pusztán is állott egy Árokegyház nevű falu. Kőkút falu a török defterek szerint 1582-ben még meg volt. A török hódoltság kezdetén tehát fennállott Kiskunhalas határában Halas város, Boldogasszonyegyháza, Eperd, Kőkút, Arokegvháza, (Gerendegyháza) Szent Gál, öt ismeretlen nevű falu Tajó, Zsana, Balota, Felsőkistelek, Alsókistelek pusztákon és beolvadt a határba Fejéregyháza, Bónegyháza és Pekárd helységek egy része. Az első a bodoglári és szanki, a második a felsőkisteleki és keceli, az utolsó Szarkás—Debeák és Polgárdi puszták határába olvadt be. Az alsókisteleki ismeretlen nevű falu temploma valószinüleg a város déli részén fekvő u. n. templomhegyen volt. A török kiűzése után Fehértó pusztán a Várhelyen alakult egy Rác Ivánka nevű falu, de ezt a lakósok a Rákóczi-féle szabadságharc alatt elhagyták, A mai Kiskunhalas város tehát 14 elpusztult magyar és kun helység területéből áll. Miután Halas kivételével ezek a pusztán maradt területek nem épültek fel újra, a következőkben csak a szorosan vett Halas történetével foglalkozhatunk. 1439-ben Albert király Halas várost, Madarast, Tavankutat, Szabadkát és Csőszápa falu (Jánoshalma) fele részét, amelyek mind Bodrog megyéhez tartoztak, a két Hunyadi (Oláh) János Szörényi bánoknak zálogositotta el. Ez a zálogbaadás ugylátszik elbirtokolássá vált. Hunyadi János halála után sógora, Szilágyi Mihály lett az uradalom birtokosa, majd 1459-ben, Szilágyi halála után, Mátyás királyra, mint rokonra maradt, aki 1464-ben dengelegi Pongrác János erdélyi vajdának adományozta. 1476-ban Pongrác Mátyásra szállt a birtok, aki fiú örökös nélkül halt meg s az uradalom visszaszállt a királyra, aki azt 1501-ben Corvin János hercegnek adományozta, aki az 1504-ben bekövetkezett halála előtt jószágkormányzója, enyingi Török Imre és neje Paksy Krisztinának és gyermekeinek adományozta. Török Imre halála után fiai, Mátyás és Bálint voltak a földesurak. 1541-ben, midőn Buda várát megszállta a török, *a halasi földesur, Török Bálint fogságba került s a konstantinápolyi Hét torony nevű erődben 1550-ben meghalt. Valószinü, hogy Török Imréné Pak sy K risztina jogán nyert azután 1561-ben a Paksy család, az időközben Csong- rád megyébe kebelezett Halas városára és az itteni száraz révre királyi adománylevelet s birták Halas városát a török kiűzésig, illetve 1691 május 30-ig, amikor I. Lipót király egy okiratával megszüntette a Paksy család birtokjogát és Halas várost a m. korona birtokát képező Kunság területébe kebelezte be. A régi Halas történetéből keveset tudunk. A hazai történetírás szerint, amidőn a Szeged környékén elszállásolt és fellázadt fekete sereget II. Ulászló király parancsára Kinizsi Pál temesi gróf fegyveres erővel feloszlatta, a Halas falu alatt elsáncolt fekete sereget ágyútűzzel kikergette, s azt a Szeged-Kalocsa közötti pusztaságon szétverte, nagy részét elfogta s kivégeztette. Az itteni szájhagyomány a város északi végén levő Zöldhalom nevű dombot tartja a fekete sereg sírjának. A Dózsa-féle parasztlázadás és a mohácsi vész korabeli időből Halasra nézve nincsen semmiféle adat, osztozott a város az ország sorsában. A halasi földesur, Török Bálint szabadkai várát a zavaros időkben egy rác kalandor foglalta el és „Iváncár“ néven 10—12 ezer fegyveres ráccal réme volt a környéknek, mig 1527-ben Török Bálint meg nem ölte, A bandita fejét Szapolyai János királynak küldte el. A halasszékhez tartozó kunokról több okirat maradt fennt, azonban ezek egyikében sincs szó halasi kun kapitányról, sőt az összeírásokban sem szerepel a kun helyek között Halas városa. 1475 körül pestis dühöngött a környéken, mert a Csajos, Fejértó, Majossa és Kampec szállások kapitányainak megengedte Mátyás király, hogy az ország más részeiből telepíthessenek lakosokat. A török uralom. 1566-ban, midőn a török Szigetvárát elfoglalta, a Tisza-Duna közén oldalvédként Krimi félszigetről jött tatár horda vonult végig s ekkor a régi falvak, városok nagyrésze elpusztult, köztük Halas városa is. Három évig volt lakatlan a város és 15^9-ben Szokolai Musztafa budai pasa parancsára egy régi feljegyzés szerint uj lakósok szállták meg. Az akkori protestáns lelkész Miskei György feljegyzése szerint a város régi temploma még állott, mert 1575-ben az akkori borzalmas időkben rablók által meggyilkolt szegedi lakosokat a halasi templom alá temették el. Saját feljegyzése szerint a lelkész sem bátorkodott állandóan itt lakni. A környékből ki- pusztitott magyarok helyét rácok foglalták el. Halas város az 1580-82. és 1590—91. évi török adólajstromok szerint még fennállott Bodrog megyékhez tartozott és a bajai nahijébe (járás, bírósági körzet) volt beosztva. Az Eger vára ostromára felvonuló török-tatár seregek 1596 körül Halast az egész Tisza- Duna közével együtt elpusztították, úgy hogy egykorú jelentés szerint csak Kecskemét, Cegléd és Nagykőrös felerésze maradt meg. A régi Halas egyébként is sokat szenvedett a török időkben, miután a szomszédságban felállított szegedi, szabadkai, jankováczi (a fehértói várhely), a bajai és kalocsai török erődök közelében feküdt. A lakosság a 60 évi hódoltság alatt már tőrök érzelmű volt, amit egy 1594. évi hadi irat igazol, amelyben többek közt Halas és Kecskemét is úgy vannak jellemezve, mint amelyek teljesen elidegenedtek a kereszténységtől s foglalkoztak azzal a tervvel, hogy a megbízhatatlan
