Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
123 KÉT PRÓBA. 124 meghalok, megöl a szerelem!., tördelő s zokogva borult pamlagára. Y. Elvezetem olvasóimat a fényből —kisded szegényes szobába, melynek gyér bútorzatán s egész lényen látszik a nyomor, és mégis egy könynek sem látszik nyoma; mert kipróbált szerelem van ott. Egy év szinte egy év tölt el az utolsó jelemet olta. A beteg nőt férje szerelme egészen meggyógyitni látszott. A halvány arcz s a rajta látszó bennebb rejlő fájdalom, meg- gyógyiták s nőjének vissza adták a szerető férj szivét, s ennek érzelme viszaadni kezdé az elfogyott erőt. Ott ül ágya szélén a szerető férj, a nő rá hajtja szép fejét s beteg arczán látszik a boldogság, s oly különös vendég a halványult ajkon... a mosoly... — Te szeretsz, s én meggyogyúltam a boldogság miatt. — Jer jer folytató tovább a nő, nyújtsd ót ajakad, hogy úgy lásd mily végtelen boldog vagyok, hogy a ki oly szép oly ifjú s gazdag, még én hervadt és beteg, érette nem hagytál el, szerettél engemet. Kell-e ennél több __Csak arra kérlek, vid or legyél, nelássak arczodon egy fájdalmat se mert csak is a boldogságod boldogít. Ne várd atyám levelét többéne várd, e helyzet fáradalma oly jól esik nekem hisz te szeretsz, szállott a nő s az öröm gyémánt könnyeit hullató....... A szerető férj nyakába borult s rá csókolta boldogságát ajkára arczára homlokára. — Szeretlek Klotilkám, végtelenül szeretlek, gazdagságom boldogságom te vagy felelt a férj s a szem égő vonásiban látszott hogy többet érez, mint mondott. Kotsi zörej s bélépö inas riasztó fel ő- ket a merengő boldogságból. Az inas előlépett — s tisztelettel hajolt meg. — M*** Gyula urat és nőjét a haldokló nagysás asszony kéreti egy perezre— feljönni__ szólt s levélkét nyújtott át egész ti sztelettel...... Gy ula e hir hallatára reszketve kapta el s törte fel, — minden vonáson látszott a haldokló reszkető keze___ görcsösön olva sta át.... elhalványult s reszketve dobta el magától... A nő fölemelkedett fekhelyéről , hol öltözötten pihent, fölemelte az iratot s elolvasta, lassan férjéhez ment ki ot ált merően előre szegzett pillantaltal, megsimi- tá hideg fejér homlokát, s gyöngéden szólt: — Légy férfi — Gyulám! férfiúnak kell mu'atni magadat. Jer olt vár a kocsi télibb zubonyt veszek s adok réád jer én is megyek, betegeket vigasztalni a haldokló végakaratát teljesitni—a keresztyén lélek kötelessége. — Nem földi lény — te égnek vagy angyala Klotikl a te nemes lelked földi nem lehet. Át értettelek köszönöm, — fáj fáj a föl szakadt seb, de én elfogom takarni s te begyógyítod titkon. A nő nem felelt semmit megcsókolta, de e csók sokat... eleget... mindent mondott........ Fent a fényes termekben puha párnák közé temetve romjaiban is szép, hervad- tan is megragadó arczu nő betegsége nyög. A beteg nyugtalanul néz a szárnyajtókra mintha megnyiltokat várná. Nem sokára Gyula és nője léptek a terembe. Málvina fölemelte szép de hervadt arczát, s feléjek nyújtó kis puha 'kezét, s vidorultabb hangon szólt... — Oh Gyula köszönöm, hogy eljött. Üljön ide ágyomhoz közel hozzám! — Oh nagyon nagyon boldog vagyok, hisz legutolsó a kit látni fogok az lesz a kit szerettem! — Oh hogy fáj fáj hogy igy kell látnom önt zokogá a férfi, s rá borult a nőre....... — Ön érzi, önnek fáj az én halálom ! — Ez sok sok ezt az utolsó gyönyört mely megfizeti minden szenvedésemet, ezt nem érdemeltem__A beteg most midőn fölebb emelte sz ép fejét, meglátta a könnyező Klotildot, sa meglepetés örömével nyújtó feléje kezecskéjét__ — Itt van, oh aszonyom ön is itt van, kitől elakartam rabolni mindent!! — Köszönöm igen köszönöm. Oh megbocsájt- hat-e egy szerencsétlen szerelmet! szórt esdöleg a beteg---Kl otild közelebb vitte könnyes arczát, s meg csókolta a beteg reszkető ajakát, s lágy hangon suttogó. — Én szeretem önt — se csókot vegye úgy mint legjobb barátnője csókját édes Málvinom— — Ezen az édes hangon szóllitson min-