Girókuti Képes naptára 1860

Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet

79

A NEVELETLEN NAGYBÁCSI.

80

Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak,

Egy átok súly alatt.

Még jöni kell, még jöni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakán.

Vagy jöni fog, ha jöni kell, A nagyszerű halál,

Hol a temetkezés felett Egy ország vérben áll.

S a sirt, hol nemzet siilyed el, Népek veszik körül,

S az ember millióinak Szemében gyász-köny ül.

Légy hive rendületlenül Hazádnak, oh magyar;

Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen a sors keze: Itt élned, halnod kell!!!------A NEVELETLEN NAGYBÁCSI.

— God who lives above the skies, Would lock with vengeance in his eyes, If I should ever dare despise

— — — — — — — My Mother.

— Felhők fölött élő Isten, Snjtson bosszújával engem ; Ha valaha bántanálak

Édes jó anyám.

>gy kis városba, csinos külsejű lak elibe vezettek tisztelt olvasóm. — E lak körül minden oly tiszta és díszes mintha holnap pünköst első napja lenne, — s a háznál eladó lányok volnának, pedig sem az egyik, sem a másik, ha nem az az e- gész, hogy itt egy rendszerelö kedves nö lakik. Yáradiné, ki most még kellemesbe akarta tenni házát a csinosításokkal, mert kedves vendéget vár. — Az utczára nyiló ablakokból néha egy-egy fö bólint ki, s még a szomszédok is kinéznek néha, hogy tanúi legyenek bizonyos érzékeny jeleneteknek. — No de ez rendes szokása az embereknek, hogy egy mást megbámulják. — Eljönnek az emberek megbámulni a kicsinyeket a bölcsőben, az öregeket a koporsóban, e közbül az életen át kissebb és nagyobbszerü eseményeinkben látunk magunk körül tátongó alakokat, kiket néha részvét is, legtöbbször pedig csak újság vágy és bámulás ösztön csal oda ; azért ha valami bánatod fájdalmad van, csaknem mindig jobban teszed, ha mások szemei elöl elrejted; hiszen örömeidben is csak

gyengeségeidet keresik; ha pedig búdat panaszlod el nékik, —meglehet, inig szemed előtt vágynak megsohajlnak, elsopánkodnak sorsod fölött; de ha egyszer elmentek előled, legjobb esetbe azonnal el- felejtnek, legtöbbször pedig lenevetnek, kigunyolnak.

Hanem a jó Isten gondoskodott az emberről, hogy ne legyen egyedül a földön, — s bár mily önző legyen a kör s bár mily hatalmason haladjon előre a materi- alismus, mindig fogunk egykét barátra a- kadni, kik kárpótolják a nagy világ közönyösségét, hidegségét és gunyját; s ha akadtál ily jóbarátra — valódi testvérre — annak mondd el szived keservét, — mert a részvét igaz könnye, a fájdalom leg- enyhitöbb balsama.

Aztán nem csak részvét az, mit egy jó baráttól remélhetünk; tettel is gyakran igen erőteljesen segitnek bajainkban. 0 Istenem! hisz e nélkül minő sivatag volna életünk, minő szerencsétlen teremtései mi a jó Istennek.

Ne csüggedjetek hát el ti szerencsétlenek, titkos fájdalomban epedök, mert be