Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
77 MIT MONDANAK A MAGVAKOKRÓL? 78 teletet érdemlő lovagias szellemtől vau átlengve. Ez valóban nem is lehet másképp egy kitünően elhatározott és vitéz népnél; hogy pedig a magyar ilyen nép, ezt az egész világ elismeri. Meglepő az ügyesség, logikai él, mely- lyel gondolatait gyönyörű nyelvén kifejezni tudja. A magyar kitünően talál, elemez és vitat; ez a sajátságos tudomány mér a közönséges embertől sem tagadható meg. A magyarnyelv nem ismer tájszólás- módot, s meglehetősen átalános hibátlan- sággal beszéli a nemzet minden tagja; ez okozza, hogy minden osztályának kifejezés-módja választékosnak tűnik fel. A magyarnyelv kitünöleg zenei hang- zatu, ezenkívül sajátszerü nyelvtani alakokkal jeleskedik, melyek neki a határozottság, átlátszó világosság és szónoki emelkedettség mellett kitűnő rövidség s tartalmas, velős felfogás jellegét kölcsönzik. A gondosan elemző értelem adománya a magyar lényében határozottan előtérbe lép s félreismerhetlenül visszatükrözi magát nyelve rendszerében. így tehát, miképp látnivaló, igazi életerős és ritka adományu néppel van dolgunk, s valóban „kivánnunk kell, hogy „egy ily reményteljes nemzetiség a maga körében mindig virágzóbban és tevékenyebben „fejlődjék. Felséges erő rejlik e „nemzetiségben, mely egyesülve azon erőkkel, melyek működésén az egész birodalom jólléte alapszik, az első helyek egyikét foglalja el.“— Eddig a,Wien.Zg.‘ Ne feledjük e sorokat: — hogy „fölséges erő rejlik nemzetiségünkben.“ Ezen kincset ápolni kötelessége min den jó hazafinak. Bármily vihar vonuljon is el a közel jövőben Európa felett,— mi, ha testvéri szeretettel ölelendjük egymást s egyetértünk édes hazánk szeretetében,— s ha okosan téjékozzuk magunkat az idők hullámai között — ártalmatlan leend mind az nemzetiségünkre nézve. Azt mondja egyik szép lelkű Írónk: „Egyet nem lehet tagadnunk; nem azt, hogy egy óriás korszakban élünk, a minőt még ily átalánosságban a világ nem ért soha. És ez idők titkos de roppantszerünek sejthető mennydörgése azt sugalja minden nemzetnek, mit az állat ösztönszerüleg követni tud: hogy mindent feledve, hő szeretettel simuljon egymáshoz, védje, ápolja önmagát, nemzetiségét........“ — Legyen a mi koszorús költőnk di- csöült Vörösmarty Mihályunk szózata mindennapi imánk, melyre tanítsuk meg gyermekeinket! akkor a világ minden vihara nyom nélkül fog tova surranni fejünk felett. Szózat. JfHazádnak rendületlenül Légy hive oh magyar; Bölcsöd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezred év csatolt. Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Huny adnak karjai. Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harcz alatt. S annyi balszerencse közt Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: „Egy ezred évi szenvedés Kér éltet, vagy halált!“ Az nem lehet, hogy annyi szív Hiában onta vért, S keservben annyi hü kebel. Szakadt meg a honért.
