Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
61 DERŰRE BORÚ, BORÚRA DERŰ. 62 rulva. Ha e pillanatban a kis tündér tekintete a Bánátiéval találkozott volna, megdöbbent volna ama sóvár tekinteten, melyet ez minden mozdulatit kisérte. De a hajadon nagyön ritkán vetett a szobába egy-egy kémpillanatot. Végre föUeritettek, s a magyar konyha rögtönzött terményei egy fogás hús nemű, egy fogás tésztanemü alakjában föltá- laltatlak. Éhez a kis köpincze is fölszolgáltatta a magáét; mi bíró uramnak alkalmat szolgáltatott az erdélyi borok fölött értekezni. Boraink — úgymond— minőségileg a testvérhoniakkal kiállanák a versenyt; ha némely rósz szokás azok értékét nem csökkentené. E szokások nevezetesbike a kora szüretelés, mi a szegényebb osztálynál félre értett haszonlesésből régóta lábra kapott. Jobbára septemberben leszűrik boraikat, hogy hamar pénzhez juthassanak. E kapzsiság miatt, kik teljes érlődés végett október végére hagyják szőlőiket, a madár járás miatt keveset szűrnek; hanem e szűrés aztán kedvszoltyantó asztali bor. Itt van ézlelje ön, ha a bakator, a muskotály, többet ér ézamatra ennél; pedig nálunk ama fajokból egyik sem terem tulha- tólag; hanem elegyesen a rózsasölő, kecs- kecsecsü, gohér, járdovány, kövér, kék, leánykaszölö, tökszőlő, s petreselyemszö- lö; de fő kellék, hogy a szem érett legyen. A kora szűrés bizony csak eczetnek való, mit az örmények csinálnak is belőle. Bánáti a jó asztali bor ézléseközbc nem mulasztó el a legszebb szőlőnél mosolygóbb szemekre fordítani kellő figyelmet, Biri nyájas ábrázatán. Oly Ízletes volt az a bor, minő Kelemen uramnak soha egy sem volt; valami kiváncsi figyelő észrevehette volna, hogy annak leghevitöbb za- mata a ház leánya tüzes szemeiből sugárzik át. Képzelhetni, menynyire túlfeszítő figyelmét Bánáti , midőn szives házi gazdája a bormértékekröl folytatta, értekezését : hogy Erdélyben a bort nem akó -, hanem vederszámra mérik: hány veder bor terem egész országban, meg itt ez egyes faluban s. t. e. Hogyan kél a must vedre, hogyan a kiforrott és ó bor, mik különben, mint magyarországi ember előtt, több érdekkel bírhattak volna. — Nem hallgatom el ön előtt — folytaié Eszényi — egy nevezetes gazdasági iparczikkünket , a gyümölcstermesztést. Gyümölcsfák lekintetében apáinktól jobban elvagyunk látva , mint megérdemeljük ; mert szorgalmukat nem követjük annyira, mennyire e jövedelemforásunk meg- érdemlené. Gyümölcsünk a piaczokról szép öszszegeket hajt be. Régebben ki hol egy vad csemetét talált, beoltotta, ápolta , — jogosbirtokába jutott annak. így történik, hogy ma sokan apai juson mások földén levő gyümölcsfákat öröklőnek. A gyümölcsfaoltás nálunk ma is divatoz; de pajzánkodás és kósza marhától oltoványainkat a- lig óvhatjuk. Nálunk a jó gyümölcsfát kenyérfának nevezik; nem is lehet annak becsárt szabni; mert az a szegény embernek bányája , mely gyakran alig valami munkára nevezetes jövedelmet hajt. Ha télen a gyümölcsfát mint ridegen áll, öt forintra becsülték ; ugyanaz nyáron többet beszolgáltat 25 forintnál; ellenben megesik, hogy az ember 25 ft. örökáron megvette, télen kiszárad, mikor aztán tűzre sem ér ötöt. Gyümölcsfát szándékosan meg- ronlani, a rabláshoz hasonló bűn; azért falunk törvényszékén azé tekintetben vétkezőket ugyancsak szigorán is büntetjük. Diszlik nálunk a cseresznye és meggy; de legszaporább és kevés ápolással gyümölcsöz a szilva, mely falusi kerteink nagy részét méltán foglalja. Legtöbb és jelessé érik a beszterczei, melynek rovarszurástól hirtelen érő korcsfajzatát birtokának hijjuk; nálunk csemege gyanánt szeretik. Többi fajok: duránczi, lószemü, fehér és kék gömbölyű, húsos, kökényszilva. Ez utóbbi fajok jobbára nyersen kelnek, vagy pálinkának, főzzük ki; az elsőt megaszal- juk, vagy szilvaézt fözüuk belőle. Ba- raczk nálunk kevés diszlik; kajszin kívül apró nyári magvaváló, aztán ösziszö- rös és duránczi baraczk. Ribizke és piszke, mit nálunk inkább egres néven ismernek, sok van a kertekben. Diónk is terem kevés. Eperfáink jobbára a házi majorságnak szolgálnak elülöül. Birs ritkaság. Sükör- czénk, barkóczánk, vadókánk, vaczkorunk terem az erdőn. De legnevezetesebb gyümölcsünk az alma és körte. Jeles al- mafajainlca ponyik,a fehéralma, bóni, borizü, zupaima, pánis- és párizs- a'lma, gyógyi, leánycsöcsü, kormos, sóvári, szentiváni. — Körtéink: a nyári eperrel érő, nyakas, pánis,
