Girókuti Képes naptára 1860

Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet

pergament, muskotály, kádárkörte. Vadon terem som, kökény, szeder, málna, földieper. Mint mondám, leggazdaságosabb az alma s körtetermeszíés. Sok szegény ember egypár pinczél tele rak télre; és szabad idején saját e czélra használt — kétvékás féröü — zsákokkal hordja a közel városak piaczaira, hol azok két három pftjával kelnek, s kevés gondoskodás fejében pénzelhetni belőlük.

Már miután mi, Erdély ama kietlen részének, mit Mezöségnek neveznek, tőszomszédságában lakunk ; elgondolhatja ön, hogy mégis mennyi Istenáldásával dicsekedhetünk. Mert nem úgy kell ám venni, hogy mely földterület a szemnek nem tetszik, az már valóban hasztalan is. A Mezős ég azért, hogy erdeje nincs, meglehetős termő földdel van megáldva, s ná- dos mocsárai körül gyönyörű fütermö rétek diszlenek. Vannak jó legelői, marha és juhtenyésztésre; bora is jó terem. Hogy rajta a gazdálkodás mégis nehezen men, az csak a birtokosok bizalmatlanságából e- red. Pariagait szépen belehetne ültetni á- kácz és kőrisfával, mi tapasztalás szerint itt diszlik, az eperfatenyésztés is sükerrel próbáltatoU meg. Szóval olyszcrü gazdálkodást, mint nálunk van, ott is lehetne folytatni. Csak vajha eljönne amaz idő, midőn minden birtokos egy darab területen láthatná saját földét, és egyik másik okosabb gazda példája után valamennyien több hasznot húzhatnának szorgalmukból, mint a jelen szórt állapotban legnagyobb erőfeszítéssel lehet.

Bánáti lelkét ez értekezés alatt újabb és újabb eszmék ragadták meg. Már egészen uj gazdálkodási rendszer merült föl képzeletében, s e képzelet oly édes enyhítő érzeményl árasztott az évült töprenke- dés által már kiégettnek vélt kebelben , mint midőn tengeri vihar után a csendes óceán megmórketlen sik tükrére vetődött hajós minden reményt vesztve kóvályog s egyszerre tetemföldi virány tűnik elébe.

E virány fölött Bánáti szeme előtt egy csábitó lény, egy intő szép földi angyal lengett, ki öt jövője iránt hallgatva is biztatni látszott.

A valóságban ott ült előtte a szép hajadon,ki rátermett ügyes gazdaszszony létére a ház vendége iránt elegendő nyájassággal viseltétek, s ha Bánáti c rövidke

6S DERŰRE BORÚ,

időtöltésre építi reményét, e lény körébe tervezhette ujabbszerü munkássága folyamát is.

Szóval, Bánáti a vendégszerető házban megotlhonosodott. Már másnap elöLbi valójából kivetkőzve, oly szorgalommal látott kitűzött dolgaihoz , hogy Eszényi gyakran fejcsóválva dünynyögé magában ,,mégsem hittem volna.“ Aztán napról napra anyyira megkedvelte, hogy végül nem is tekintette máskép , mint tulajdon fiát.

Ily viszonyban telt el a tavaszi évszak.

A nyár tikkasztó hőségében Bánáti munkaerélye mitsem lankadt. A falusi bíró bízvást szentelhette minden idejét a közügyeknek, házi gazdasága ez által mitsem csökkent. Ez alatt a családot öszszefü- ző kötelék is, u. m. ismeretség, szeretet mind szorosabban húzódott öszsze, úgy hogy az ősz beköszöntővel, midőn a mezőgazda már többször van hon mint kül- dolgainál, a komoly férfi Bánáti nem úgy tűnt föl többé Biri előtt, mint jövevény, a házhoz idegen; nem is egyszerüleg mint házi barát; sem mint szeretett testvér, hanem szeretett más valaki, ki több mint jó barát, kedvesebb mint testvér; — de kit magunknak még megnevezni nem bírunk. Ellenkezőleg Bánáti, ki a deli hajadonban napról-napra több jeles sajátságot és sze- retetreméltóságot fedezett föl, igenis meg- tudandá nevezni magának ama lényt kiért első látás óta szive erősebben dobogott. Ö forrón szeretett; de ámbár elegendő ro- konszenvet tapasztalt maga iránt, még nem vala tisztában: váljon viszont és épen oly forrán szerettetiké?

E viszony derültebb fejlődését egy véletlen és gyászos esemény messze háttérbe vetette. — Szigorú parancs érkezett a helységbe az idegenek számbavétele és elutasítása iránt. E szerint Bánatinak igazoló bíróság előtt kell vala megjelenni. — E kényszerült lépés egy lett volna Bánáti vesztével; mert ö azakori politikai bonyodalmakban oly szerepet játszott, mely az utóbbi hatalom fegyelmi kezét ki nem kerülhette. Ez által tehát bűnhődnie kellett.

Ám, kinek őrangyala ébren van, még a legfenyegelöbb veszélyben is számíthat menekvésre. így menekült Bánáti, egész véletlenül érkezett segély által. Őrangyala Biri volt; ki sajátbensö ösztönével fogborúra derű. 64