Frankper, 1926. május-október

1926-05-21 [1190]

Ezután Gál Jenő,. . N--ádosy Imre vódőjo terjeszti elő a védelmet- : -Tekintetes kir .Törvény szék! Nádosy Imre vádlott. Milyen nehéz kimondani, milyon nehéz Magyarország volt egyik legkiválóbb dignitáriusát egy közönséges osolelaaenyü. váddal szemben védelmezné a kir , Törvény szék és az egész ország szino előtt. Milyen nehéz, amikor ő maga mondja: Én bűnös vagyok^ amikor Ő maga mondja, büntetés jár nökera, büntetés alakjában elégtétel tőlem annak a nemzetnek, amelyet a legmélyebb önfeláldozással szeretek, akiért bűnbe, tévelygésbe gstem. Milyen nelé'z szembeallni azzal a gondolattal, arcolyet a királyi főügyész ur egy ragyogó vádbeszédben a magyar judikaturában példán felül álló nagyszerű konklúzióban;- elénk tárt, amikor azt mondotta: Nádosy Imre az egyetlen, aki bűnbánójáéismerésben van. Én erro azt mondom, . oz nem . . a bűnbánat na k az a neme, amelyet szállóige gyanánt ugy szoktak idézni, "onyhitő körülmény a vádlott töredelmes beismerése." Ha igy volna, akkor ki hinné el Nádosynak, hogy ő hazafias.meggyőződésből cselekedett. Mert nem mindegy, hogy mit tartunk mi emelkedett szellemű magyar jogászok, akik' olyanok vagyunk itt most, mint műtőasztalnál egy orvosgyülekezet, amely uj jelenségek boncolása előtt áll, orvosai vagyunk egy boteg életnek, mi mondhatjuk és hirdethetjük, hogy^ezt a bűnt elválasztjuk a közfelfogás egyetemességétől, dc az, afct benne van és aki odadobta hivatalát, presztizsét, mindenét, az : maga a bíróság elé áll és azt mondja: Bánom, fáj. Ez nem a bűn megbánása, csa! a magatartása, a cselekvésnek a megbánása, a megalázkodás a magyar törvény előtt, a lebomlás a nemzet présztizse előtt, oz az, amikor a vádlott azzal lép a birák ele "nem tudtam máskép cselekedni, Ítélje el, de én akkor lelkiismeretem szerint cselekedtem." Mélyen kór el; bocsánatot azért, hogy ennek a védelemnek indokolásául még egyot felhozok, amit fel kell deritenem. El kell mondanom, hogy objektivitásom tisztán láttassák annak megmagyarázására, hogy épen én vállalkoztam Nádosy Imre védelmére, akitől a közfelfogások, a világnézetek egy egész tengere, egész világa választ el ongem és amely felfogásomat nem változtatom meg soha, én, aki annyit cselekedtem és vivtam szóban és irásban a rendszer, a felfogás ellen, amelynek egyik tipusa Nádosy Imre, annak megmagyarázásjfea, hogy miért van mégis, hogy idejövök védeni, ide jövök az igazságot keresni, megpróbálok a kiegyenlitó igazsághoz eljutni. Azért van ez, mert vallom és hirdetem, hogy ezeken az ajtókon el kell némulnia mindennek, ami kinn pártos szenvedély, ami kinn egyenetlenség, erőszak*, eltévelyedés, önérzet és,önzés, minden politikának átka el kell hogy némuljon ebben a templomban, le kell vetnünk a napi viaskodások köntösét és tiszta tógában ide állnunk a jogtisztelet fegyverével és semmi mással, a törvény erejével érvelve a meggyőződós függetlenségével, egy védői életnok minden áldozatával,a tanulási* " a tudás, a hüseg minden attribútumával, de csak azért, hogy ez az ité.let, amely itt elhangzik, hirdesse majd az egyéni biúiökro a büntetést, de hirdesse egyúttal azt is, hogy a magyar bíróságnak közjogi perben hozott ítélete egy szebb gou-