Frankper, 1926. május-október

1926-05-20 [1190]

Mert engedelmet kérek, ha a kormány tud a dologról, akkor annak a hiva1 tálnak a főnöke, aki hivatva van ezt a hamisitást elkésziteni, ha jelr?tést tesz felettes hatóságához., ez csak nem jár azzal, UOJJ rögtön felborul az akció. Igenis itt ven a logika és a helyes logina^ **ogy miután a kormány tagjai közöl senki nem tudott, de nem is volt szaimd tudnia/f,, épen ezért nem volt szabad a jelentést sem megtenni. Lf-í&i fJcnA, /CJtlÁA^^ Hivatkozom mindazok. vallomására, akik e társaságban részt vettek, s akik kivétel nélkül azt mondották, hogy sem Windischgraetz, s«m senki előttük arról, hogy erről az ügyről'a kormány is tudna és pártolná, soha emlitést nem tett. . Hivatkozom Haits vallomására, de hivatkozhatom Kurz vallomására is, akik, ugy tudom, egyé;rtelmüen jelent.ettek ki, hogy az alatt a hosszú ide alatt, amig ez az akció folyt, a felettes hatóságuktól semmiféle utasítást,^ jelentéstételre való felhívást soha nem kaptak, ami megint csak eklatáns bizonyítéka, hogy a kormány ettől az akciótól teljesen távol áll, : t De hivatkozom a Baross-féle kijelentés után bekövetkezett eseményeiere is. Mert hallottuk az^ hogy a^inisZt>relnöknél történt feljelentés után, amikor a miniszter elnök ""azt a kérdéses levelet megirt a, a Wemzeti Szövetségben ribillió támadt és izgatottan tárgyalták, hogy ki lehetett a feljelentő. Hát kérdem, ha BCithlen István gróf vagy a kormány tudott volna a^dologról, lett volna ok riadalomra. Lett volna qk az izgatott tárgyalásra, arra, hogy sietve elvigyék onnan g[hamisitványokat. Hiszen akkor jóizüen kacagtak volna az ismeretlen feljelentő naivitásán, aki" a miniszterelnökkel szükségesnek tartott o]^n dolgot közölni, amit az nemcsak hogy tud, hanem kezdettol iogva pártol, sőt összekötő kapcsot tart fenn. Most már tudjuk, hogy Baross Gábor volt a fel jele-ütő. Baross pedig nem naiv ember, ismerte a körülményeit a dolognak, s ha a kormány valamely tagja tudott volna róla, akkor azt vele is közölték volna* Nem birqm elgondolni, hogy abban az esetben, ha igy lett volna, akkor Baross Gábor szükségesnek tartotta volna a feljelentés megtételét, s ha pedig szükségesnek tartotta, akkor épen Bethlenhez fordult voma, aki az egíísz dologról tud. Hivatkozom Bethlen István gróf miniszterelnökre, ani a biróság előtt megjelenvén, a leghaározottabban minden kételyt kizáró módon eskü alatt vallotta azt, hogy arról, hogy Budapestén frankot hamisitanak, ebben akár Windischgraetz, akár bármely tagja a társaságnak részes; semmit nem tudott es valóban,eltekintve attól, hogy ez feltétlenül hétéit érdemel, ^mert harmóniában ál£ a beszerzett összes adatokkal, magának Bethlen Istvánnak politikájával is, mert az a kaland, amit a bűnösök elkövettek,