Frankper, 1926. május-október

1926-05-20 [1190]

/üZTiracíie/ De nemcsak megdöbbenést kéHfctt, hanem igazán kacagást is, mert viszont azt,is meg lehet állapítani, hegy ilyen egyiigyüen és ilyen naivul felépített vádat en legalább nem láttam még sohasem. És ez a két tulajdonsága, &z a mértéktelen gonoszság, amely a valótlanság bélyegét viseli magán és az a hihetetlen együgyűség, amely a valótlanságban rejlett, ezei: voltak az okai annak, nogy az ő vallomásának rapid villamgyorsasággal össze kellett omlani, Megállapítást nyert teheti hogy az 6 vallomásának talán egy állítása sem igaz. Én nem óhajtok ezeken-a vallomásokon végi

0

menni, mert hfi*iszen 'olyan naivitások vannak benne, hogy az a bizonyos levél, amelynek sz--övege pontosan meg van állapítva és amelyet a miniszterelnök báró Perényihez intézett, hogy annak szövege egészen más volna, mint valóban; hogy az nem is Perényinel van, hanem Baross Őrizné ereklyeként; hogy Sohulze oktatta volna ki Geröt és sok nás olyan valótlanság, amellyel foglalkozni sem érdemes. De igenis foglalkozni akarok annak fontosságánál fogva vallomásának ama részével, amelyben azt állitja, hogy a miniszterelnök a frankhamisításra neki határozott engedélyt adott, először akkor, amikor ezt szóval ígérte, s azután, amikor nenány nap múlva Írásban megküldötte az engedélyt.. e Hir György azt akarta állitani a miniszterelnökről, hogy neki engedélyt adott. Ennek folytán keresnie kellett neki éj^y alkalmat, amikor vele hosszabb ideig együtt volt, ilyen csak egy vele, tehát ezt kellett, neki megjelölni. Ez 1923. augusztus 27-én volt, amikor a miniszterelnököt hosszú nógatás és előszobázás után végre tisztán saját szenzáli érdekében fi rávette arra, hogy neki egy találkát adott, melynek az volt a célja, hogy az általa dicsért birtokot együtt megtekinthessék, A miniszterelnök és az enuél az esetnél jelen volt báró Bornemissza vallomásából kétségtelen megállapítást nyert az, hogy ez alkalommal Hir György nem talált alkalmat, még ötperces alkalmat sem arra, hogy a miniszterelnökkel négyszemközött beszéljen, mert az egész lókuti találkozás célja Hir György részéről nem az volt,h.agy a frankhamisítást megbeszélje és engedélyt csikarjon ki, hanem hogy rt.vegye a miniszterelnököt arra, hogy az t a bir to

! ot, s amelynél eladása ránézve bizonyosan jelentékeny vagyoni előnyt jelentett, megmutassa és ennek a birtoknak minden széV-p és jóoldalát kifejtse, Epen Bornemissza volt az, aki elmondotta, hogy ebben'súlyos naivitást árult el Hir, mert az agyagot is humusnak nevezte el. Ezt az alkalmat, mint az egyedüli együttlét alkalmát, akarta megragadni Hir György arra, hogy erre mondja ki a frankkészitésre adott engedély dátumát..