Frankper, 1926. május-október
1926-05-20 [1190]
Ez megkapta apodiktikus cáfolatát, é-penugy mint az az állítás is, mintha engedélyt kapott volna. Tanúvallomások hangzottak el, hogy ha adatott volna ki engedély, akkor annak be kellene vezetve lennie, akkor a titkárok.- ~. arról pozitív és határozott vallomást tennének. Ezek mind esetlegességek, hogy ezek képesek ilyet bizonyítani, hiszen ilyenekkel -p szemben a leggazabb rágalmakkal szemben senki sincsen védve, Adatotthlyen . irás? Elo azzal az Írással! Az egyik azt mondja, nogy másolat van, á másik azt, hogy az eredeti van, de irást nem láttunk soha, de nem is fogunk látni, mert ilyen nincs, mert ha volna, az itt feküdne a törvényszék asztalán, Ez az irás épen olyan,mint a hallgatás, mint a kód, amely körülveszi azokat a vallomásokat, amelyek mind a gyanú ébrentartására vannak alapit-ya. Mi azonban ezt a gyanút ébrentartani n j m engedjük, mi elhatároztuk, hogy a dolog mélyére nézőink, s ez a kérdés a legteljesebb tisztázást .„ • nyert úgyannyira, hogy Magyarországon azt hiszem egyetlen jóhiszemű ember sincs, aki ebben a kérdésben más véleményen volna, mint én ós ami az igazságnakmnegfelel. • , • . . Senffifele bizonyíték nincs, meg gyanuadat sem K hogy a miniszterelnöknek azokon a tudomásokon kivül, amelyekről hűségesen és eskü alatt beszámolt, tudomása lett volna a hamisitásróli Az ellenkezőjére azonban a bizonyítékok egész sora áll rendelkezésre. És itt hivatkozom elsősorban Nádosy Imre vallomására.aki a nyomozás során az első naptól kezdve végig a mai napig, ha kellett mindennap folyton és folyton kijelentette azt, hogyha kormányelnöknek, hogy a^ kormány egyetlen tagjának erről a hamisításról soha semmiféle tudomása nem volt. De nemcsak^ezt^jelentette ki, hanem azt is, hogy Windischgraetz herceg előtt és Rába jelenlétében nemegyszer mondta azt: Ne^áltas-' sátok magatokat azzal a gondolattal, hogy a leormánynak erről tudomása van. Ha tehát Windischgraetz P bRába, akár más .előtt ezt a felfogást interpretálta, azt nem Nadosytol szerezhette, de máshonnan sem. Ha igaz volna az, hogy a kormánynak, elsősorban a miniszterelnöknek erről ^tudomása volt, elsősorban.Nádosynak kellett ve.na lennie ahnak a személynek, akitől ezt a tudomás tjsz erezte, ha pedig nem tőle, akkor Nádosynak kellett volna lem. i az elsőnek, akivel ezt közölte volna. Hogy ez mennyire cáfolhatatlanul igaz, etekintetben hivatkozom arra, hogy akkor, amikor elő-
