Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 8. 1977. (Budapest, 1977)
excelsa) maradványa. Tekintve, hogy a két fajt szövettanilag nem lehet egymástól elválasztani, a LarixPicea megnevezést alkalmazta. A fauna összegezve 6 csiga, 1 hal, 1 kétéltű, 1 hüllő, 8 madár és 17 emlősfajt, összesen 34 állatfajt tartalmazott. A két halcsigolya töredéke közelebbi határozásra alkalmatlan, nagyobb méretű állatra enged következtetni. A kétéltüeket kizárólag barna békák tömege alkotja, amelyek a kihalt Rana mehelyi jellemző pleisztocén fajhoz sorolhatók. E faj alkotja egyben a fauna legnagyobb egyedszámát (156 példány), fiataloktól a kifejlett példányokig egyaránt. E leletmennyiség később érdemessé teszi a.pleisztocén békáink taxonómiai revizióját is. A hüllőket csak a gyikfélék kevés és igen kisméretű, jelenlegi ismereteink szerint fajhatározásra alkalmatlan példányai'adják. Igen feltűnő, de klimatológiailag érthető a kigyók teljes hiánya. A madarak 8 fajukkal és jellegzetes fajösszetételükkel igen jelentősek. Domináns a Lyrurus tetrix , amely a rétegtani besorolást elősegiti. Az Eremophila alpestris csonttöredéke JÁNOSSY Dénes szóbeli közlése szerint az első európai fosszilis előfordulása e fajnak. A madarakat két egybenmaradt (de szétlapult) tojás, több tojáshéjtöredék, s a köpetek is jelzik. A rovarevők közül az Erinaceus nyomokban, a Talpa közönséges és a Sorex gyakori mennyiségben van. Az Erinaceus és a Talpa a felső-pleisztocénben nagy uniformitást mutat, s a fajhatározás is a hagyományokat követi. A cickányok közül várható volt az Alpokalján a Sorex alpinus faj megjelenése. Az összes Sorex-nél azonban az alsó metszőfogat követő első premoláris minden esetben egyhegyü volt, s nem osztott. Igy a legvalószínűbb faciesben sem sikerült kimutatni hazánkból eddig a Sorex alpinust . A fehérfogu cickányok (Crocidura) hiányzanak a faunából, mert a koptatott és depigmentált kérdéses példányok is vörösfoguaknak (Sorexnek) bizonyultak. A lelőhelyről egyetlen denevércsont sem került elő, ami nyiltszini lelőhelyen természetes, de egyben klimatikus jelzőértékü tény is. A pockok nagy tömege mellett a rágcsálókat a Citellus és a Sicista nagy száma, a Castor és az Apodemus szórványos jelenléte jelzi. A Citellus valószinüleg egyezik a KORMOS által leirt C. citelloides fajjal. Néhány ép alsó és felső fogsorhossz mérhető volt: P 4 - M 3 hosszúsága: 8, 25; 8, 65; 8,85; 8, 9; 9, 00; + 9, 35 mm P 3 - M 3 hosszúsága: + 9, 45; 9, 6; 9, 6; 9, 8; 9, 90 mm A Sicista faji elkülönítése a nagy példányszám ellenére sem egyértelmű. Ritkaságként előkerült egy db állat összetartozó csontváza, amelynek legfontosabb méretei a következők: A gencsapáti Castor fiber a hazai pleisztocén legépebb koponya és állkapocs lelete. Legfontosabb méretei a következők, összehasonlítva M. Áll. Földtani Intézet 0/97. sz. hódjával: mandibula hosszúsága: mandibula coronoid magasság: humerus hossza: radius hossza: ulna hossza: femur hossza: 11,0 mm 4, 95 mm 8, 45 mm 9, 95 mm 11, 90 mm 11,2 mm
