Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 8. 1977. (Budapest, 1977)

Gencsapáti Recens Koponya alaphossza 146 mm 119 mm orrszélesség 36 36 járomiv félszélesség 43 36, 2 szélesség a füleknél 79 63 occipitalis szélesség 49 55 P 4-M 3 hosszúság 29 27,4 incisivus szélesség 0,8 0,74 incisivus magasság 0, 9 0, 71 Állkapocs teljes hossza 100 94 coronoid magasság 50 49 incisivus szélesség 0,8 0,65 incisivus magasság 0,85 0,75 A fauna zömét a pocokfélék adják. Az egyes fajok egyedeinek gyakorisá­ga a pockok összes egyedéhez viszonyitva és összehasonlitva néhány más ha­zai felső-pleisztocén lelőhellyel, az alábbi megoszlást mutatja: (%) Gencs "*Tokod Tata Érd Diósgyőri-bg. Por­apáti "*Tokod Tata Érd II/ 5 II/4 1/4 1/3 lyuk Dicrostonyx 0, 25 8, 2 ­­_ _ _ _ Microtus gregalis 31, 6 35, 1 6, 2 20 14, 9 10, 4 30 18, 2 ­Microtus nivalis ­­­­­­­­2, 2 Microtus oeconomus 29, 6 13, 5 6, 2 5 2, 1 4, 2 9, 0 ­Microtus agrestis 0, 75 ­­(? 65,b : ) 4, 2 4, 2 ­­­Microtus arvalis 37, 1 27, 2 76, 9 65,0 51, 1 45,8 20 18, 2 89, 5 Pitymys • ­­­­­­­­0, 7 Myodes ­8, 2 3, 1 5 2, 1 4, 2 10 18, 2 3, 8 Arvicola 0, 75 8, 2 6, 2 5 23, 4 31, 9 30 36, 4 3,8 Lagurus lagurus ­­1, 5 ­2, 1 ­­-' ­A tundrái faunát a Dicrostonyx egyetlen teljes fogsoru koponyatöredéke képviseli. A Microtus (Stenocranius) gregalis fajról, az alnemzetség első biz­tos magyarországi előfordulása miatt a későbbiekben részletesen szólok. A Microtus oeconomus rendkivül magas arányszámmal szerepel, ami valószi­nüleg helyi fáciesokokra vezethető vissza. Fogazata, főleg az M]_ igen nagy variálást mutat, fokozott hajlandósága van a sisak 3. redőjének kialakulására a 2 redős tipussal szemben. A Microtus agrestis fajhoz a M 2 ötödik lefüződött prizmája alapján mindössze 3 egy ed foga sorolható.. Mivel igen kis mennyiség­ben van jelen, elképzelhető, hogy a széles morfológiai variálást mutató Mic­rotus arvalis aberráns példányai. A M. oeconomus mellett a Microtus arvalis tűnik ki magas részesedési arányával, de nem olyan mértékben, mint a Rissz­Würm faunákban, ahol csaknem az egyedüli pocokfaj. Az Arvicola fogzománca

Next

/
Oldalképek
Tartalom