Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 8. 1977. (Budapest, 1977)
egyenletes lefutású, néhány prizmánál az elülsők vastagabbak a hátulsóknál, igy az Arvicola terrestris fajhoz áll közelebb, de az Arvic olák rendszertanának jelenlegi forrongásában a faji meghatározás megalapozatlan lenne. Feltűnő sajátosság, hogy a pockok között Gencsapátiban nincs My odes; mig a Pitymys hiánya ökológiailag érthető, addig a Lagurus inkább állatföldrajzi okok miatt hiányzik. Mindegyik előkerült pocokfaj teljes ontogenetikus sorral van jelen, amely e fajok itteni optimális életkörülményeiről tanúskodik. Az egerek közül mindössze egy mandibula és egy M-^ van a lelőhelyről. Az alsó Mi méretei (1, 75 x 1, 15 mm) és oldalelemei miatt az agrárius és sylvati- cus csoportba sorolhatók. A Dicrostonyx és a M. gregalis hidegjelző környezetében az Apodemus idegenül hat. A felszinközeli, homokos lelőhely ismeretében lehetséges, hogy az egér nem egykorú a faunával. A ragadozókat mindössze a Felis cf. silvestris, a nyulalkatuakat az Ochotona szegényes lelete jelzi. A páratlanujju patások közüli ló-lelet fiatal állattól származik. Összes maradványa egy állkapocs-csúcs, 3-3 incisivussal, amelyek közül a harmadikak éppen előtörnek; valamint egy darab különálló, de valószinüleg ugyanehhez az állathoz tartozó D 4 .A D 4 175 x 115 mm-es, az állszélesség második incisivus proximális szélén mérve 63 mm volt. A ló méretei alapján inkább a Würm eleji nagytestű fajhoz (E. cf. germanicus) , mint a kisebb posztglaciális alakhoz áll közel. A szarvas (Cervus elaphus) agancstöredéke az izesülési felszinen 75 x 65 mm átmérőjű, ami megfelel a holocénnél nagyobb, de würmre jellemző méretűeknek. A gencsapáti homokbánya faunája fajszámát tekintve igen szegényes (28 gerinces), egyedszámát nézve rendkivül gazdag (kb. 650 egyed), s a fauna teljesnek mondható. Ilyen gazdag egyedszámu faunában feltétlenül jelen kellene lenni a ritka fajoknak is. A feltűnően hiányzó állatok, mint a kigyók, denevérek, pelék, hörcsögök, menyétfélék valószinüleg nem is éltek ott az üledék lerakódásának idején. Mindezek a jelenségek azt mutatják, hogy az eddigi magyarországi faunáktól eltérő állatföldrajzi területen (Alpokalja) speciális életközösség alakult ki, amely valószinüleg a közvetlen környék fáciesviszonyainak (mocsaras, folyóteraszos, ártéri terület) ugyanúgy köszönhető, mint az általános klímaviszonyoknak (hűvös, nedves, tundra jelleg). Microtus (Stenocranius) gregalis (PALLAS) A magyarországi Microtus gregalis fajok előkerülésekor mindig felmerült a gyanú, hogy azok teljesen, vagy részben a KASCSENKO által 1901-ben leirt Stenocranius alnemzetséghez tartoznak. A Stenocranius elkülönítése biztosan csak a koponya alapján lehetséges. Eddig Magyarországról ép M. gregalis koponya nem került elő, igy a régebben "Stenocraniusnak*' közölt példányokat csak az állatföldrajzi valószínűségük alapján sorolták az alnemhez, de bizonyító darab nem állt rendelkezésre. Az első és eddig egyetlen Microtus (Stenocranius) gregalis koponya Gencsapátiból került elő (1. ábra). A koponya legfontosabb méretei, összehasonlítva egy recens Stenocraniussal:
