Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 8. 1977. (Budapest, 1977)

Ezeknél a kristályoknál, mint a zónás plagioklaszoknál általában, nem lett volna értelme szeparált ásványfrakció kémiai elemzésének, mivel a zónásság miatt az is csak átlageredményt szolgáltatna. Az alacsonyabb anortit tartalmú kristályok mérési pontjai a magas hőszintü migrációs görbék közelébe esnek, magasabb anortit tartalom esetében azonban, mivel a két görbe érintkezik, együtthalad, nem lehet elkülöníteni a magas és mély hős zintü formákat. A kőzet plagioklas zai határozottan magas hőszintü formák optikai jellegeivel rendelkeznek. Az ikertörvények százalékos megoszlását a 3. ábra mutatja. Porfiros plagioklaszainak mérésekor számos példát figyelhetünk meg itt is a szabálytalan összenövési sikra, még egyszerű albit ikrek esetében is. A metszetben az összenövési lapnak csak kis részlete párhuzamos a (010) hasadási lappal, nagyobb része szabálytalan lefutású. Az összenövési sik szerepe az ikertörvény morfológiai identifikálásánál ezek szerint sem olyan nagy jelentőségű, mint az ikertengely és a rá merőleges ikersik helyzetének ismerete. A vizsgált mintákban feltűnt a bánáti tipusu bavenoi keresztek mellett egy ferde kereszt alakú összenövési tipus is. Ezekben a komplexumokban a két egyedösszesség (010) kristálytani iránya 60°, ill. 120°-os szöget zár be egymással. Vagy érintkeznek, vagy penetrációsán átnőnek egymáson. Ilyen összenövések szerepeltek ugyan az irodalomban, de csak külső jelenségként említve, problémájukat ÖRKÉNY INÉ BONDOR L. - val közösen oldottuk meg 1974-ben. Vektorgeometriai módszert alkalmazva ezek (110) és (130) ill. e normál törvények bal formái szerinti ikreknek bizonyultak. Mivel plagioklas zoknál ezt a 4 törvényt még nem irták le, "börzsönyi" és "visegrádi" ikertörvényeknek neveztük el. Börzsönyi az (110), visegrádi az (130) ill. bal formák szerinti normál iker. Fenti törvényeket monoklin földpátoknál prizma törvénynek nevezték el. Triklin rendszer esetében természetesen ez az elnevezés nem helytálló. E törvények szerinti összenövések a vizsgálati anyagban sohasem fordultak elő egyszerű, csupán két ikertagból álló ikrekként, mint ahogy az albit, vagy a karlsbadi törvénynél gyakori, hanem mindig többszörösen összetett ikerkomplexumokként. Az ikertörvények leírásakor még egyetlen olyan kristálycsoport sem szerepelt, ahol az (110) vagy (130) ill. (1Ï0) (130) összenövési sikot mérni lehetett volna, azóta már sikerült olyan metszetet is találni, amelyben az (1Î0) lap a két ikertag között összenövési sikként mérhető és meghatározható volt. A morfológiai irányok közül a (010) hasadási és ikerösszenövési sik minden esetben jól mérhető volt, a (001) szerinti hasadás azonban ritkábban. Ennek oka, hogy a kristálytani c_ tengelyre közel merőleges metszetben tűnik fel a keresett ikerkristály jellegzetes formájával, ahol a (001) sik normálisa közel merőleges, vagy legalábbis annyira meredek helyzetű, hogy a h szög nem mérhető. Az R.9. számú visegrádi hegységi mintában az egyik ikertagban jól mérhető volt az (110) szerinti elválás, és ez a sik párhuzamos volt a másik komplexum (010) sikjával. Néhány szemcsén növekedési vonalak és határolólap formájában lehetett mérni az (110) sikot, amely szintén párhuzamos volt a másik komplexum (010) sikjával. Az ikerkomplexumok érintkezése általában szabálytalan, sokszor "fogazott", metszésvonaluk legtöbbször nem sik. (I. Tábla 2. kép. ) Amennyiben a