Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 8. 1977. (Budapest, 1977)
metszetben egyenes vonalnak látszik, a térben elmozgatva legtöbbször kitűnik, hogy az érintkezési vonal nincs benne a metszet sikjában, hanem alatta, vagy fölötte van. Ennek tisztázása fontos lépés volt az ikertörvény meghatározásánál, mert előfordult, hogy az egyik egyedcsoport (010) sikjával párhuzamosnak látszott ez a fajía érintkezés. Ebben az esetben az összenövési sik a két komplexumban nem felelne meg kristálytanilag egyenértékű iránynak, ami kizárná ikerképződmény jellegét. Az ilyen komplikált, sokszor 16-18 ikertagból álló ikerösszenövések kiértékelésénél csak akkor érhető el eredmény, ha mindkettőben mérhető a roctournéi, albit, karlsbadi ikertörvény, vagyis ha megvan a derékszögű morfológiai rendszerünk. Mivel a triklin rendszerű plagioklas zoknál a kristálytani tengelykereszt mint tudjuk, nem derékszögű, a tengelyszögek pedig a kémiai összetétel, sőt a fizikai-kémiai viszonyok függvényében is változó értékűek. Az előbb emiitett három ikertörvény tengelye azonban egymásra merőleges, igy mint morfológiai vonatkozási rendszer használható. Azért is választották ki e három ikertengelyt, mivel ezek a törvények a plagioklas zoknál nagyon gyakoriak és jólmérhetők. Az igy nyert derékszögű koordináta rendszer azonban kristálytani értelemben nem homogén, mivel az albit ikertörvény tengelye lapnormális, a karlsbadié zónatengely, a roc-tournéi ikertengely pedig irracionális élnormális. Sorrendjük meghatározott, és az optikai orientáció meghatározására e morfológiai rendszer kiválóan alkalmas. Uj lapindex, vagy zónaindex azonban csak akkor határozható meg e rendszer segitségével, ha egyéb morfológiai irányok is mérhetők. Ha e három ikertörvény közül kettő mérhető, a harmadik, mint az általuk kifeszitett sik normálisa, könnyen megszerkeszthető. A (001) és (OlO) hasadási lapok mérési adataiból szintén megszerkeszthető a [00l] zónatengely, ismert anortit tartalom esetében. A karlsbadi ikertengely szerkesztésénél és számitásánál nehézséget okozott az a körülmény, hogy 80-85% anortit tartalom esetén a két tag [np J főrezgésiránya nagyon közel esik egymáshoz a sztereografikus projekcióban, ezért elnyúlt hibaháromszöget kapunk. Ez a bázisos plagioklas zoknál jól ismert probléma. Ezért ezeknél mind a szerkesztésben, mind a számitásban az [n^J és [_n oc ] irányok szögfelezőjét kell figyelembe venni, és ez a [oOl] zónatengely, amennyiben 90°-ra van a két [nß] főrezgésirány hegyes szögfelezőjétől. Ha a komplexumban előfordul a roc-tournéi ikertörvény is, akkor a [OOl] zónakör alapján választjuk ki a helyes szögfelezőt. Ennek hiányában az Euler-szögek segitségével számitjuk ki a [OOl] zónatengelyt. Ezután megkell vizsgálni, hogy az egyik ikercsoport valamelyik tagja ikerhelyzetben van-e a hozzánőtt másik komplexum valamelyik tagjával és ha igen, milyen kristálytani iránnyal egyezik az ikertengely. Az eredményt számitással is ellenőrizni kell. A visegrádi és börzsönyi ikertörvények esetében akét komplexum karlsbadi ikertengelye közös, valamint az (110) ill. (1Ï0) vagy az (130) ill. (130) lapnorm ális. A bánáti tipusu bavenoi ikertörvényeknél a [ÏOOj zónatengely közös irány, valamint a (021) ill. (021) lapnormális is. A plagioklászok pszeudoszabályos szimmetriája miatt ezeknél a többszörösen összetett ikertörvényeknél az indikatrixok tengelyei is bizonyos feltűnő szimmetrikus elrendeződést mutatnak. Bizonyos irányok valamely fontos kristálytani zónán helyezkednek el, ill. annak közelében. Ez különösen akkor szembetűnő, ha az egész ikercsoport mérési adatait egyetlen sztereogramra rajzoljuk.
