Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 7. 1976. (Budapest, 1976)

get) szolgáltatta, hanem, az ősföldrajzi képben egy nagyobb kiterjedésű szárazföldi háttérrel is számolhatunk. A rétegsor középső szakaszán levő, vastag konglomerátumszint az eocén mészkő és kvarcit kavicsok mellett, bőven tartalmaz igen jól lekerekített szarukő, tűzkő, többféle korú mezozóos mészkő, sőt kvarcporfir kavicsokat is. Ez a jellegzetes vonás két módon értelmezhető. 1. A változatos törmelékanyag nagykiterjedésű szárazföldi háttér változatos öszszetételét tükrözi; a beszállítás folyóvízi úton történt, ami a lekerekítettségben is kifejezésre jut; vagy: 2. A fenti folyamat korábban ment végbe (pl. a szenon előtt vagy az eocén elején - ilyen korú alapkonglomerátumokat ismerünk a közvetlen geológiai környezetben) (JÁMBOR és KORPÁS, 1971); a lekerekített, változatos összetételű kavicsanyag egy közeli konglomerátumszint áthalmozód ás ával került a vizsgált rétegsorba. Az utóbbi lehetőség ellenőrizhető lenne az említett konglomerátumszintek kavics"spektrumának" öszeehasonlító vizsgálatával, ez azonban túlmutat a jelen munka keretein. A keresztrétegzettség A mészhomokkő szelvényünknek csupán egy néhány dm-es szakaszán (14. réteg) mutat lentikuláris keresztrétegzettséget. Úgy tűnik azonban, hogy ez a szint térben jól követhető: párszáz méteres körzetben, néhány más feltárásban is megfigyelhető volt. Mint az előző fejezetben láttuk, a folyóvízi szállításra utaló, jól lekerekített kavicsanyag szintén a rétegsor középső szakaszán jelentkezik. Kézenfekvő lenne tehát, a két egymást erősíteni látszó tényező alapján, a szelvény e szakaszára folyóvízi ^édesvízi) környezetet feltételezni. Sajnos azonban, a keresztrétegzettség eredetének megítélésében is nagyfokú óvatosságra van szükség. A megfigyelhető, általában ívelt lamináltból álló lentikuláris egységek formájában jelentkező keresztrétegzettség kétségkívül foly_ó_víz

J de nem egyértelműen folyóvíz terméke. Keletkezhet kis áramlási csatornákkal szabdalt árapály-síkon is (PICARD és HIGH, 1973) - és ez utóbbi lehetőség az adott esetben valószínűbbnek tűnik. A FAUNA ELEMZÉSE A szelvény legmélyebb tagja egy nummulitesze

s, tömeges mészkő (25. minta). A benne levő nagy, helyenként kőzetalkotó mennyiségű Nummulites-fauna diver zitása meglehetősen kicsi. Legjellemzőbb alakja a szintjelző N. perforatus, mely mindkét generációjával nagy mennyiségben van képviselve. A kisfrakcióban a vonalozott Nummulitesek dominálnak. Közülük a N. discorbin"« a legfontosabb, mivel ez a perforatusosszint egyik legjellegzetesebb faja. Az egyéb nagyforaminifera-fauna sem túl gazdag. Sporadikusan és gyéren Alveolinák, Orbitolitesek és Gyroidinák fordulnak elő közülük. Egyedül az Asterigerinák gyakoribbak; itt érik el a szelvényben gyakoriságuk egyik maximumát. A fajok megtartási állapota többnyire jó, de több nemzetségnél, illetve fajnál nem kielégítő, ami csak a generikus determinálást tette lehetővé. A mészkő faunájának összetétele s faunisztikai jellegei (kis diverzitás - nagy egyedszám; a makroszférás generáció jelentős számaránya) teljes egyezést mutatnak a