Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 7. 1976. (Budapest, 1976)
Középhegységben általánosan elterjedt N. perforatusos mészkőével. A faunán az áthalmozásnak semmi jele nem figyelhető meg. A mészkőre települő törmelékes rétegösszlet (5-24. minta) túlnyomórészt mészhomokkőből áll, melybe 4 konglomerátum réteg települ. Ezek Nagyforaminifera-faunája mind egyedszámban, mind a taxonok számában közepesen gazdag. E faunát túlnyomórészt Nummulitesek, kisebb részben Assilinák, Operculinák, Discocyclinák, Asterocyclinák, Alveolinák, Orbitolitesek, Asterigerinák, valamint szórványosan Lockhartlák és Gyroidinák alkotják. A legtöbb taxont, szám szerint 14-et a Nummulitesek szolgáltatják, utánuk az Asterocyclinákat is magukba foglaló Discocyclinidák következnek 7 taxonnal. A többi faunaalkotó, rossz megtartási állapota miatt többnyire csak genuszra volt meghatározható. A Nummulitesek között a pontozott, a vonalozott, a sima és a félighálózatos Nummulitesek (taxonszámaik sorrendben: 6, 5, 2, 1) egyaránt megtalálhatók. Leggyakoribb alakjaik: a N. perforatus , N. millecaput, N. discorbinus, N. obesus , N. variolarius , N. baconicus , N. laevigatus , N. lehne ri (a sorrend egyben a gyakoriság sorrendje is!). A ritkább, ún. színező faunaelemek közül kiemelendő a N. apertus . A Discocyclinidák zömben a nagyobb méretű, lapos D. selláv al és D. pratti val vannak képviselve. Mellettük 1-2 mintában a domborúbb házú D. variáns, D. nummulitica és D. aspera is előfordulnak. Az Assilinák közül a szintjelző Ass. spira (mindkét generációjával képviselve) a legfontosabb. A törmelékes összlet legfeltűnőbb jellemvonása az áthalmozottság. Ez elsősorban a faunaelemek többé-kevésbé koptatott voltában és töredékességében nyilvánul meg. A kop tátott s ágot az erős legömbölyítettség vagy legalábbis a felületi díszítések elmosódottsága jelzi. A töredékesség többnyire a nagytermetű, lapos házaknál, főleg a N. millecaput és Ass. spira mikroszférás példányainál a leggyakoribb, de előfordul a nagyobb szilárdságot biztosító domborúbb házaknál is (N. perforatus , N. baconicus , N. obesus, N. lehneri ). Ki kell emelni, hogy a törmelékes összlet számos equatoriális, illetve axiális metszetben feltárt Nummulites-házat tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy ezek a felszínen lévő nummuliteszes kőzetekből az átmoszferiliák hatására málltak ki, majd természetes úton feltáródtak s így kerültek a törmelékes összlet felhalmozódás terébe. Az áthalmozottság legdöntőbben azonban a fauna nagyfokú kevertségében mutatkozik meg. Három lutéciai Nagyforaminifera-szint, az egymást követő N. laevigatuso s-, az Ass. spirás- és a N. perforatuso s-szint faunaasszociációi keverednek az összletben. (A szintekre és Nagyforaminiferáira vonatkozóan bővebbet a KOPEK, DUDICH jr.— KECSKEMÉTI, 1971, illetve KECSKEMÉTI, 1973 munkákban.) így egy rétegben egymás mellett megtalálható a N. perforatus és N. millecaput , valamint a mélyebb szintből származó Ass. spira , sőt még a N. laevigatuso s-szint legjellegzetesebb fajai: a névadó N. laevigatus on kívül a N. obesus , N. baconicus és a N. lehneri is. Az asszociációk keveredésében első tekintetre semmi tendencia nem figyelhető meg, de az egyes szintek asszociációinak megoszlásából és egymáshoz való arányaiknak vertikális változásaiból bizonyos összefüggések kielemezhetők.
