Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 6. 1975. (Budapest, 1975)

Fragm. Min. et Pal. 6. 1975. Dilatációs és kiszorításos (metaszomatikus) tclérek a Velencei-hegységben EMBEY ISZTIN Antal Természettudományi Múzeum Ásványtára, Budapest ABSTRACT: püatati on -inject! on and replacement dikes in the Velence Hills. ) - Field evidences, textural analyses and the degree of order in feld­spars have rendered it probable that there had been at least two, radically different dike-rock forming processes among the acid dikes of the area. All the granite porphyry, and a great part of the aplite dikes had certainly been generated through a dilatation - injection mechanism, whereas a smaller part of the aplite dikes, and the irregular-shaped aplite bodies, may better be accounted for by assuming intensive autometasomatic replacement pro­cesses. A Velencei-hegység savanyú talérkőzeteinek genetikai kérdéseivel korábban INKEY (1875), VENDL (1911, 1914), továbbá JANTSKY (1949, 1957) foglalkoztak. Aközelmült­ban szerző egy dolgozatában az ún. szemcsés aputokban gyakori írásgránitos granofi­ros szövet eredetét vizsgálta (EMBEY-ISZTIN 1973), egy másik munkájában pedig a sa­vanyú kőzetek petrokémiai differenciációs viszonyairól adott tájékoztatást (EMBEY-ISZ­TIN 1974). E két dolgozat témája szorosan összefügg a jelenlegivel, és ezért kívánatos lett volna egy egységes, nagyobb terjedelmű munka megjelentetése, ez azonban techni­kai okokból kivihetetlen volt. A KOVASAVBAN GAZDAG TELLÉRKOZETEK RÖVID JELLEMZÉSE A Velencei-hegységben a Középhegység ÉK-DNy irányú csapásirányával párhuzamosan számos gránitporfir és aplit telér húzódik. Az előbbiek 10-15 m vastagságot is elérnek és 1-2 km hosszan nyomozhatok. Az utóbbiak 1-10 m vastagok (de az 1-2 cm-estelérek sem ritkák), és sokkal kisebb távolságon nyomozhatok. A telérek gyakorisága ellenére jó feltárások, ahonnan kőzettani vizsgálatra megfelelő üde anyagot gyűjthetünk, megle­hetősen korlátozott számban találhatók. VENDL (1914) nyomán a gránitporfir oknak és aplitoknak több változatát különíthetjük el. A Velencei-hegység gránitporfir teléreit lényegileg két főtípusba vonhatjuk össze. Eze­ket a továbbiakban az egyszerűség kedvéért sukorói ill. pátkai típusnak fogjuk nevezni. A sukorói típusra jellemző a vörös szín, a porfiros elegyrészek magas részaránya az össztérfogatban. A kevés alapanyagot a kvarc és az alkáliföldpát többnyire mikrogra­fikus összenövése alkotja. A porfiros elegyrészek főleg savanyú plagiokiász, kvarc és kloritosodott biotit. A K-földpát a porfiros elegyrészek közül egyes telérekben teljesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom