Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 4. 1973. (Budapest, 1973)

Vizsgálati módszerünk az ocular-mikrométerrel való mérés volt. Minden példányon négy méretadatot vettünk fel: l) teljes hoszszuság, 2) legnagyobb magasság, 3) peremtávolság - azaz a belső peremtől "inner margin"-tól a külső peremig mért távolság, 4) a kagyló elejétől a legnagyobb magasság vonalában emelt merőlegesig mért távolság. A "peremtávolság" mérését azért határoztuk el, mivel amennyiben ez az adat erősen variál, jelentősen befolyásolja a test-hosszuság és a testmagasság arányát. A 4-el jelzett méretadat felvételével azt a kérdést vettük vizsgálat alá, hogy a testhossz bizonyos százalékában található "legnagyobb magasság" helye milyen mértékben variábilis. Tájékozódó jellegű vizsgálatainkhoz két fajt választottunk ki: a Cypris pubera 0. P. MÜLLER, valamint a Notodromas monacha 0. P. MÜLLER fajokat. Mindkét faj igen jellegzetes formájú, meghatározásuk tehát a lágyrészek hiánya esetén sem okoz nehézséget. Vizsgálati célra azonban több szempontból is alkalmasak. A Cypris pubera egyike a legvariabilisabb Ostracoda-faj oknak. Ez abból a tényből is nyilvánvalóvá válik, hogy számos alfaját irták le. Ezek elkülönítése a jobb kagyló hátulsó pereméről kiinduló tüskék száma és mérete alapján történt. Noha a populációk rendkívüli mértékben különböznek, az ujabb munkák nem ismerik el az alfajokra való tagolást. A tüskézettségben megnyilvánuló különbségek fennállnak ugyan, de a tökéletes átmenetet jelentő formák is megtalálhatóak. A tüskézettség terén mutatkozó nagyfokú variabilitás oka nem tisztázott kellőképpen. Nem tudjuk, hogy a környezeti hatások következtében beálló fenotipikus módosulások-e, avagy pedig genotipikus jellegek. E kérdések a jövőben nyilván tenyésztési kisérletek révén dőlnek el. E bizonytalanság azonban jelen vizsgálatunk esetében nem döntő fontosságú; a tüskézettség nagyfokú variabilitása fennáll, s mi azt a kérdést vizsgáltuk, hogy ennek mértékével arányos-e a kagylók méreteinek variabilitása? A Cypris pubera populációinak nagyfokú variabilitására lehetett - elméleti uton - következtetni abból a tényből, hogy a faj