Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 4. 1973. (Budapest, 1973)
parthenog enet ikus uton szaporodik; a populációk között tehát nincs génkicserélődés, melynek általában fontos szerepet tulajdonítunk a faj stabilitásának megőrzésében. A Cypris pubera esetében tehát minden populáció tökéletesen "izolált". A Notodromas monacha esetében az elmondottaknák szinte pontosan a fordítottja érvényes. Itt - tapasztalataink szerint - a himek vannak többségben. E fajról tehát feltételezhetjük, hogy kagylóinak alakja, mérete igen stabil. Erre nem csupán a himek jelenléte következtében fennálló állandó és folyamatos génkicserélődés alapján lehet gondolni; e faj erősen specializálódott, kagylóinak alakja szélsőségesen módosult a viz felületi hártyán való tartózkodáshoz. Hazánkban és Európa túlnyomó részében genusának csupán egyetlen faja ismeretes, közelrokon faja - a No todromas persica persica GUERNSY és annak alfaja a Notodromas persica dalmatina PETKOVSKI hozzánk legközelebb Jugoszlávia délebbi részeiről ismert.Kagylóinak stabilitására vonatkozóan irodalmi adatok is ismertek; ezek szerint mind a három faj nőstényeinek legnagyobb magassága a hosszúság 73 %-a. Hangsúlyozni kivanjuk, hogy a fentiekben emiitett feltevésekre vizsgálataink megkezdése előtt jutottunk, főként azért teszünk említést róluk, mert ismeretük hozzá tartozik az eredmények megítéléséhez. A két faj esetében a példányok száma (ivaronként) és populációnként 30, illetve 20 volt. Ez az anyag statisztikai szempontból már értékelhető. Az egyes populációk között levő eltérések mértékének megállapítására statisztikai módszereket alkalmaztunk. A STUDENT-féle t. próba - amint az ismeretes - a minták közötti szignifikancia megáilapitására szolgál. Kiszámítottuk továbbá a szignifikáns differenciát, valamint a középértékek konfidencia határait. Ez utóbbi megmutatja, hogy a középértékek milyen határok között változhatnak ha a populációból többször, ismételten veszünk mintát. A szignifikáns statisztikai eredmények csak azt bizonyítják, hogy az észlelt eltérések oka nem a véletlen (a véletlen szerepét kellően kicsinynek tekinthetjük). A szignifikancia értékes adat, mert ha a két minta eltérése nem szignifikáns, akkor igen ÓS
