Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

ásványokat.tartalmazott. A vegyelemzés és röntgenvizsgálat egybehangzóan több dolomitot mutatott ki a kötőanyagban, mint kalcitot. Az ilmenit jelenlétét a vegyelemzés TiO^ tartalma Is igazolja. Az epigén ásványképződés, illetve átalakulás intenzív és sokrétű volt, amit a biotit kloritosodásán és a földpát szericitesedésén kivül a röntgenelemzéssel kimutatott dickit, illit és montmorillonit bizonyít. Három mogyorósbányai fúrás több glaukonitos szintet tárt fel, melyek eocén kora csak feltételezhető. Egyedülálló esetként CaCO-, mentes kőzetben, finomszemü kvarchomokkőben jelentkezett glaukonit. A glaukonit mennyisége egy rétegen belül is változik. A réteg aljétól a tetejéig 40%-ról 90%-ra nő. Másutt glaukonitdús lencsék figyelhetők meg a kőzetben. A vegyelemzés rendszerint a glaukonit mennyiségének megfelelően nagy K^O és elég nagy FeO tartalmat mutat, egy esetben K-ban szegény glaukonitra utalnak az elemzési adatok. Az egyik minta színképelemzése jelentős mennyiségű stronciumot mutatott ki, melyet a Ca rejt, a Li az alkáliák pozíciójában foglal helyet, a Ni pedig minden bizonnyal a glaukonit Mg-jához tartozik. A kimutatott nyomelemek genetikai vonatkozásaira későbbi fejezetben kerül sor, A röntgenelemzés minden esetben egyezett az optikai megfigyelésekkel, a glaukonit kisebb, vagy nagyobb mennyiségét is kimutatta a jól kristályosodott ásványok mellett, A metamorf lepusztitási területet jelző turmalin, staurolit, disztén, epidot, zoizit mellett mindenütt jelentős a tufaeredetü magnetit, apatit, földpát, kvarc és biotit, némely mintában számottevő a közönséges amfibol. Egy mintában kőzetüveg is mutatkozott. Az epigén eredetű kalcit, pirit és markazit - a fent emiitett kivételtől eltekintve - sehol sem hiányzott a glaukonit mellől.