Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

Bajóti mélyfúrás nummuliteszes mészkővel rogzithető eocén rétegsorából olyan glaukonitos mészmárga került elő,mely nem tartalmaz tufaeredetü ásványokat. E kőzetek 60-65 térfogatszázalékát nagy K^O tartalmú glaukonit alkotja. Tatabányán szintén ősmaradványokkal meghatározott rétegösszletből két glaukonitos szintet tárt fel a mélyfúrás. A mészmárgában tufaeredetü ásványok között, a mészkőben pedig szerves vázat kitöltve figyelhető meg a glaukonit. Az agyagos frakció DTA görbéje montmorillonitot és kaolinitet mutatott, igazolva azt a megfigyelést, hogy a kisebb szemnagyságban egyre kevesebb a glaukonit. Bokodi mélyfúrásból olyan középső eocén mészmárga vált ismertté, melyben 0,1-0,06 mm átmérőjű, tufaszórásból származó magnetit, amfibol, földpát és kvarc kiséri a glaukonitot. b/ Glaukonitos szintek a Bakony-hegység medencéiben Móron középső eocén rétegsorban egy 6 m vastag, és mélyebben egy 70 cm vastag glaukonitos márgaréteget tárt fel a mélyfúrás. A 20-30% glaukonitot tartalmazó kőzetek ásványai az eddigi megfigyelésekkel egyezően tufaeredetüek (l. és 2« táblázat). Jelentős különbség azonban az epigén eredetű kovakiválás, Valamint a nagymennyiségű kalcit pszeudomorfóza földpát és amfibol után. A Balinkai-me

dencéből megvizsgált 10 mélyfúrás összesen 36 gla— ukonitos szintet harántolt. A glaukonitos mészkő és márga rétegek a középső eocén nummuliteszes mészkő szintjének kb. 80 m vastag szakaszára jellemzők, A 36 kőzet közül 34-ben jelentős mennyiségű tufaeredetü ásványt lehetett megfigyelni a 8-20% glaukonit mellett. A földpát nagyrészt montmorillonittá alakult, ritkán kalcittá. A szines szilikátok átalakulása alárendeltebb. A glaukonit és a tufaeredetü ásványok mennyisége-az egyik fú64