Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 41. Fradisták futballmezben III. Aranylabdás Albert Flórián és "aranycsapatbeli" kortársai, 1950-1968 (Budapest, 2002)
Beadás előtt... lékszem, így is 15 gólt rúgtam. Az NB l-ben én voltam akkor a legeredményesebb jobbszélső. Mint a régiek, még én is kint maradtam az edzések után gyakorolni, s ennek nemcsak a mérkőzéseken láttam a hasznát. Zalka András volt a pályaedzőnk. A 16-os és az alapvonal közé helyezett el két oszlopot két méterre egymástól. Azt mondta, hogy ha kétszer egymás után, 30 méteres vágta után futtából, félmagasan beadom közöttük a labdát, pont oda, ahol ő áll, felemeli a kalóriapénzemet 200 forintról háromszázra. Felemelte. Vagy szegény Lakat Karcsi bácsi az egyik edzés végén kijelentette, aki az alapvonalról úgy rúgja meg a labdát, hogy legközelebb áll meg a felezővonaltól, annak elengedi a levezető köröket. Az én labdám pont a felezővonalon állt meg, mehettem zuhanyozni. Erre mondta a mester: „ez a Szőke mindent megcsinál, csak ne kelljen futnia”. Gól-emlék? Egyszer Újpesten négy gólt rúgtam a Dózsának, egy MNK meccsen! Mindezt a Megyeri úton, ahol 6-3-ra győztünk! Az egyik FTC-MTK mérkőzésen a Népstadionban úgy 30-35 méterről lőttem egy olyan gólt, hogy a labda a hálótartó vas és a háló közé szorult. Szegény Lanczkor alig tudta kiszedni a labdát... A válogatottbeli gólom egyértelműen az, amit Belgádban szereztem. Az EB négyes döntőbe jutásért semleges 83
