Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 41. Fradisták futballmezben III. Aranylabdás Albert Flórián és "aranycsapatbeli" kortársai, 1950-1968 (Budapest, 2002)
Szőke látványos gólja az Egyetértés ellen pályán a románoknak lőttem a továbbjutást jelentő gólt. Szepesi, aki a pálya széléről közvetített, könnyezve gratulált a gólomhoz... A kupagóljaim közül a CSZKA Szófia elleni két gólomnak örültem a legjobban. Igaz, ezt Géczi a meccs előtt „megjövendölte": A Feneketlen tónál, a Sportszállóban voltunk edzőtáborban. Az ebédnél Géczi Pista odaszólt nekem, hogy „Pista készüljél, mert úgy érzem, hogy most benned két Pista otthonában a labda mindig ott volt... gól van." Nem tudom, hogyan érezte, vagy belém szugge- rálta, de tényleg a meccsen két gólt szereztem, és a 4-1- gyel mi jutottunk tovább a BEK-ben. Természetesen fájó emlékeim is vannak. A legborzasztóbb az, hogy tulajdonképpen úgy ért véget a pályafutásom, hogy nem is volt sportsérülésem. Gyermekkorom óta kifejlődő szemölcseim műtétek és sugárkezelés után annyira elsebesedtek, hogy 1974 után szinte sohasem volt egészséges a lábam. Az üllői úti stadion pályaavató meccsén játszottam utoljára a Fradiban... Csak hat év múlva, 1980 nyarán forrt be valamennyi sebem. Korai távozásom a Ferencvárosból, lelkileg is megviselt, nem így terveztem a búcsút. Sajnos ezzel a betegséggel nem tudtam mit kezdeni, így pályafutásom tulajdonképpen 27 éves koromban véget ért. Azóta nem egyszer forgatom kezemben a 75 éves FTC jubileum idején rendezett díszközgyűlésen átadott aranyozott zöld-fehér karton igazolványt. Ezt írták rá: Szőke István az FTC örökös bajnoka. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt megkaptam és jóleső érzés minden ferencvárosi vonatkozású emléktárgyat forgatnom. Nem hiába, az Üllői úti pályán nőttem fel! Az is rendkívül jólesett, hogy 50. születésnapomra a 84
