Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 41. Fradisták futballmezben III. Aranylabdás Albert Flórián és "aranycsapatbeli" kortársai, 1950-1968 (Budapest, 2002)
Mátraira! A „keresztapa" Gulyás Géza, csapat kapusa volt... Amikor felvették a TF-re, a szabályok szerint át kellett volna mennie a főiskolára. Atlétikában volt, futballban viszont nem volt I. osztályú csapata a TF-nek, így futballistaként maradhatott a Kinizsiben.- Vonzott a csapatsport. Szép a futás száz méteren vagy élvezi az ember, ha nagyot ugrik távolba, de a futball, ahol tizenegyen küzdenek egymásért, az mégiscsak más. Pedig távolugrásban még hét métert is ugrottam! Érdekes, ezt akkor értem el, amikor már rendszeresen futballoztam. A Kinizsi atlétikai szakosztálya ugyanis megkért: induljak el egy versenyen, mert minden pontra szükség van. Rajthoz álltam 100 méteren. Tizenegy egész egy tized másodperccel megnyertem a versenyt. Annyira megörültem, hogy labdarúgó létemre atléták között győzni tudtam, hogy örömömben hét métert ugrottam távolba... Ami futballista pályafutásomat illeti, nos Orosházán kezdtem a helyi Kinizsiben. Azután következett a Budapesti Kinizsi - két sportágban is, de végül a játékos hiánnyal küzdő labdarúgókhoz aláírtam az igazolást. Már 1953 tavaszán- akkor még szélvészgyors középcsatárként - rúgtam a labdát. Első bajnoki meccsemen négy gólt szereztem! Ma sem tudom, hogyan: az egyiket a 16-osról tejeltem a kapuba! Csatáréveim nem sokáig tartottak. Sebes Gusztáv tanácsára lettem hátvéd. A Kinizsiben a hátvédsor közepére nem kerülhettem, mert ehhez ki kellett volna szorítanom Mátrai (3-as mezben), Hidegkúti (9-es) elöl ment az örökrangadón onnan Kispéter Mihályt, akit példaképemnek tekintettem. Jobbhátvéd lettem - helyezkedni tudtam, de egy az egyben sem maradtam alul, s az atlétikában rám ragadt gyorsaságom is kamatoztatni tudtam. Az elhfresült becsúszó 11
