Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 41. Fradisták futballmezben III. Aranylabdás Albert Flórián és "aranycsapatbeli" kortársai, 1950-1968 (Budapest, 2002)

Mátrai aki lábbal, fejjel rombolt... szereléseimről csak annyit: volt hozzá adottságom, de rengeteget gyakoroltam, s bizony sokszor ezért éktelen horzsolások „díszítettek’’. Kikísérleteztem azt is, hogy a kezemmel csökkentsem az esésemet. Lényeges volt a kellő pillanat kiválasztása is. Mielőtt beavatkoztam, azt mutattam az ellenfélnek, hogy kifulladtam. Ilyenkor meg­nőtt az önbizalma és hosszan szöktette magát. Ekkor al­kalmaztam a becsúszó szerelést. Kockázattal járt, de a legtöbbször más megoldás már nem kínálkozott. Elmon­dok egy esetet. A Ferencváros-Vasas mérkőzésen történt a Népstadionban. Pál Tibi a felezővonalon túlról indult a kapunk irányába. Nyugodtan vezette a labdát, mert senki nem tartózkodott a közelében. Ő.nem látott engem, utána­szaladtam és a kellő pillanatban eldobtam magam. Tibi nagyon dühös lett, amikor feltápászkodott, ezt kiáltotta: ­Honnan az ördögből kerültél elő? ★ Mátrai hosszú évekig őrizte nagy biztonsággal a ferenc­városi kapu előterét - előbb jobb-, majd középhátvédként. Fejjel, lábbal egyaránt nagyszerűen verte vissza az ellen­fél rohamait. Remek védő volt, sohasem szerepelt fegy­vertárában a durvaság, a kíméletlenség. A hatvanas évek elején már ő volt az FTC csapatkapitá­nya. Mint ilyen, bizonyára az 1965-ös Vásárvárosok Kupá­jának az átvétele a torinói győztes döntő után - nos felejt­hetetlen... Magyar futballcsapat kapitánya európai kupát azóta sem emelhetett a magasba... Sajnos erről a sport­történeti pillanatról a magyar fotósok nem készíthettek fel­vételt, hiszen ki sem engedték őket „Nyugatra”... Egy ho­mályos Telfotó és az olasz televízióban egy pillanata az, amely ezt a fradisták számára örömteli eseményt az utó­kornak őrzi. Mátrai még egy dologban nagyon gazdag: három világ- bajnokságon vett részt (1958, 1962, 1966) és játékával ott is kitűnt. Kitűnt egész pályafutásával, nem véletlenül rendezett tiszteletére - és Fenyvesi Máténak is - a Fradi elnöksége búcsúmeccset. Ez a hatvanas években bizony még fehér hollónak számított. Nem csak a Népstadion­ban, hanem a Vienna elleni bécsi visszavágón is - az osztrákok kérésére! - fellépett a Hohe Warte pályán a két ferencvárosi világklasszis. Búcsúmeccse külföldön (!) az­óta sem volt senkinek... Mátrai pályafutása végén elmerengve mondta: - Szeret­ni kell a futballt és jól játszani csak teljes szívvel lehet. Ezen a téren talán én is példát nyújtottam a fiataloknak, A WK-val az Üllői úton! A Sörgyár elleni edzőmeccsen láthatta a pub­likum a nevezetes kupát. Elöl Mátrai, mögötte Albert és Géczi (1965) 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom