Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 38. Ötszáz nap a Fradi "őskorából". 1900-1901 (Budapest, 2001)
Palotai Károly Pillér Sándor Puhl Sándor Puskás Ferenc Rudas Ferenc Sándor Károly Szabó György Szepesi György Szilágyi György Szojka Ferenc Szusza Ferenc Várhidi Pál (Barcs Sándor és Puskás Ferenc nem tudott részt venni az ünnepségen, nekik az MLSZ- elnök a közeljövőben személyesen adja át az emlékérmet.) Vastaps Buzánszky Jenőnek A centenáriumi emlékműsor második része óriási közönségsikert hozott - nem mintha a program első felében unatkoztak volna a meghívottak. A színészválogatott - és az alkalmi női csapat - címeres mezbe öltözve, prózai és zenés műsorszámokkal szórakoztatta a közönséget, de hogy a humor se hiányozzék, fellépett Farkasházy Tivadar és Eles István is, valamint a futballcsaládból származó Koltai Róbert. A legnagyobb tapsot mégsem a profi színészek, hanem egy alkalmi énekes - mellesleg az aranycsapat jobbhátvédje - Buzánszky Jenő kapta. A finálé alatt megtelt a színpad, a százharminckét futball- mezes sráchoz csatlakoztak a jelenlegi utánpótlás- és felnőtt válogatott játékosai, a színészek, a kitüntetettek, lengtek a nemzeti színű zászlók, az óriáskivetítőn futballmeccsek jelenetei peregtek, szóit a zene, zúgott a „Ria, Ria, Hungária!". A magyar futball, az MLSZ lezárta az eredményekben gazdag huszadik századot. Január 20. szombat Sousse: Étoile de Sahel-FTC 1-1 G: Lipcsei Szűcs L.-Balog, Dragoner, Hrutka, Keller-Pinte, Lipcsei, Gyepes, Vén-Tóth, Gera. Csere: Lakos, Szűcs M., Csiszár, Schultz, Arruda, Hámori A Fradi Tunéziában is népszerű. Legalábbis ezt sejteti, hogy a tengerparti futásközben a játékosokat Hajrá, Fradi! kiáltással biztatta egy helyi futballrajongó, majd Tóth Mihályt ölelgette a strand nyugágykölcsönzőjének vezetője, felidézve a Fradi-csatár tuniszi kalandjának főbb állomásait. A legmeghökkentőbb epizód azonban a szombati meccset megelőző délelőtti edzésen történt, ahol megjelent Sami, akinek elég hosszúnak tűnő nevében a Fradi szó is szerepel. Egy idegenvezető barátja felvilágosította őt, hogy Magyarországon létezik egy ilyen nevű futballcsapat, sőt, hozott neki otthonról egy harmincas számú ferencvárosi mezt és további ereklyéket, így növelve eggyel a külhonban is a zöld-fehéreknek szurkolók népes táborát. Sami, meghallva, hogy a Ferencváros Sousséban edzőtáborozik, elhatározta, hogy élőben is megnézi fogadott kedvenc csapatának az Étoile du Sahel elleni mérkőzését. Álma teljesült, sőt, a meccs előtt még egy közös fotót is készíttethetett kedvenceivel. A mérkőzés jó iramban kezdődött. Az első negyedórában a hazaiak a brazil légiós Teles révén kapufát lőttek, míg a magyaroknál Tóth alig lőtte fölé a labdát, Hrutka János pedig a kapus ölébe fejelte kecsegtető helyzetben. A Fradin látszott, hogy még nem elég összeszedettek és frissek a játékosai, a hazaiaknál pedig a válogatott játékosok hiánya okozott gondot. A 35. percben Lipcsei Péter szabadrúgása után megpattant, majd a tunéziaiak kapujába került a labda, amit a mintegy kétezer főnyi publikum érdekes módon - ám roppant sportszerűen - vastapssal fogadott. A tuniszi játékvezetői hármas is lelkes volt, viszont a lesek és a szabálytalanságok megítélésekor hazafias irányultságú döntések születtek. A Fradiban öten is sárga lapot kaptak, míg az ellenfél csatárai nem egy esetben húzhattak kapura egyedül, ám nem számoltak azzal, hogy utolsó emberként a válogatott formában védő Szűcs Lajos vár rájuk. A zöldek kapusa minden tőle telhetőt megtett (nem véletlen, hogy végigvédte a találkozót), ám a 84. percben ő is tehetetlen volt Zouaghi szöglet utáni kapáslövésével, így 1-1-re végződött a meccs. Lipcsei Péter a Sahel elleni találkozón játszotta 50. FTC nemzetközi meccsét - góllal ünnepelte! Érdekes, hogy nemzetközi meccsen utolsó gólját is éppen Tunéziában szerezte: 1995-ben a TUnisz válogatott ellen! Akkor is 1-1 volt az eredmény... Az öt év7
