Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 34. Fradi nosztalgia 3. Fradi-szívű Toldi Géza (Budapest, 1999)
ta a lakásnak az ajtaját. Az ablakon szöktem ki. Tessék nekem csak legalább a Toldit megmutatni... A KK következő fordulójában a márkás olasz csapat, a Bologna volt az ellenfél. Toldi már a 9. percben bombafejessel megszerezte a vezetést. Az olaszok azonban egyenlítettek, és bizony a közönség kissé csalódottan tárgyalta szünetben az eseményeket. Amikor a II. félidőre kijöttek a csapatok, a ferencvárosi közönség ütemes „Toldi! Toldi!" kiáltásokkal tüzelte harcra a népszerű játékost, s rajta keresztül küzdelemre sarkallta az egész csapatot. Sajnos csak küzdelem lett a dologból, az újabb ferencvárosi gólok ezúttal elmaradtak. „A csatársorban az egyetlen Toldi játszott úgy, ahogy kell, a többiek puhák, passzaik rosszak, helyzetet teremteni, pláne kihasználni nem tudnak." (Nemzeti Sport) Toldi a mérkőzés után az öltözőben nem titkolta véleményét:- Egyedül nem vagyok elég, ha mindnyájan álltok. Hagytátok az olasz szélsőket élni. Zoli bácsi! - mondja Blumnak -, amíg a halfsorunk nem változtat a stílusán és a taktikáján, hogy mindig egymásnak tologatunk, ahelyett, hogy rögtön előrevágnák a labdát, addig komoly csapat ellen nem tudunk eredményt elérni. Toldi Géza mindezeket 1934-ben mondta! Róla pedig 65 évvel ezelőtt így írtak a Sporthírlapban: „A magunk részéről jobban szeretnék, ha Sárosi olyan erélyes, kemény, bátor legény lenne, mint Toldi. Az ám, Toldi. Jó ideje figyeljük, csak még nem mertünk szólni. Toldi jelenleg a legjobb magyar futballista! Technikája nagyon sokat csiszolódott, de ami fő: taktikai érzéke is nagyszerűen kifejlődött. Amellett minden fizikai erényét (gyorsaság, lendület, keménység) megőrizte. Es már nem túloz. Abbahagyta a félelmetes játékmodort. Hatalmas testével nem dől vérfagyasztóan az ellenfél felé, nem talpal rémítően senki orra alá. Legyünk méltányosak: Toldi nagy, és örvendetes feljavulásában alighanem része van Sárosi közelségének is. Bár Toldi közelsége is lenne hatással - Sárosira." A Bologna elleni visszavágón egyikük sem remekelt: a Fradi 5-1-re kikapott! A 40 fokos melegben lejátszott mérkőzésen a Ferencváros a II. félidőre összeroppant. A nagy vereség ellenére a mieink teljesen kihajtották magukat. Toldit a vacsora alatt rosszullét fogta el, úgyhogy Blum edző azonnal lefektette a nagy erőfeszítéstől teljesen kimerült játékost. * Az őszi idényben a Kispest ellen volt az első hazai bajnoki mérkőzés. Toldi ekkor is szerzett egy gólt, de mint a Sporthírlap tudósítója megjegyezte: „...elég sok rúgást kapott ezen a meccsen. Érdekes, hogy éppen azt a kemény fiút mennyire bátran fautolja mindenki. Mintha arra számítanának, hogy úgyis csak Toldit nézi minden bíró, csak Toldinak nem szabad az ellenfélhez érni. És egészen jól számítanak. Toldi minden megmozdulását lefütyülik, de ha ő kap rúgást, azt a bíró nem veszi észre. Mert nem esik össze, nem jajgat..." Mindezzel kapcsolatban egy korabeli vicc:- Szegény Toldi! Neki már a bírók nem hisznek. Meglátod, majd ha valaki lerúgja, akkor is a Toldit állítják ki! A következő eset az öltözőben játszódott le egy edzés előtt. Pataki:- Fiúk! Az a hír került forgalomba, hogy maguk nemrégiben formálisan összeverekedtek. Mi igaz ebből? Toldi és Móré összenéz, méghozzá nagyon szelíden. És összenevetnek. Először Móré válaszol:- Becsületszavamra kijelentem, hogy Toldi és közöttem semmiféle összeszólalkozás vagy inzultus nem volt. A legbékésebb baráti összhang uralkodik közöttünk és a csapat összes tagjai között. Légből kapott koholmány, amely szerint Toldi Géza és Móré János összevesztek, vagy összeverekedtek. Toldi ezt mondja:- Kérem, az én nevemben szíveskedjenek FRADI NOSZTALGIA 15
