Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 33. Fradi nosztalgia 2. A Soroksági úttól - Montevideóig (Budapest, 1999)
szemben és befejezésül Takács védhetetlen gólt küld Ballesteros kapujába. A gól után teljesen mienk a mérkőzés. A 39. perc hozza a harmadik gólunkat. Obitz jó labdájával Kohut elszalad, centerez s a jó érzékkel startoló Takács a hálóba küldi a labdát; 3:0! Nagy fölényünk tovább tart, ami úgy látszik, nem tetszik a bírónak, mert a 43. percben lefújja a félidőt. A szünet szokatlanul soká, huszonöt percig tartott. Hogy mi történt ezalatt a hosszú idő alatt a játékosok pihenésén kívül, nem tudom, de bizonyos, hogy újrakezdés után óriási hévvel és félelmetes lendülettel feküdt az ellenfél a játékba. Egyik korner a másik után következett a kapunknál, melyben Amsei különösen fényesen állta a támadások pergőtüzét. A 12. percben szabadul fel a kapunk, s ettől kezdve nyílt játék folyik. Mindkét kapura szállnak lövések, itt is, ott is akar korner, de a közönség nincs megelégedve a csapatával, kifütyüli, sőt a bírót is fütyülik. Az ellenfél nem tud mihez kezdeni, erősen durva, hogy Takács, Turay, Bukovi sorra elhagyja egy időre a pályát. A 32. percben pedig Turay tíz percre kerül a pálya mellé, mert kötözni kell. Ettől kezdve ismét nagy uruguayi fölény alakul ki. Ebben a fölényben esik az első gól, a 39. percben. Nagy kapu előtti kavarodás támad, a védő Amseit szabálytalanul nyomják el, kézzel fogják le, és a labda a kapuba kerül. A 42. percben visszatérő Turay már csak statisztált a mérkőzésen, melynek utolsó percéig nem változik az eredmény. A 45. perc is lejár már, de a bíró most nem siet, hanem tovább játszatja a csapatokat. így történik, hogy Papp a tizenhatoson kívül - legalább egy méternyire volt a vonaltól - vállal visz tovább egy labdát, mire a bíró szemérmetlenül tizenegyest ítél. A tizenegyest csak nyolc méterről rúgják, a vonalon belül három uruguayi játékos is áll a rúgás pillanatában, mikor Scarone a hálóba rúgja a labdát. A bírónak hiába mondjuk ezeket a szabálytalanságokat, neki nem számít. Végül a 49. percben fújja le a mérkőzést. A dolog ilyen alakulása nagyon bántott bennünket. A győzelmet kissé megkeserítette ez a méltatlan finis és a bírótól meg is kérdeztük, miképpen tarthatott négy perccel tovább a második félidő, amikor a határbírók is figyelmeztették a játékidő leteltére. Azzal védekezett, hogy az első félidőt korábban fújta le, s ezt az időt játszatta a második félidő végén. Erről azonban előzőleg egyetlen szót sem szólt, ezt a körülményt senkinek be nem jelentette. Annál érthetetlenebb volt ez, mert az utolsó negyedóráig egészen elfogadhatóan vezette a játékot. Az itteni lapok megállapítása szerint, a bíró végig jól vezette a mérkőzést, de az utolsó percekben felülkerekedett benne az uruguayi vér. A szép győzelem velünk is felejteti a mérkőzés keserűségét, s a nagy siker általános örömet keltett az itteni magyarok táborában. (Tóth Potya István edző levele) A két olimpián diadalmaskodó Uruguay legyőzetéséhez A Ferencváros a várakozást messze túlszárnyalta eddigi szereplésével. Nem szabad elfelejtenünk, hogy minden olyan mérkőzésen, amelyen reprezentánsainknak idegenben egyenlő rangú ellenféllel kell felvenni a harcot, az ellenfél olyan előnyben van a mérkőzést kísérő körülmények következtében, ami legalább két gólnak felel meg. Valóságos hendikepversenyt játszik minden csapatunk, amikor idegenben nagy tudású, fejlett játékkultúrájú csapattal kerül szemben és így volt ez vasárnap is; a Ferencváros a kétszeres világbajnokot látta magával szemben. Könnyű elgondolni, hogy a montevideói National pályán az otthon tizenegy sokkal fölényesebb nyugalommal jelenhetett meg a harmincezer néző előtt, mint a messze földről idevándorolt magyar fiúk együttese. Tessék elképzelni a hangulatot, amikor a magyar csapat udvarias megtapsolása után a harmincezer torok kitörő örömmel, harsányan és boldogan rivalg kedvencei felé. A zsibongó pálya fölött repülőgép motorja zúg. parádés szállongással illeg-billeg a dübörgő nézőtér felett. Az ülésből kihajlik egy kéz, és valami tarkaság zuhan a pályára. Kék-fehér-kék uruguayi színekbe csavart labda ugrik fel belőle. A nép őrjöng, a gépet ünnepli, a nemzeti színeinek a becsületét bízza a csapatra és ezeknek a színeknek a mámora extázissá magasztosítja a lelkesedést. A mieink csak állnak ebben a zajban, zúgásban és valami érthetetlen vágy ágaskodik bennük, jó lenne, de jó lenne megszökni innen. Oly fájdalmas oly keserűen kegyetlen érzés ez az elhagyatottság. De íme, ott a FRADI NOSZTALGIA 33
