Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 33. Fradi nosztalgia 2. A Soroksági úttól - Montevideóig (Budapest, 1999)
kék-fehér színek mellett még egy lobogó bomlik ki. Piros, igen piros. Azután lassan lecsavarodik a fehér. Micsoda boldogság, micsoda káprázat. Csakugyan, a piros-fehér- zöld színek azok. Az otthoniak vágya, szorongása, félelme és buzdítása omlik el a magyar trikolor színein, felrémlik minden kedves arc, ami a szívekben él az egész úton. Könny kívánkozik a szembe... de nem, most nem szabad ellágyulni. Azért a három színért, azért a sok otthoni sóhajért, azért, csak azért is. Minden ideg feszül, minden szem a labdára mered. Megszólal a síp és elindul a labda mögött a gyilkos, viharos, feltarthatat- lan magyar roham. Ennek a rohamnak nem lehet ellenállni. Ez a roham huszonöt percig tartott és ámulatba ejtette Uruguay népét, amint három gólt kergetett be abba a veretlen kapuba. S ahogy az uruguayi nézősereg nem értette meg ezt a csodát, úgy fojtja a boldogság, az öröm mámorát az itthoniak szívébe a kérdés: hogyan történhetett ez? Sokan a könnyebb végét veszik a dolognak és az uruguayi csapat összeállítását várják, vajon a legjobb csapat állott-e ki a Fradi ellen? Pedig ebben kételkedni sem lehet. Nem is fontos, miképpen állították össze az uruguayiak a csapatot, nem fontos, hogy esetleg valaki gyengébben szerepelt esetleg ezen a mérkőzésen, mint máskor, egy fontos csupán, hogy a magyar csapat legyőzte Uruguay hivatalos válogatottját, amely még otthon sohasem szenvedett vereséget! Ez a győzelem pedig a magyar futball külföldi dicsőséges szereplésének eddigi legkimagaslóbb fegyverténye. A titka egyszerű. A Ferencváros teljes tudatában volt feladatának és ahhoz mérten küzdött. Nem volt hajlandó elfogadni azt a megállapítást, amit pedig a csapathoz közelállók is vallottak, hogy a dél-amerikaiak sokkal gyorsabbak és velük szemben a Ferencváros védelme túlságosan lassú. A Ferencváros teljes lendülettel feküdt a játékba és taktikai érettségének gyönyörű példáját adta azzal, hogy a játék elején ellenállhatatlan ostromot kezdett. S mikorra az uruguayi csapat ezt a taktikát, ezt a fergeteges rohamost ellensúlyozni tudta, akkor már a mérkőzés elveszett. Csak az erőszakosság, csak az elkeseredettségből fakadó inkorrektség és a bíró sportszerűtlensége tudta a vereség súlyát kisebbíteni. Ez azonban mit sem von le a Ferencváros sikeréből, ami a magyar futballnak is világra34 FRADI NOSZTALGIA szóló dicsősége. Bármilyen lesz is a folytatása ennek a túrának, bizonyos, hogy az eddigi sikerek, elsősorban pedig a vasárnapi győzelem a Ferencváros útját a magyar futball diadalmas hódításává teszi! (Nemzeti Sport, július 24.) Ferencváros-Montevideo válogatott 4:1 július 25., Montevideo Ez egy hétközi, alkalmi mérkőzés volt, a nagy visszavágóra való felkészülést szolgálta. Idehaza csak augusztusban értesültek erről a találkozóról, mert egyetlen túrajelentés sem említette. A gólszerzők neve is ismeretlen maradt... Az összeállítás ez volt: Amsel-Hungler, Papp-Furmann, Bukovi, Lyka-Rázsó, Takács, Turay, Szedlacsik, Kohut. A mérkőzésről az Argentínában megjelenő Magyar Szó ezt írta: Az európai magyar bajnokcsapat csütörtökön kombinált tizeneggyel mérkőzött Uruguayban, köztük hét olyan játékos, aki részt vett az olimpián. Az érdekfeszítő játékot ezrekre menő sportkedvelő közönség nézte végig. A lelkesedés úgy a magyar, mint az uruguayi körökben nem ösmert határt. A magyarok kitűnő technikája ismét győzelemre segítette Budapest legjobb tizenegyét és szinte érthetetlen, mi okozta a brazíliai vereségeket. Az eredmény 4:1 volt a Ferencváros javára. Ezen újabb győzelem következtében az argentínai sportkörök már sokkal nagyobb érdeklődést tanúsítanak a magyar csapat iránt, amely ma vasárnap tartja revánsmér- kőzését az uruguayi válogatottal, mire még ma este elhagyják Mondevideót, hogy átkelve a Rio vízén, Argentínában kezdjék meg vendégszereplésüket. Ma másodszor áll ki a Ferencváros Uruguay válogatottja ellen Két világbajnokság mámora, Dél-Amerika futballhegemóniájának éveken át való birtoklása éppen elegendő ahhoz, hogy Uruguay minden honfia büszkeséggel és megelégedéssel nézzen futballistáira. S ebből a büszkeségből teljes joggal fakadhatott az az önérzet, amely elhitte, hogy Uruguay fiaira
