Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 33. Fradi nosztalgia 2. A Soroksági úttól - Montevideóig (Budapest, 1999)

Első benyomások a túra második állomásán

A riói pályaudvaron senki sem várt reánk. A korábbi fényes fogadtatások és állandó ünneplés után bizonyos kiábrándultsággal szállottunk ki a vonatból. A túrán úgy van az ember, hogy a folytonos ünneplésbe hamarosan belefárad és csend, nyugalom után vágyik. Ha azonban ilyen utazás után csak a pályaudvar ridegsége köszönti, akkor azonnal csüggedés akar tanyát ütni a szívében. A mi világcsavargó társaságunkon is láttam ennek a jelét, de csak egy pillanatra.

Szállásunkra, az Itajuba Hotelbe dirigáltam gyorsan a társaságot. A szálláscsinálás után első dolgunk az volt, hogy a Fluminense vezetőségét kerestük fel. A Fluminense az itteni vendéglátónk, tehát velük kellett a mérkőzés körülményeit, a hivatalos ügyeket elintéznünk. A Fluminense vezetőség nagy piron- kodások közt mentegette magát azért, hogy a hivatalos üdvözlés a pályaudvaron elmaradt. Egy nappal előbb vártak bennünket, és nem tudták, mi a késés oka.

Fél háromkor ültünk asztalhoz a szállodában, hogy elfogyasszuk ebédünket, s hat órakor már a vacsorát is elköltöttük. Siettünk az étkezéssel, mert az első riói tréning volt soron, amit a szokatlan esti világításban tartottam meg. Az égiek nem voltak irgalmasak hozzánk, és zuhogó esőben jelentünk meg a pályán. Tíz óra volt, amikor a csapat gyepre lépett. Harminc darab reflektor jóformán nappali világosságot árasztott a pályára.

Az első pillanatban a zuhogva hulló esőben, valami tündéri fényjátéknak tűnt az egész tréning, aminek azonban komoly jelentősége volt reánk nézve.

Természetes, hogy a legkomolyabb formában végeztük dolgunkat, és mindenki azon volt, hogy ennek a különös helyzetnek minden csínját-bínját és a mérkőzésen már megfelelő tapasztalattal álljon pályára. A labda olajfestékkel fehérre van festve, hogy a levegőben is jól látható legyen. S valóban, ezen a téren nincs is semmi baj. A labda a mezőnyben is, a levegőben is tökéletesen látszik, mint nappal. A kapusoknak azonban nehezebb így a helyzetük, mert a labda repülési irányát és gyorsaságát bizonytalanabb megállapítani.

Nagy kíváncsisággal várjuk az első villanyfény melletti, éjszakai mérkőzésünket.

(Tóth edző levele Rióból - július 3.)

Ferencváros-America 1:1

július 4. Rio de Janeiro

Almeida bíró sípjelére mindkét csapat egyszerre fut a gyönyörűen kivilágított Fluminense pályára és a szokott módon, üdvözli a közönséget. A mi összeállításunk: Amsel- Hungler, Papp-Furmann, Bukovi, Obitz- Táncos, Takács, Turay, Toldi, Kohut. Most látjuk csak, hogy itt hiányzik a sao paulói lelkesítő magyar tömeg. Azért a közönség szimpatikuson fogadja a magyar csapatot, hiszen jó híre már megelőzte, és ez nagy respektust szerzett itt is. A világítás a maga nemében tökéletesnek mondható. Persze, a mieinknek mégis szokatlan ez. A 15. percben lendül végre komoly támadásba a Ferencváros és kezdi mutatni azt a szemkápráztató játékot, amelyet mára Paulista ellen is megcsodáltak. Itt is kezd felmelegedni a közönség. Hiába azonban a Ferencváros szép játéka, amikor az csak a tizenhatosig tart, és nem érik góllá. 0:0-ra végződik a félidő.

A II. félidő a Ferencváros vehemens rohamaival indul. Egymás után háromszor veszélyes a helyzet Joel kapuja előtt, de nincs eredmény. Az iram fokozódik, és most kezd igazán szemkápráztató játék kialakulni. A riói szakértők is elismerőleg nyilatkoznak a Ferencváros játékáról. Ilyet még riói pályán nem láttak. A közönség feláll az ülőhelyeken is, és úgy gyönyörködik a játékban. A brazilok is vezetnek veszélyes támadásokat, de a közönség idegessége úgy látszik, a játékosokat is elfogta, mert a híres Mineiro közelről háromszor is hibázik.

A 35. percben egy heves és váratlan ellen- támadásból Solral gólt ér el. Földrengésszerű ováció fogadta a gólt. Szerencsére a játékosokat nem zavarta meg a váratlanul bekapott gól és nyugodtan kombinálnak. Valósággal művészi produkciókat mutatnak be, de a szenzációs Joel minden lövést ment. Már-már a vereség réme mered felénk. Még öt perc van csupán. Le vagyunk törve. Még egy... még fél perc... amikor Bukovi hallatlan erős szöktetést ad Kohutnak. Bizton kimegy. Már látjuk is, hogy elveszett a labda. De, nini Kohut utánairamodik, vagy két centire a vonaltól elfogja, villámgyorsan bead Toldi elé, és már benn is a kiegyenlítés. A bíró már fújja is le a mérkőzést, és a játékosok mámorosán ölelgetve egymást, mennek a kijárat felé.

FRADI NOSZTALGIA 29