Fradi futballmúzeum 21. Fradi futball-félévkönyv '95 (Budapest, 1996)
gólnál úgy ordítsak, mint Szepesi. Megígérem, de mi van, ha a belgák rúgnak gólt? 17.00- 18.00. Felpörögnek az események. Az összes szembejövő ember, legyen az játékvezető vagy újságíró, 1—1 -et tippel. Beleegyezem, de akkor minek játszani? Izgul a Fradi is. Simon már napok óta nem alszik, de megszerezte a Rocky zenéjét a bemelegítéshez. Ettől kicsit én is megnyugszom... Novák a belga ékekről beszél (lehet, hogy civilben ács), Keller szerint meg már kezdődhetne. Nem értem, ő mit idegeskedik, túszén ő nem is játszik. Az eredmény- jelzőn most még csak reklámok. Kerepes- tárcsán már zöld-fehér kalács is kapható. Szívesen megkóstolnám, de leginkább az izgat, milyen színű lehet a mazsola. 18.00- 18.45. Az őrület neve: első félidő. Kopunovics és Kuznyecov mintha rokonok lennének. Az egyikben benne marad két magyar gól, a másikban elakad két belga, így az eredmény két nagy nulla (0-0). Eddig rendben is volnánk. 18.45-19.00. Szünet, de nem nekem. Hírnök jő, és pihegve szól. Kéri, hogy mondjam be, hogy az egyik párt elnöke köszönti a nézőket, a Fradinak meg sikeres akadályvételt kíván. A lelátón most nyugalom van. Én kampánycsendként értelmezem. 19.00- 19.40. Az őrület neve most második félidő. Kopunovics gólt rúg - vetkőzik, sárgát kap - öltözik. Na, erre jön a hidegzuhany. De Bilde egyenlít. 19.40-19.48. Az őrületnek már neve sincs. A nézők másodpercenként tőlem kérdezik, hogy mennyi van még hátra. Bezzeg az UEFA nem engem kérdezett, amikor megtiltotta, hogy az eredményjelző az időt is mutassa. „Szurkolj!" - üvölti egy szurkoló. Mit gondol, eddig mit csináltam?! A belgák meg csak jönnek, jönnek - és az idegeimre mennek. Mottram rátesz még három percet. Pedig tudtommal ő skót. Aztán vége. 19.48 - ki tudja, meddig? Mivel az öröm leírhatatlan, így meg sem próbálom leírni. A nézők gratulálnak, hogy remek volt a közvetítés. Mire kihúznám magam, eszembe jut, hogy nem is látták. Mindenki gratulál mindenkinek, mindenki csókol mindenkit. Valójában magunknak örülünk. Büszkék vagyunk, hogy jó csapatunk van. Hogy papírforma-eredmény született. Hogy ügyes fiú ez a Gren, de hát nem egy Telek Manci. Hogy most jövünk mi, magyarok. Úgyhogy reszkess Ajax meg Real Madrid! Azt hiszem, ezt az érzést hívják boldogságnak. Hajdú B. István (Tele Sport lap) Isten, óvd a Fradit Azt akartam írni szerdán, hogy az év meccsét játszották az Üllői úton. Aztán meggondoltam, mert sok tízezred magammal együtt én is úgy éreztem, továbbjuthat a Fradi az Anderlecht ellen, s a történelmi tett után, a Bajnokok Ligájában megverheti akár a Juventust is, a Portóról nem is beszélve. S akkor majd mit mondjunk? Most pedig várjuk a sorsolást, ma kora délutánra kiderül, kikkel folytatják Telekék. Öröm és mámor, büszkeség és boldogság hatja át a zsigereinket, teljesen jogosan. Nagy alkotás után érezhet csak ilyesmit az ember. Hajdú a kapuban maga volt a megtestesült csoda, Telek Manci egyetemi katedrát kaphatna, Simonra akár a svájci bankok aranyszéfjeit is rá lehetne bízni, Nyilashoz képest pedig Osztap Bender, a nagy orga- nizátor is kismiska. No és Kuntics? Istenem, ha minden szerb csak így tudna tüzelni... Ám kérve kérlek, Isten, óvd a mi Fradinkat! Add, hogy maradjanak olyan szerények, mint amilyen az edzőjük, aki a kontinentális siker után sem átallotta azt mondani, ő csak egy kis fogaskerék ebben a gépezetben. És ne hagyd, hogy a Bajnokok Ligájáért kapott százmilliókat más szakosztályok lenyúlják, vagy hogy oktondi módon eltéko- zolják a pénzt. Emlékeztesd őket a Kispestre, ahol a Détáriért kapott hasonló összeg is úgy folyt szét, hogy azóta már arra sem emlékeznek, hogy valaki egyáltalán fizetett Döméért, méghozzá nem is keveset. S hol tart a csapat... Segítsd a Fradit, hogy élni tudjon a nagy lehetőséggel, kezdje meg az igazi, európai klubbá alakulást. S még valamit kérnék: szeretnénk látni a sztárokat, de azért adj nekünk, ha lehet, verhető ellenfeleket is! Katona Horváth János (Kurír - 1995. augusztus) 20
