Fradi futballmúzeum 21. Fradi futball-félévkönyv '95 (Budapest, 1996)
csapatok egyikét sem szabad még leírni - fejezte be Goethals rendkívül sportszerűen. (Jászkun Krónika - B.L. 1995. augusztus) Fradi volt, Fradi lesz... Boldog vagyok Az egykori LGT talán legjobb felvételének címét üvöltüttük a makói éjszakába szerdán, néhány órával a Ferencváros-Ander- lecht mérkőzés lefújása után. Nem is emlékszem, mikor éreztem utoljára ilyen örömet focimeccs után, de hasonlóan vélekedtek azok a zöld-fehér színekben pompázó barátaim is, akik minden előzetes megbeszélés nélkül is megjelentek a Fürdő presszóban, törzshelyünkön. Fantasztikus volt a hangulat, külön örömet okozott, hogy sorra jöttek az újpesti, angyalföldi érzelmű haverok is, és úgy rázták a kezem, mintha én lőttem volna Kopunovics helyett a sorsdöntő gólt De Wilde hálójába. A napokban megjelent egy beszélgetés a Nemzeti Sport hasábjain a 70-es évek kiváló labdarúgójával, Kű Lajossal, amely igen mély nyomokat hagyott bennem. Ebben a beszélgetésben Kű Lajos azt hiszem mindenkinél jobban megfogalmazta, mit is jelent Fradi-szurkolónak lenni. Idézem: „Előtte valami más szurkoló voltam, de ez nem érdekes, lényeg az, hogy fradista lettem. Ferencváros játékos lettem először, utána Ferencváros szurkoló, és amíg élek, az maradok. Ez az az egyesület, amely tulajdonképpen egyesíti a nemzetet, a magyar nyelvet beszélők összességét, San Franciscótól Sydney-ig vagy éppen Stockholmtól Johannesburgig. Tehát ahol csak magyarok élnek, mind a tizenötmilliót összehozza. Ez valahol egy vallás, és én nagyon jól érzem magam hívőként. Ezt a hangulatot örökké a szívemben hordozom, és hihetetlenül boldog vagyok általa!” Azt hiszem, ez a vallomás mindennél jobban kifejezi, mit jelent ma fradistának lenni. Az imént idézet egyébként a brüsszeli mérkőzés után hangzott el, mikor is a mintegy 500 fős zöld-fehér tábor elénekelte a Himnuszt, és Kű Lajos, valamint Ladinszky Attila (a Vasas egykori kitűnősége, jelenleg szintén Belgiumban él) zokogva álltak a nézőtéren, szívükre tett kézzel. Magam is megkönnyeztem egyébként Telek „Manciék” sikerét, és várom a folytatást, mely tudom, még nehezebb lesz. Bátai Gyula (Reggeli Délvilág - 1995. augusztus) Hetvenezres óra a védésekért Egy Citizen Titan órát ajánlott fel Kimer József (27) lakberendező a Fradi továbbjutása esetére a legjobb ferencvárosi focistának. Nos a Fradi továbbment az Anderlecht- tel szemben, a játékosok és az edző pedig szavaztak: kinek a karjára csatolják fel a 70 ezret érő ketyegőt. Az óra boldog tulajdonosa a kapus, Hajdú Attila (24) lett, és a csapatkapitány Simon Tibor (30) ötlete nyomán a szerkezet hátlapjára vésett dátum is emlékezteti majd a nagy napra. (Blikk 1995. augusztus) „Azt hiszem, ezt az érzést hívják boldogságnak” Azt mondják, érdekes lehet, hogy mit csinál a közvetítő riporter egy nagy meccs napján. Ne mondják hát hiába! 0.00-4.00. Arra ébredek, hogy le sem feküdtem. Kétszer végignézem az első meccset. Ki hol játszik, mit játszik, én hol mondtam, mit mondtam? 4.00- 7.00. Alszom, és lehet, hogy álmodom is. 7.00- 17.00. Délelőtt egy kis Eurosport. Megnézem Egerszegi győzelmét. Valamivel nekem is hangolnom kell estére. A buszon egy tagbaszakadt, tetovált, tényleg nehéz fiú közelít. Életben hagy, majd elpanaszolja, hogy nem tud kimenni a meccsre. Drága az 1900-as jegy? Egy fenét, a Fradi minden pénzt megér, de ki vigyáz akkor a három gyerekre! Tán előbb kellett volna gondolkodni. Faragó Ricsi ebédelni csal, és kárörvendő mosollyal nézi, hogy a hideg kóla után a forró csokis palacsintát már nem merem megenni. Ő eszik. Igaz, neki nem kell majd több órát egy helyben ülnie. Egy férfi három óránként telefonál, és azt kéri, hogy a 19
