Fradi futballmúzeum 21. Fradi futball-félévkönyv '95 (Budapest, 1996)

téről. A lilák már nem is egy csapattal, a ma­gyarok idegével játszanak. Azok meg itt Kö- zép-Európában, s idelent a Kárpát-meden­cében kötélből vannak. Isten (aki naná, hogy Fradi-sálat kötött ez este) a megmond­hatója, hogy hogyan, de marad az 1-1. A diadallal legeslegelőször kerül magyar gár­da a legeslegjobbak közé, a Bajnokok Ligá­jába, ahol Anderlecht szintű, tehát igenis le- gyűrhető(IH) ellenfelek várnak a Ferencvá­rosra. Ezáltal nemhogy anyagi, erkölcsi, hol­mi szakmai dicsőséget teremtenek maguk­nak futballistáink, hanem - s ez sokkal fon­tosabb - egy boldog órát mindenkinek. Fennkölt vagy sem: általuk bekerülünk Euró­pa 16-os elitjébe, ami minimum 30 éve csak a rákhalálozási és dohányzási, alkoholfo­gyasztási statisztikák alapján jött össze. Ganczer Gábor Katona Horváth János (Kurír - 1995. augusztus) Kedd óta finomabb a Fradi-csoki Nem tudni, összesen hány gratulációt kaphatott Novák Dezső, de százan mini­mum gratuláltak neki, miközben a pályáról az FTC Csanádi-termébe tartott, ahol rövid sajtótájékoztatóra került sor az Anderlecht elleni bravúr után. A vezető edző alig kezdte el a mondandóját, egy idősebb úr máris fél­beszakította, és az újságírók felé fordult: „Uraim, felhőtlen örömről, a sikerről írjanak...” Nagy Béla, az Üllői útiak krónikása, a Fra­di újság szerkesztője találta fel magát első­ként.- Gyere, komám, örüljünk együtt! - mondta, miközben belekarolt és udvariasan kitessékelte a „betolakodót”. Búcsúzóul ta­lán még egy Fradi-csokit is kapott, a to­vábbjutást jelentő döntetlen emlékére. Novák a vidám kis kitérő után így folytatta:- Mindkét meccsen megszenvedtünk a továbbjutásért, ebből a szempontból nem lehet különválasztani a két találkozót. Fiziká­lisán és fejben is sikerült felvenni a versenyt a nagy hírű Anderlecht ellen. Sokakra nem számíthattam sérülés miatt. A második fél­idő volt a legkínosabb. Nagyon elfáradtak a játékosok. Elfogytak a csereemberek, a csapaton belül kellett toldozni-foldozni. A fáradt labdarúgókat nem tudtam lecserélni. Bízom benne, hogy a sérültek felépülnek, s a továbbiakban nem lesznek ilyen problé­máink. Nem tudom, melyik csapat lesz a kö­vetkező ellenfelünk, de bátran elfogadjuk, bármit is hoz a sors. Raymond Goethals, az Anderlecht edzője mosolyogva várta az újságírók kérdéseit. Nem tűnt sem csalódottnak, sem szomorú­nak, egyszerűen belenyugodott a történtekbe: a Ferencváros hazai pályán, az Üllői úton ugyan nem tudta legyőzni csapatát, mint azt Belgiumban tette, de ettől függetlenül beve- rekedte magát a Bajnokok Ligájába.- Mint tudják, az előző edző a múlt héten „elköszönt" tőlünk. Az én személyem csak átmeneti megoldás a kispadon. Az elnök úr kérésére vállaltam el ezt a funkciót, tovább­ra is trénert keresünk a csapat mellé. A kö­vetkező meccs után már valószínűleg felvált valaki. Az Anderlecht annak ellenére is nagy csapat, hogy kevesebb sztárlabdarúgót tud felsorakoztatni, mint korábban. Ha nem en­gedjük nyerni a Ferencvárost Belgiumban, akkor még lett volna esélyünk a továbbju­tásra. Nem tudtuk azt a játékot produkálni, ami az Anderlechtet a nagy együttesek kö­zé segítette. Az FTC megérdemelten jutott tovább, bebizonyította, hogy a magyar klub­18

Next

/
Oldalképek
Tartalom