Fradi futballmúzeum 21. Fradi futball-félévkönyv '95 (Budapest, 1996)

és Nyilas zavarba ejtő - értsd: a belgákat zavarba ejtő - nyugalommal gurigázott, és a középpályások produkcióját méltatva nem lehet megfeledkezni az abszolút „lisztes” helytállásról sem. De hát nemcsak ők hár­man nyújtottak elsőrangú teljesítményt, ha­nem - Telekkel az élen - a többiek is; ez ve­zetett az utóbbi évek kétségkívül legna­gyobb magyar kupa- (és egyáltalán: futball- ) diadalához. Az eléggé nem dicsérhető Fe­rencváros kétszeresen is óriási lehetőség küszöbén áll: egyrészt továbbjuthat a konti­nens egyik legnevesebb - a mostani BEK- ranglistán a kilencedik helyen jegyzett - együttese ellen, másrészt beléphet a Baj­nokcsapatok Európa Kupája tizenhat tagú elit klubjába. Leírni is meseszép (de nem mese, hanem valóság): a nagyterem ajtaja már nyitva van...! Brüsszel, augusztus 9. Hegyi Iván (Népszabadság) Ligába hajtott fejjel!!! Kupaláz. Albert Flóri, az öregebbik, azt mondja: haver, ne dramatizáljuk a helyzetet. Tegye mindenki a dolgát, ha megteszik, nem lehet baj. Fia ez ilyen egyszerű lenne. A tét nem csupán a Bajnokok Ligájába ju­tás, nem holmi 300 miliő forint, nemcsak a Fradi (a magyar futball, ha úgy általában beszélhetünk még ilyenről) jövője, erkölcsi diadala. A tét a magyarok öröme. Mert a magyarnak már csak az Egerszegik és a Fradik szerezhetnek felhőtlen boldogságot. A láz, ha lehet ezt mondani, 42 fokos. Szer­da délután fél hat van, a pályán már melegí­tenek a csapatok, a királyi Anderlecht, a nagy múltú milliomos belga bajnok és a mi Ferencvárosunk. Csurka kolléga Bécsben megálmodta, hogy 0-0 lesz és a brüsszeli 1-0-ás győzelmünkkel mi jutunk tovább. Adná az Isten, hogy igaza legyen. Ám ennél sokkal bonyolultabb a kép, mert a belgák is nagyon jók. A pálya bejáratánál tömeg, jegyvizsgálás, jegyhamisítás, zugárusok és örömittas belépők. Az egyik rendező XL-es kollégát kér. Nem érted? - mondja a rádió­ba, egy nagydarabot a bejárathoz, de ha többen vagytok, többet. Azért balhé szeren­csére nincsen. Egy szektor üres, a belgák mindössze 50-100-an jöttek el. De ez kit ér­dekel. A skót Mottram a sípjába fúj. Amit csak látunk és sejtünk. Ugyanis még a süketek is hallják, hallhatnák, hogy 20 ezer ember egyszerre ordítja a hajrá, Fradit. Akkora a hangzavar, oly elsöprő a hangor­kán, hogy az egész IX. kerületben tv-közve- títés nélkül is követhetők a meccs történé­sei. A vendégakciók elsősorban a jelenlé­vők idegeit nyúzzák, minthogy a brüsszeliek vehemenciáján, illetve a mi kontráinkon lát­szik: gól nélkül nem sokáig ijesztgetik egy­mást. Egy gyors roham végén Kuntics lab­dájából De Wilde bravúrja miatt Kopunovics gólképtelen, bár a következő szögletből kis híján találatot fejel helyette Walem. Aztán Kopunovics és Nyilas is átcsordogál lab- dástól a belga gáton, ám az Anderlecht ka­pusa (keresztneve Philip) olyan, mint egy tö­kéletesen záró zsilip. Kvázi maradt a 0-0 a félidőben - tőlünk azonnal, végleg lefújhat­nák a találkozót. Vagy mégsem? De ezt már az 50. perc katarzisa után kérdi a telhetetlen halandó. Minthogy ekkor lő gólt, vagyis inkább vala­hogy így: góóóóóóólt a Ferencváros. Kun­tics beadását Kopunovics belsőzi a léc alá, s készteti ezzel féktelen örömittas tombolás- ra külső, üdezöld környezetét. A szerb légió és a Fradi érdemeiből nem von le semmit, de tény: a találat előtt s alatt is Doll a füvön fekvés örömeinek hódol, s ezzel megfosztja csapatát szerény személyétől. A bíró nem állítja meg fetrengésében a játékost, miként akkor sem csinált semmit, amikor Teleket ráncigálják saját 16-osán belül, sőt azt is hagyja, hogy De Bilde FHajdú arca felé tal­palva tuszkolja kapunkba a labdát (1-1). Szabályos gól, szívünk ettől kezdve viszont szabálytalan ütemben ver, pláne, hogy ka­punk előtt mind több brüsszeli focista kever: Preko és Zetterberg egymás után bikáz ak­korát a labdába, hogy a lövésbe magát minduntalan bedobó Hajdú helyében bárki szilánkokra törne. Ezt követően oly leírhatat- lanul izgalmas, vérnyomáspumpáló percek sorjáznak, hogy a tudósító papírján legin­kább kóros EKG-felvételhez hasonlító vona­lak jelennek meg. Időnként szinte percekig nem kerül ki a labda a zöldek büntetőterüle­17

Next

/
Oldalképek
Tartalom