Fradi futballmúzeum 21. Fradi futball-félévkönyv '95 (Budapest, 1996)

Jellemző volt a játékra, hogy harminc per­cen át az Anderlecht egyetlen helyzetet sem tudott kialakítani, igaz, utána pillanatok alatt négyet is... A legnagyobb veszede­lemmel akkor kellett szembenézni, amikor a ghánai Preko meghökkentően magányosan kezelhetett le egy átívelést az ötösön, ám lö­vését - ha Hajdú nem is - a „vészkapus” Si­mon a gólvonalon hárította. Meg kell vallani, az első félidő hajrájában úgy tűnt fel, mintha a zöldek kapuja felé billent volna a pálya, pedig a valóságán az Anderlecht futballo­zott „hegymenetben”, mivel a brüsszeli sta­dion játéktere (nem vicc!) a másik oldalra lejt egy kicsit. Ezzel együtt nyugodtan állapíthatta meg minden magyar, aki ott volt a helyszínen: ilyen komoly, Európa-hírű vetélytárs ottho­nában számunkra bizony ritkán adódik ennyire nyugodt és mindenféle szempont­ból kiegyensúlyozott negyvenöt perc... Annál izgatottabbak voltak a belgák, akik a második szakasz elején már dúltak-fúltak a lelátón csapatuk eredménytelensége mi­att. Az Anderlecht hívei kiváltképp akkor jöt­tek dühbe (mint Búd Spencer és Terrence Hill), amikor egy Preko, Boffin kombináció végén De Bilde választhatott volna, a háló melyik részét csipkézi ki igazi brüsszeli módra, de öt méterről (merci bien!) melléfe­jelt. Aztán az 58. percben teljes apátiába esett a lila-fehér tábor, mialatt a zöldek szur­kolói szárnyaltak, akár a sasok. Lisztes má­sodszor adott gólpasszt a mérkőzésen, és taglalni sem kell, micsoda különbség, hogy a kiugró Kuntics - nem úgy, mint a szünet előtt Kopunovics - a kiugratáshoz méltó ele­ganciával gólra váltotta a nagyvonalú szök- tetést. Az ember nem tudta levenni a sze­mét az eredményjelző tábláról: Anderlecht- Ferencváros 0-1! A brüsszeli klub fölött a csodálatos idő­ben is az ég, míg a stadionban a „Játszik a Fradi!” zengett. De még ki kellett húzni fél órát a - minden túlzás nélkül - szenzációs győzelemhez, habár itt kibekkelésről szó sem volt, mert a labda többet járt az Ander­lecht térfelén, mint a Ferencvárosén. Albert 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom