Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 20. Fradi emlékkönyv (Budapest, 1995)
latok ugyanúgy fellelhetők a lelátón, mint a mindennapi közéletben. A játékban a profi szellem lett az uralkodó. A sok külföldről szerződtetett labdarúgó új hangulatot teremtett. Nálunk például Kopunovics spanyolországi, vagy Kuntics koreai szereplésének jellemzői is láthatók, de így van ez a többiekkel is. Valahol jó ez a profi szellem, de valahol rossz is. Sajnos így a saját nevelésű játékosok időnként háttérbe szorulnak, hiszen fiatalok, még nem tudnak annyit, mint a harcedzett külföldről érkezők. És az eredmény ugye mindig azonnal kell, így az edző szinte rákényszerül a „biztosra”... Ami nem változott? Talán az igazi klubszeretet, ott legbelül.- Álmaidban sokszor lejátszódnak az éppen aktuális meccsek?- Talán inkább úgy mondanám, hogy ébren álmodom vissza a lejátszott mérkőzés eseményeit, vitatott pillanatait, bírók ítéleteit. Meccsek után majd mindig hajnalig alig- alig alszom - a feszültség nem enged pihenőre térni. Még a győztes meccsek után sem...- Összeszámoltad már a labdarúgás révén kapott érmeidet, díjaidat, kitüntetéseidet - szóval emléktárgyaidat?- Nem számoltam össze, de a feleségem egy szép vitrinben „gondozza” őket és egyszer majd én is rendszerezem. De nagyon remélem, hogy még nincs vége - újabb „ereklyék” okoznak majd örömet...- Szeretsz utazni, távoli tájakra eljutni?- Világot látni jó érzés, és nekem volt is részem benne éppen elég. Hogy csak mást ne mondja, háromszor jártam Japánban! De még mindig van egy-egy fehér folt a térképen. 1995 januárjában például egy eltűnt: a csapattal Malajziában felejthetetlen napokat töltöttünk. De azért egyet bevallhatok: ezek a távoli utak egyre fárasztóbbak, hiába, már nem vagyok ifjú titán...- Utazás közben - természetesen csapattal együtt - énekeltél már valamilyen járművön?- A Fradi-buszon régen sokszor énekelgettünk, de most, amikor megnyertük a Magyar Kupát és Vácról hazahoztuk a nyitott „omnibuszon” is zúgott a dalunk. Persze, hogy én is énekeltem a fiúkkal. Repülőgépen csak egyszer emlékszem, hogy nótáz- tunk. Amikor a Világválogatott-meccsről Rióból utaztunk Beckenbauerékkal, nos, ha nem is harsogtunk, de egy-két közismert slágert együtt dúdoltunk.- Edzéseken a játékosaiddal együtt gyakorolod a 11-es rúgást, elmondod tapasztalataidat?- A 11-es rúgást nem lehet elmondani, még bemutatni sem nagyon. Azt érezni kell, és nagyon sokat gyakorolni. Én hiába akarom ráerőltetni a játékosra, hogy helyezze a labdát, várjon ki a legvégsőkig a rúgással, ha ő erre képtelen. Ha a játékos erőből tudja lőni - úgy végezze a büntetőt. Csak rúgja be.- Érzékeny lelkületű ember vagy? Sokszor könnyezel?- Pályafutásom során is sokszor meghatódtam, így a tokiói olimpián, amikor a dobogó legmagasabb fokán állva a Himnuszt hallgattam, akkor is. De edzőként is rendre meghatódom. Az öröm érzése, amint feltör belőlem, könnyeket is fakaszt. Ezeket a könnyeket nem szégyellem, ilyen vagyok, így tudok örülni. Kudarc idején viszont kemény vagyok, mondhatnám a keserűségtől még a könnyem is elapad.- Kedvenc időtöltésed, hobbid?- Régen sokat fotóztam, diákat készítettem. Ezeket még rendszerezni kell, a családdal együtt nekiülni és várni, hogy ők is segítsenek. De a nyári időszakban erre nincs idő, hiszen a badacsonyi nyaraló gondozása igencsak idő- és munkaigényes. Jól érzem ott magam, főleg családi körben.- Családi életed? 74
