Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 20. Fradi emlékkönyv (Budapest, 1995)

- Elmondhatom, hogy nagyon kiegyen­súlyozott. Az én elfoglaltságom mellett fele­ségem sokat tesz azért, hogy mindig me­leg legyen a családi fészek. Két lányom ré­gebben is, most is bearanyozzák életem - no és a kisunokák egyszerűen mesések, szeretnivalók a végsőkig. Ők is járnak hoz­zánk, mi is meglátogatjuk őket rend­szeresen - szóval ilyet kívánok mindenki­nek.- Mire gondoltál, amikor a Bernabeu sta­dion kispadjára ültél?- Én már a meccs előtti napon, az edzés idején is odasandítottam a kispadra. Nem ugyanaz volt, mint 1964-ben... Amikor ugyanis tartalék játékosként már megízlel­tem a Bernabeu hangulatát, a spanyol-ma­gyar Eb-mérkőzésen. Barcelona kelleme­sebb emlékem, hiszen ott nemcsak játsz­hattam, hanem két gólt is lőttem a dánok el­leni éremosztó meccsen. Ami pedig a mos­tani „leülésemet” illeti a Bernabeu kispad- ján? Tudtam, hogy nehéz lesz - gólról gólra szomorodtam... De azért gondolom, hogy sok magyar edző szeretne azon a bizonyos kispadon helyet foglalni.- Melyik stadion kispadjára vágysz?- Csak vendégként vágyom idegen sta­dionokba, én már csak az Üllői úti kispa­don ülök, innen már nem megyek sehová. Majd az Üllői úti stadion kispadján fejezem be edzői pályafutásom... 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom