Fradi futball újság (2000)

2000 tavasz / 4. szám

16 FRADI ÚJSÁG Harminc éve a Ferencvárosban! A jubiláns: Mucha József A jubileumokról illik megemlékezni, még akkor is, ha az eltelt idő távlatában a jó és rossz események törvényszerűen váltakoz­nak az ember életében. így van ez Mucha József életében is, aki idén tavasszal érkezett el egy szép évfordulóhoz: 30 éve tartozik a Ferencváros nagy családjához. Játékosként, és edzőként is ennyi ideje szolgálja hűségesen a zöld-fehér színeket. Azon szerencsések közé tartozik, akiknek ez az eltelt harminc esztendő sokkal több örömet, élményt hozott mint csalódást, és ami szintén nagyon fon­tos az ő játéka, eredményessége, edzői munkája is hasonló arány­ban szerzett örömet a ferencvárosi szurkolók igényes táborának.- A góllövésről még keveset be­szélt, pedig 64 gólt szerezni, nem csekélység.- Ehhez kellettek azért a jó tár­sak is, de talán volt némi érzékem hozzá. 1973-ban például 14 góllal - ha jól emlékszem - házi gólkirály voltam a csapatban.- Ennek ellenére a válogatott­ban viszonylag keveset szerepelt.- Hol ismerkedett meg a labda­rúgással?- Baranya és Tolna megye hatá­rán található községben, Mázán. Láng Gáspár testnevelő tanárom és első edzőm Stepán Tibor foglalkoz­tak velem. Két község, Máza és Szászvár egyesülése révén jött létre a Mázaszászvári Bányász, ez volt el­ső egyesületem.- A következő állomás?- Dorogra kerültem a Dorogi Bányászhoz, és ott lettem ifjúsági válogatott. Kitűnő mestereim voltak Dorogon: Laczkó István, Prohászka János, Varga János.- Sokáig csatárposzton szere­pelt, és gólerős játékos hírében állt.- Valóban, Dorogon sokszor ját­szottam középcsatárt, és nagyon szerettem gólt lőni.- Ez a jó szokása megmaradt a Ferencvárosban is, pedig ott egy sor­ral hátrább került, a középpályára. Hogyan került a fővárosba?- Az ifjúsági válogatottban edzőm volt Mészáros József „Dodó" bácsi és az ő ajánlására hívott a Fe­rencváros.- Más egyesület nem kereste meg?- Szinte mindegyik - de a Va­sas, a Honvéd és az MTK biztos - nevesebb klub hívott, de én a Fradi­ban szerettem volna játszani.- Ez 1970 tavaszán történt.- Igen pontosan harminc éve. Tizenkilenc éves voltam akkor.- Hogy fogadták az Üllői úton?- Nagyon kellemes emlékeim vannak erről, könnyen ment a beil­leszkedés. Még állt a régi klubház, ott kaptam egy szobát, ott laktam. A társak hamar befogadtak, pedig olyan nevek szerepeltek akkor az összeállításban, mint: Albert, Novák, Páncsics, Rákosi, Géczi.- Mikor játszotta első bajnoki mérkőzését zöld-fehér ben?- Erre pontosan emlékszem, 1970. március 1-jén Salgótarján­ban, 2-1 -re nyertünk.- Kiknek a keze alatt dolgozott a Ferencvárosban játékos pályafutá­sa során?- Dr. Kalocsay Géza, Csanádi Fe­renc, Dalnoki Jenő, Friedmanszky Zoltán és Novák Dezső voltak az edzőim.- Rengeteg emlékezetes mérkő­zést játszott, mesélne ezekről?- Sajnos, hosszú időn keresztül mi mindig idegenben játszottunk, mert nem volt saját stadionunk. A Népstadion szükségmegoldás volt, nem volt igazi otthonunk, de a ket­tős rangadók mindig nagy élményt jelentettek. Ekkor szinte garantált volt a negyven-ötvenezer, sőt időn­ként hatvan-hetvenezer néző. Ez egy futballistára olyan hatás­sal van, amit soha nem lehet elfelej­teni. 1970 és 1983 között 428 mér­kőzésen léptem pályára, ebből 252 elsőosztályú bajnoki mérkőzésen. 64 gólt szereztem, kétszer lehettem bajnokcsapat tagja, négyszer kupa­győztesek voltunk. Mind megannyi élmény, lehetetlen közülük válasz­tani.- Nemcsak idehaza, de külföld­ön is sok emlékezetes találkozónak lehetett részese, ezekre hogyan em­lékezik vissza?- Tényleg elmondhatom, hogy bejártam a világot. Európában szin­te mindenütt megfordultam több al­kalommal is. Eszak-Amerika kivéte­lével jártam minden kontinensen, kétszer Dél-Amerikában és Ausztrá­liában, Afrikában többször is, és Ja­pánnal is volt szerencsém megis­merkedni.- Akkoriban a magyar csapatok még győzni jártak küíföldre?- Hát igen, jól emlékszem, hogy 1974 januárjában az ausztrál túrán a Ferencvárossal 2-1-re legyőztük azt az ausztrál válogatottat, amely utána szerepelt a németországi vi­lágbajnokságon. A nemzetközi ku­pákban pedig szinte mindig eljutot­tunk a legjobb nyolc vagy négy kö­zé. A baseli KEK-döntőről nem is be­szélve. Hatszor viselte a címeres mezt. Emi­att nincs hiányérzete?- Nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy nincs. Az én posz­tomon több egyforma képességű futballista játszott abban az időben, és hogy finoman fogalmazzak, azokban az években nem mindig a Fradiban játszó játékossal kezdő­dött a névsor a válogatáskor. Lehet, hogy ez nagyon szubjektív mgeközelítésnek hat, én mégis így éreztem akkor.- Ennek ellenére volt, aki Önnek szavazott bizalmat.- Igen, Moór Ede bácsinál vol­tam először válogatott. Cradiff-ban EB-selejtezőn sajnos kettő-nullra kikaptunk Walestől. Később Baráti Lajosnál is ott voltam a keretben, de keveset játszottam. Mészöly Kál­mánnál játszottam a legtöbbször, mégis nagyon fájó emlék számom­ra, hogy nem lehettem ott a spa­nyolországi világbajnokságon 1982- ben. Talán akkor voltam életem egyik legsikeresebb szakaszában. A belga Waregemben játszottam, és ugye a belgákkal kerültünk össze. Talán hasznos lehettem volna azon a bizonyos 1-1-re végződött mécs­esén, ahol kiestünk, mivel jól ismer­tem a belgákat. A selejtezők során játszottam, így joggal reményked­tem benne, hogy ott lehetek a vébén. Egy világ omlott össze ben­nem, amikor a tatai edzőtáborban Mészöly Kálmán behívott a szobájá­ba, és közölte, hogy nem énmellet- tem döntött. Most már tudom, hogy a belgiumi pályafutásomat ez a döntés milyen negatív módon befo­lyásolta. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy mindig az edző vagy a szövetségi kapitány szuverén joga ­és felelőssége - a döntés. Elfogad­tam, hiszen nem tehettem mást, de még ennyi év távlatából is érzéke­nyen érint, ha eszembe jut.- Magyarországon biztos nem váltott volna csapatot, hogy került a Waregemhez?- Popovics Sándor - ugye isme­rős a neve - volt a Waregem edző­je, és egy játékost jött megnézni a Népstadionba, egy kettős mérkőzés­re. Az én játékom jobban tetszett mint azé, akit előzetesen kiszemel­tek, ajánlottak neki. így engem vitt el. Két évig játszottam ebben a kis­csapatban, de sikernek könyvelem el, hogy bent tudtunk maradni az első osztályban. Sőt, Belga Kupa döntőt játszottunk a Heysel stadion­ban Brüsszelben.- Hogy éri véget a belgiumi ka­land?- Sajnos egy edzésen rúgást kaptam a bal térdemre, és utána ál­landóan bevizesedett. Pedig francia elsőosztályú csapatok érdeklődtek utánam akkor. Inkább hazajöttem, bíztam benne, hogy itthon még tu­dok játszani. Novák Dezső volt ek­kor az edző a Fradiban, és mondta, hogy próbáljam meg. Fél év múlva úgy döntöttem, kár tovább erőltetni.- Mikor volt a búcsúmérkőzés?- 1984-ben az Üllői úton az Austria Wien ellen búcsúztunk a kö­zönségtől, Vépi Péterrel, Hajdú Jó­zseffel és szegény Pusztai Lacival együtt. Toni Polster akkor játszott 18 évesen az Austriában.- Mikor határozta el, hogy edző lesz?- Már 1984-ben rendelkeztem középfokú edzői végzettséggel. Vincze Géza mellett Szűcs Lajossal láttuk el a pályaedzői teendőket. Ekkor kezdődött edzői pályafutá­som.- Hogyan folytatódott?- Dalnoki Jenő idejében öt éven keresztül irányítottam a tartalék csapatot. Nagyon sok jó játékos ke­rült ki onnan ez idő alatt. Elég, ha Szeiler, Balogh Tamás, Simon, Dukon, ifj. Albert Flórián, Nagy Zsolt, Szűcs Misi, vagy Répássy nevét említem. Közben megszereztem a szakedzői diplomát a Testnevelési Egyetemen. 1990-94-ig Nyilasi Ti­borral dolgoztam pályaedzőként, közben Novák Dezső mellett az olimpiai válogatottnál, Glázer Ró­bert mellett az utánpótlás váloga­tottnál működtem. Novák Dezsővel emlékezetes két év volt, amikor két bajnoki cím mel­lett a Bajnokok Ligájába is belekós­tolhattunk. A PROFI SZERELÉS Szabványos kötő- és rögzítéstechnikai elemes- karbantartási és javítási vegyi termékek; kéziszerszámok, eleketromos és pneumatikus gépek; tárolórendszerek, műhelyfelszerelések.

Next

/
Oldalképek
Tartalom