FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 2. szám
14 A világon kevés olyan futballcsapat akad, amelyik egy idényben 62 tétmérkőzéséből mind a 62-t győzelemmel zárja. Kaszás Pál 1982-es születésű fiatalokból álló együttese ezzel a páratlan bravúrsorozattal alighanem minden idők egyik legeredményesebb ferencvárosi utánpótláscsapatává nőtte ki magát. Mindent megnyertek, amit csak lehetett, ez a sokra hivatott korosztály más szakemberek és csapatot néha vidékre is elkísérő(l) törzsszurkolói gárda szerint is sok örömet szerezhet a közeljövőben a Ferencváros híveinek. A több mint sikeres szereplés hátteréről, legkiemelkedőbb momentumairól, a mesterrel, Kaszás Pállal beszélgettünk.- Előrebocsátom, hogy nem szeretem nyilvánosság előtt dicsérni a gyerekeket. Ám ez a gárda valami olyasmit produkált az elmúlt évadban, hogy már nem hallgathatok. Talán serkentőleg hat rájuk is, és a szurkolók és a szakemberek figyelmét is még jobban felhívom ezekre a fiúkra. Megérdemlik.- Mikor is vetted át ezt a társaságot?- Három évvel ezelőtt, ‘95 nyarán kerültek hozzám a srácok, túlnyomó többségüket a Fradi előkészítő csoportjaiból válogattam ki. Tehát az, hogy így összejött ez a társaság, egyben azon kollégáim munkáját is minősíti, akik korábban is meglátták bennük és pallérozták tehetségüket.- Az előző két esztendőben milyen eredményeket értetek el?- Előszörre rögtön bajnoki címet szereztünk, utána is csak egy hajszálnyival maradtunk le az aranyéremről. S bár tényleg nem lenne szabad csupán az eredményességet szem előtt tartani, azért örültünk az eredményeknek.- Aztán jött az idei mindent elsöprő sikerszéria. Sorold fel légy szíves a parádés menetelés legfontosabb állomásait.- Volt ugye egyszer az alapbajnokság, mely az országot hat részre bontva területi beosztás szerint zajlik. Ebben a küzdelemsorozatban, mint mindenütt, minden mérkőzésünket megnyertünk, 181 gólt rúgtunk, s mindössze nyolcat kaptunk. Hétközben rendezték a külön Bu- dapest-bajnokságot, hat fővárosi nagycsapat részvételével, ahol szintén mindenkit végigvertünk. Tavasszal következett a Buda- pest-kupa, ahol mind az öt fordulón sikerrel jutottunk túl, a döntőben az UTE ellen 5-1 arányban diadalmaskodtunk. Aztán jött az országos bajnokság rájátszása, ahol a hat csoport győztese játszottak egymás ellen. Itt szintén csak győzelmeket arattunk, a fináléban a nálunk egyével idősebb játékosokat felvonultató Veszprémet fektettük kétvállra 3-0-ra. Rögtön hozzáteszem, a szabályok megengedték a korkülönbséget.- Ezek voltak a hazai megmérettetések, a csapat azonban nemzetközi szinten is remekül helytállt.- Tavasszal indultunk az Intercity Kupán, amelyet a BVSC és a MÁV szervezett 32 klub együttes részvételével. A selejtezőket könnyedén vettük, majd a július elseje és 3-a közötti finálé utolsó találkozóján az MTK-t 2-1-re vertük. Dániában norvég, svéd, észt, brazil, perui és természetesen dán klubok társaságában szerepeltünk a Dana Cup-on, ami az egyik legrangosabb nemzetközi utánpótlás-seregszemle, néhány éve éppen ezen a tornán figyeltek fel először Lisztes Krisztiánra. Ott 34 csapat közül 7 győzelemmel, s ami kiemelendő, kapott gól nélkül végeztünk az élen.- Tényleg fantasztikus sorozat.- Elfogultság és túlzás nélkül állíthatom, hogy az. Joggal lehetünk büszkék ezekre az eredményekre, de ami még jobban megmelengeti a szívemet, hogy a három év alatt összekovácsolódott egy olyan egységes, szorgalmas, fegyelmezett és odaadó gárda, akik ha együtt maradnak, bizonyosan meg tudnak felelni a mai vagy már a holnapi modern futball követelményeinek is. Az utóbbi évekből kiindulva ahhoz a korosztályhoz hasonlíthatók, amelyben Hrutka Jani, Zavadszky Gábor és Vincze Ottó nőtt fel.- Tehát lehetségesnek tartod, hogy ennek a társasságnak a gerince alkotja majd az elkövetkezendő évek Fradijának magját?- Nem kizárt. Nyugalommal tölt el, hogy olyan kezekbe kerülnek a srácok, ahol a fejlődésük biztosított. Kiváló kollégám, Rákosi Gyula irányítása alatt tovább csiszolódhatnak a tehetségek.- Nem fáj, hogy meg kellett válnod tőlük? Fel sem merült benned, hogy jobb lenne továbbvinni őket?- Itt nálunk ez az elfogadott rendszer, hogy serdülőben visz- szük csak tovább a játékosokat, az ifinél átadjuk a korosztályokat, s egy új csapattal megint mindent kezdünk elölről. Bizony, bevallom férfiasán, megkönnyeztem a búcsú pillanatait, csak azok nem látták, hogy mennyire elérzékenyültem akik nem ismernek.- De biztosan lesz még bennük örömöd...- Ebben én is biztos vagyok. A jó tanár sem akkor büszke csak a tanítványaira, amikor éppen beírhatja nekik az ötöst a feleletért, hanem később is, amikor már komolyabb sikereket mutatnak fel a felnőtt életükben. S legbelül tudja, hogy ezekben a sikerekben az ő munkája is benne van, hiszen a képességek kialakításában, fejlesztésében tevékeny szerepet vállalt. Miként ahogy büszkék lehetnek majd segítőim, Kubatov Márk intéző és Selenka Tamás is, akiknek ezúttal is szeretném megköszönni az áldozatos munkát.- Mi mást kívánhatsz ilyenkor magadnak, mint még egy hasonló társaságot?- Ezt a garnitúrát nehéz lesz egy ideig felülmúlni. (A sikergárdáról színes fotó a hátsó belső borítón.) (n. gy.) AVIS AVIS AVIS
