FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 20. szám

4 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG Kormos pacaljáról valóságos ódákat zengtek a kollégák. így ha már jómagam is Badacsonyban töltöttem a szabadságo­mat, s egyébként korábban is meghívást kaptam Novák Dezsőtől egy baráti csevely erejéig a nyaralójába, hát nem szalasztot­tam el az alkalmat, hogy belekóstoljak a gasztronómiai remekműbe. Az élmény csak nehezen önthető szavakba, a pörkölt állagára és ízére egyaránt csakis felsőfokú jelzők illenek, ilyen finomságot tényleg ritkán élvezhet az ember. Két telepakolt tányérnyi is lecsúszott, s hozzá természe­tesen az egyik helyi gazda borából az el­maradhatatlan fröccs sem hiányzott. S ha már a megbeszélt időpont a tévé- közvetítés miatt éppen az előrehozott baj­noki idénynyitóra esett, hát úgy gondoltuk asszonyainkkal - amúgy desszert gyanánt -, a vacsora után a képernyő előtt ülve megtekintjük a Fradi—Vasast.- Szurkolok Mucha Jóskának, hiszen akkor került fiatal játékosként a csapat­hoz, mikor még én is játszottam - emlé­kezett vissza. - Aztán évek múlva szere­pelt a '81-es bajnokcsapatban is, amellyel edzői pályám első aranyérmét szereztem. Nagy munkabírású, megbízható, remek futballista volt, nem véletlenül jutott el a válogatottságig. Majd azon merengett, hogy a négy év­vel ezelőtti, Bajnokok Ligájában szereplő gárdából vajon miért egyedül csak a mai csapatkapitány, Szűcs Misi tagja a Fradi­nak, meg milyen érdekes, hogy az akkori Kispestből most négy meghatározó ember is az Üllői úton futballozik... A balul sikerült találkozóról inkább ne essék sok szó, bár annyit mindenképpen megemlíteni, hogy a házigazda 1—1 -es állásnál megjósolta: „figyeld meg, ha nem rúgunk még egy gólt, kikapunk." Nem rúgtunk, sőt egy perc múlva jött az az átkozott 11-es, kikaptunk. így hát a meccs után inkább a régebbi, szebb idők­re emlékeztünk. Vagyis nemcsak a szőlő nedvével vigasztalódtunk.- Bárhogy is alakult a nyitány, egy MTK elleni győzelemmel minden jóvátehe- tö - vetettem fel mintegy bevezetőül, mi­után arra kértem, nosztalgiázzunk egy ki­csit az egykori örökrangadókról.- No igen. A drukkerek bizalmát egy csapásra visszaszerezhetnék a fiúk, ha si­kerülne a győzelem. Persze az MTK még tavalyhoz képest is sokat erősödött, tehát nem kétszeres, hanem sokszoros erőbedo­básra lesz szükség, de muszáj lesz meg­nyerni azt a mérkőzést. Már fel sem kellett hozni az elcsépelt közhelyet, miszerint régebben sem számí­tott sokat, melyik csapat milyen formában van és éppen hányadik helyen áll a táblá­zaton. Mert a Fradi-MTK háromesélyes összecsapás, az így volt a múltban, s lesz a jövőben is.- Az örökrangadók kiszámithatatlan- ságában sajnos most inkább a ferencváro­siak bizhatnak. Mert az esélyek. .. - kö­tekedtem egy sort.- Mondom, ezzel nem szabad törődni. Meg kell nyerni azt a meccset, nincs mese - torkolt le, persze erre koccintani is kellett.- Neked személy szerint milyen a mérleged a kék-fehérekkel szemben?- Az én időmben lényegesen keve­sebbszer vonultunk le vesztesen a pályá­ról, mint ahányszor győzelmet arattunk. Úgyhogy én igazán nem panaszkodha- tom, még a Szombathely színeiben is volt ilyen sikerélményem, pedig az hatalmas bravúrnok számított akkoriban.- A legnagyobb gólarányá diadalt és az MTK-nak lőtt legszebb találatodat visz- sza tudnád idézni?- Sajnos nem. Akadt olyan, hogy há­rom vagy négy góllal is nyertünk, de pon­tosan nem emlékszem, mennyire. Ha a hálóba találtam ellenük, azt többnyire büntetőből tettem. Egyébként minden al­kalommal fantasztikus hangulata volt ezeknek a mérkőzéseknek, általában zsú­folásig megtelt a nézőtér. Azon is filozofálgattunk, hogy mosta­nában miért nem telnek meg a lelátók a kiemelten fontos találkozókra sem, ho­gyan süllyedhetett ekkorát a stadion láto­gatottsága az elmúlt években. Hiszen No­vák Dezsőt is többek között azért állítot­ták fel legutóbb, mert ijesztően csökkent a nézőszám, néha bizony előfordult, hogy mindössze tizenkétezer drukker buzdítot­ta a kedvenceket a helyszínen. Most meg hol az a nyolcezer...? Ezt követően az edzőként átélt örök- rangadókat vettük sorra, 1980-tól kezdő­dően egészen a harmadik bajnoki cím utáni leváltásáig.- Ebben az időszakban is inkább fe­lénk, azaz a Ferencváros felé billent a mérleg nyelve. Bár az egyik legcsúfosabb kudarcomat éppen a Hungária körúton kellett átélnem. 1983-ban, miután koráb­ban Nyilasi és Szokolai is, vagyis az előző idényben szerzett gólok mintegy 75%-a eltávozott az együttestől, kikaptunk 4-0- ra a kék-fehérektől. Ez a súlyos vereség az állásomba került, hiszen ezután menesz­tettek a kispadról. Szóval számomra a sok-sok pozitívum mellett azért akadt ne­gatívum is, ami az MTK-t illeti. De most tényleg kötelező lenne a győzelem... - ismételte el sokadszor. Még véletlenül sem ittunk a medve bő­rére, a búcsúpoharat sem a fradisták által hőn áhított MTK-verésre ürítettük. Ezt az esélyt nem adhattuk meg a kékeknek... Majd utána! n. gy­HÁTTÉRBEN- de fontos szerepben Kicsit meglepődött azon, hogy idén is ő irányíthatja a szakmai munkát a tarta­lékcsapatnál. Mert Ebedli Zoltán az elmúlt bajnokság végén bizony még nem tudta, mi lesz a sorsa. Nyaralt a Balatonnál, pihent és ténfergett Budapesten anélkül, hogy véglegesen eldúlt volna, dolgozhat-e tovább a Ferencvárosnál. Aztán július elsején, ahogy azt azért titkon tervezte, munkába állt, elkezdte az edzéseket a fakóval.- Senki nem ellenezte, hogy maradjak a klubnál, így folytathatom azt, amit ta­valy abbahagytam - mondja.- Miért lepődtél meg ezen?- Nem lepődtem meg, csak furcsa volt, hogy senki sem szólt, hogy mi lesz velem a nyártól. De az is lehet, hogy mindenki magától értetődőnek vette, hogy Ebedli Zol­tán marad a tarcsi edzője. Én meg miért kérdeztem volna rá? Lényeg, hogy itt va­gyok, s edzem a srácokat, ahogy tavaly.- Mennyire változott meg a keret, amivel dolgozhatsz?-Jelentősen. Lilik, Zöld és Palásthy végig a felnőttek között végezte az alapo­zást, alkalmanként Nemes, Keresztes és Somorjai is átment Mucha Jóskához, hogy kiderüljön, mire képesek, s hogy szokják a légkört.- Nyilván kikérték a le véleményedet is.- Még elődömmel, Kovács Góbival is egyeztettem, kiket ajánlhatok nyugodt szívvel a nagycsapathoz. Mucha Jóskával is sokat beszélgettünk, mindenben egyet értettünk. A tartalékcsapatnál idén sem az elért eredmény számít majd, honem az, hogy minél több tehetséget irányíthassunk át az első csapathoz.- Kialakult az új Fradi-fakó az elmúlt betekben?- Azért ott még nem tartunk. Ugyanis a próbajátékra idehívott játékosokat ál­talában nálunk nézik meg először, a sérültek is nálunk jönnek formába, úgyhogy csapatépítésről nem igazán beszélhetünk. Ez egy hosszabb folyamat.- Ettől függetlenül, egy edző számára soha nem lehet mellékes, hogyan szere­pel csapata. Tehát neked is érdeked, hogy jó gárda csiszolódjon a kezed alatt.- Természetesen, hiszen létezik szakmai hiúság is a világon. Éppen ezért töltött el örömmel, hogy a Vasas elleni idénynyitón 1-3 után hajrában sikerült kiegyenlí­tenünk. Az utolsó percekre állt össze a társaság, abban o szakaszban kifejezetten jól játszottunk.- Hány játékos tartozik közvetlenül a kezed alá?- Tizenhárom szerződtetett futballistánk van. Mielőtt megkérdeznéd, az előző gárda valamivel erősebbnek tűnt, mint ez a mostani, de kitartó munkával be lehet hozni a lemaradást.- Az új együttesedben is akad olyan új felfedezetted, aki hamarosan a nagyok között is szóhoz juthat?- A Szent István Szakközépiskolából érkezett Nagy Krisztián, aki még csak 18 éves. Jobb oldali emberfogó, óriási tehetség, szerintem nagy jövő előtt áll. Ne feled­jük, abból az iskolából indult Lisztes, Limperger és Sebők is, mindannyian a válo­gatottságig vitték.- A holtszezonban híre ment, hogy testvéredet, a Szegedről oly kurtán-furcsán kiebrudalt Ebedli Ferit te ajánlottad be a Dunakeszihez.- Détári Döme keresett meg, de Feri ott állt munka nélkül, neki is családja van. így hát inkább azt mondtam, bízzák rá a csapatot. Nem jártak rosszul.- Mondd, le soha nem akarsz vezető edző lenni valamelyik egyesületnél?- Eltaláltad. A vezető edzőséget nem nekem találták ki. Bizonyos szint után egy­szerűen képtelen lennék fegyelmet tartani, s ez a munka rovására menne.- Mire gondolsz konkrétan?- Például nem tudom megemészteni, hogy egyesek rendszeresen késnek az edzésről.- Azért annak idején nem is rólad mintázták meg a jó magaviseletű, edzők ál­ma futballistát...- Igen, de én mindig pontosan megjelentem az öltözőben, amikor kellett. Más kérdés, hogy milyen állapotban... Szóval, a jelenlegi körülmények között nincse­nek megfelelő eszközök arra, hogy büntessek. így aztán csak csúnyán nézek, oz vi­szont meglehetősen kevés.- Tehát soha sehol nem ülsz majd le a kispadra első számú szakvezetőként?- Nem hiszem. Ám egy olyan közegben, ahol érzem, tudok segíteni, talán. Szí­vesen dolgoznék például a jövőben Nyilasi Tibivel, vagy Dömével, de inkább csak kiszolgálnám őket. Miként egykoron a pályán, ott is inkább rúgattam a gólokat, minthogy magam találtam volna a hálóba... naszály AVIS AVIS AVIS Találkozás a rési mesterrel...

Next

/
Oldalképek
Tartalom