FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 20. szám

FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG 5 Két új válogatott hazai pályán Bár a Ferencváros szekere a vártnál kissé lassabban indul be a pontvadászatban, két zöld-fehér játékosnak mégis volt oka a boldogságra augusztus derekán. A Magyarország-Moldá- via barátságos válogatott mérkőzésen Fűzi Ákos és Kovács Béla is pályára lépett címeres mezben. Őket faggattuk, mi­ként élték meg a debütálást a legjobbak között. hoz hívtak be, ám Mátyus Jani saj­nálatos sérülése miatt átirányítot­tak a nagycsapathoz.- Gondoltad, hogy ezúttal szó­hoz is juthatsz?- Már sejtettem, hogy nem csu­pán a padra hívtak át. Ráadásul a kapitány a mérkőzés előtt az öltö­zőben mondta, hogy valószínűleg sor kerül a játékomra.- Mit gondolsz, miért éppen most kaptad meg a lehetőséget, amikor a Fradi nem igazán reme­kel a bajnokságban?- Úgy érzem, tavasszal kifeje­zetten jó formában futballoztam, s nem a mostani, valóban balul si­került találkozókból indult ki a mester.- Hogy tűnt a kispadról, ho­gyan játszott a csapat, ómig be nem mentél?- Az első félidőben szerintem többgólos vezetést is szerezhet­tünk volna, ám be kell valljuk, szünet után a moldávok vették át az irányítást. A koncentrációnk alábbhagyott, el is fáradtunk, ezért igazságos döntetlen lett a vége.- Milyen utasításokkal látott el Bicskei Bertalan, mielőtt befutottál a gyepre?- Szekeres küszködött egy ap­ró sérüléssel, így a helyére álltam be. Elsősorban védekező feladatot kaptam, le kellett zárnom a bal oldali területet.- Pedig a Fradiban inkább tá­madó felfogásban játszol.- Más taktika szerint játszunk Fűzi Ákost a 80. percben küld­te pályára a szövetségi kapitány. A középpályás korábban szinte min­den korosztályban biztos pontnak számított a nemzeti együttesnek, a felnőtteknél azonban csak au­gusztus 18-án mutatkozhatott be. Hatalmas ováció fogadta, mikor befutott a gyepre, Bicskei mester mellett tehát a B-közép is megelő­legezte számára a bizalmat.- Ha jól emlékszem, a kapitány régebben is behívott a keretbe.- Igen, már 19 éves korombon, még a BVSC játékosaként is részt vehettem a válogatott összetartá­sán. A Bicskei-csapat első, ausztri­ai mérkőzése előtt is ott töltöttem négy napot az edzőtáborban.- Mégis, eddig csak a kispadig jutottál.- Bosznia ellen már csereként neveztek, de akkor nem került sor a játékomra. Nagyon nagy bol­dogság a számomra, hogy átes­tem a tűzkeresztségen. De azzal is tisztában vagyok, hogy ehhez ezút­tal "szerencse" is szükségeltetett.- Amennyiben?- Eredetileg az olimpiai gárdá­a klubnál, ott más szerepkörben van szükség rám.- Elégedett voltál a teljesítmé­nyeddel?- Azt hiszem, összességében nem okoztam csalódást. Persze, ha sikerül győznünk, emlékezete­sebb lett volna a bemutatkozás. Kovács Béla húsz percnyi le­hetőséget kapott a bizonyításra. 0 is 1-1-nél állt be, s nem rajta múlt, hogy nemzeti együttesünk nem győzelemmel kezdte az idényt. Sőt, ha egy kicsit jobban összpontosít, akár góllal tehette volna teljesebbé örömét.- Igen, Sowunmi nagyszerű labdát tálalt elém a balösszekötő helyéről a jobb oldalra - sajnos mellé lőttem. Ha az a helyzet be­megy, akkor nyilván még többen gratuláltak volna az öltözőben a lefújás után. Bár így sem panasz- kodhatom.- Te nagyjából mikor kerültél Bicskei kapitány látóterébe?- Berci bá' nem most fedezett fel, hiszen a Honvédnál a keze alatt játszottam '96-ban. Stabil kezdőembernek számítottam ná­la, így már korábbról ismeri a ké­pességeimet.- Érdekes, hogy te is akkor mutatkozhattál be címeres mez­ben, mikor a Fradinak nem na­gyon megy a bajnokságban...- Az az igazság, hogy az előké­születi mérkőzéseken sorra rug­dostam a gólokat, s az eredmény­telenség ellenére sokan mondo­gatták, hogy nekem a bajnokikon sem ment olyan rosszul. Tavaly lé­nyegesen kevesebbszer léptem pályára a zöld-fehéreknél, így hi­ába voltam akkoriban is jó formá­ban, nem tudtam felhívni magam­ra a válogatók figyelmét. A legna­gyobb örömömre ez most sikerült.- Hogy tudtad meg, hogy té­ged is behívtak a kerethez?- Vezér Ádámmal beszélget­tünk telefonon, ő már egy újság­írótól értesült róla, hogy én is ott leszek a felkészülésen. Aztán Gál Laci hozta a meghívót, az öltöző­ben adta át.- Téged milyen tanácsokkal lá­tott el a mester, mikor ott álltái az oldalvonal mellett?- Csak annyit mondott, hoz­zam a régi, kispesti önmagamat. Előbbre tolt támadó középpályást kellett játszanom, úgy érzem, si­került megoldanom a feladatot. Csak azt az átkozott helyzetet be­rúgtam volna...- Kikkel is kellene megküzde- ned a válogatottban a posztodért?- Például Illés Bélával, akit ugye sokan a legjobb magyar lab­darúgónak tartanak. Sejtem, hogy pillanatnyilag nem én vagyok az első számú jelölt erre a posztra, de mindent megteszek azért, hogy előbb-utóbb így legyen. Egyelőre az a célom, hogy a 20-22 fős keret­ben állandósítsam a helyem.- Kizárt, hogy egy másik poszton, akár Illés mellett is szóhoz juthatsz?- Bármit szívesen elvállalnék, úgyhogy egyáltalán nem lehetet­len. De ez Bicskei kapitány dolga. Addig is igyekszem a Fradiban úgy játszani, hogy ezután egyetlen válogatott összetartásról se hiá­nyozhassak... Az FTC válogatott labdarúgói az elmúlt öt évben 1994-1997 130. Szekeres Tamós 131. Lisztes Krisztián 132. Hajdú Attila 133. Nyilas Elek 134. Jagodics Zoltán 135. Arany László 136. Nagy Norbert 137. Horváth Ferenc 138. Dragoner Attila 1998-1999 139. Vincze Ottó 1998. április 20. Teherán: Irán—Magyarország 0-2 140. Mátyus János 1998. augusztus 19. Zalaegerszeg: Magyarország-Szlovénia 2-1 141. Kovács Béla 1999. augusztus 18. Üllői út: Magyarország-Moldávia 1-1 142. Fűzi Ákos 1999. augusztus 18. Üllői út: Magyarország-Moldávia 1-1 TECHEM Kft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom