Fradi újság (1997)

1997 ősz / 9. szám

8 FRADI ÚJSÁG Tibi, de nem Nyilasi... A Ferencváros tekeszakosztályá­nak főszponzora 1992 óta az Ybl Miklós Építőipari Tervező Szövetke­zet. Elnöke, Takács Tibor nemcsak támogatója, hanem lelkes híve is a zöld-fehér tekecsapatoknak.- Maximálisan meg vagyunk elé­gedve a fradista tekézők eddigi tel­jesítményével - magyarázta a szak­osztály elnöke. - Annak idején egy sikeres szakosztályhoz csatlakoz­tunk, és azóta még jobbak lettek a lányok és a fiúk. Komoly fejlődést ta­pasztalhattunk az elmúlt években. Hozzáértő és felelősségteljes szak­mai és gazdasági vezetése van a szakosztálynak, és a versenyzők biz­tos hátteret tudva maguk mögött meghálálták a bizalmat. Amióta a ne­vünket adjuk a tekecsapatoknak, minden évben nyert valamelyik baj­nokságot, és akkor az egyéni sike­rekről még nem is beszéltem. Szó­val, én személy szerint büszke va­gyok mindannyiukra. Szponzorként pedig azt mondhatom: nagyon jó helyre tettük a pénzünket.- Mit jelent a cég számára, hogy egy ilyen sikeres társaságot támogat?- Az ország legnépszerűbb egye­sületének legsikeresebb szakosztá­lya viseli a nevünket, és erre odafi­gyelnek az emberek. Kevesen mond­hatják el magukról, hogy a világ leg­jobbjait szponzorálhatják. A Fradi nagyszerű eredményeivel az Ybl Miklós Tervező Szövetkezet hírnevét is öregbíti. Nem mindegy egy vállal­kozás számára, hogy minek a kap­csán emlegetik.- Milyen reményekkel kísérted el a lányokat Augsburgba, a Világ Ku­pára?- Alapvetően optimista ember vagyok, így a győzelemben bízva utazom el mindenhová a csapattal, Nem volt ez másképp most sem. Az utóbbi években a lányok már több­ször bizonyítottak a nemzetközi po­rondon, többször megnyerték az Eu­rópa Kupát. A dobogós helyezésben biztos voltam, sőt a kupa megnyeré­sét is reális célnak tartottam.- Odakint milyen volt a hangulat?- Csodálatos légkörben zajlott a verseny. Augsburgban nagy hagyo­mányai vannak a tekesportnak, és re­mek közönség szurkolta végig a meccseket. A horváth KK Rijeka, a cseh SK Slavia Praha és a romániai Elektromures Tirgu Mures gárdája kvalifikálta magát a másnapi döntőbe.- Ahol aztán a Fradi megmutatta a világnak, hogy jelenleg ki a leg­jobb csapat! Hogyan alakult a finálé?- Egy csapatból egyszerre két já­tékos volt a pályán. Nálunk Varga Gabriella (416) és Vecseri Erika (429) kezdett. Az első kör után a prá­gaiak húsz fával vezettek előttünk. Következett Tóthné Danka Mónika (439) és Szilassy Erika (413), utóbbi a selejtezőben szerepelt Szenczi Ju- ditot váltotta fel. Négy játékos után a csehek harmincegy fával előztek meg bennünket. Nagyon feljöttek a második kanyarban a horvátok, aki­ket csupán hat fával előztük meg a záróforduló előtt. Ezután mutatkozott meg igazán, hogy milyen csapat is a Fradi. A pá­lya mellől hatalmas biztatást kapott Fehér Andrea és Kovácsáé Grampsch Ágota, akik kiváló teljesí- tényt nyújtottak a hajrában. A két legjobb formában lévő játékost szán­dékosan tettem az utolsó párba. Ad­digra a riválisok legeredményesebb versenyzői már végeztek, tehát csak a mi két lányunkon múlott a kupa sorsa. Ők pedig nagyon kitettek ma­gukért és a csapatért: Andi 439, Ágota 488 fát dobott. Már az első öt­ven gurítás után átvettük a vezetést, és én ekkor már biztos voltam a Fra- di-győzelemben, mert nagyon jól játszott a két ferencvárosi játékos. Végül meggyőző fölénnyel, nyolc­vanegy fával nyertünk. Bár első ránézésre sima győze­lemnek tűnik a dolog, a fentiekből kiderül, hogy végig nagy csatát vív­tak a lányok. Öt évvel ezelőtt, Sze­geden ugyanannyi fát ért el a csapat, mint a románok, de rosszabb taro­lással csak másodikok lettünk. Most viszont nem ismertek pardont a mi­eink, és a Ferencváros tekeszakosz­tályának történetében először meg­nyerték a Világ Kupát.- Egyénileg hogyan értékeled a lányok teljesítményét?- Elsősorban a csapatot szeret­ném dicsérni. De ha már az egyes játékosoknál tartunk: Kovácsné Grampsch Ágota kiemelkedően ját­szott mindkét napon, döntőbeli ered­ményével ő lett a torna legjobbja. Fehér Andrea nagyon magabiztosan és megbízhatóan versenyzett, a VK második legeredményesebb játéko­sa volt. Másik két válogatottunk, Tóthné Danka Mónika és Vecseri Erika is megállta a helyét, bár a fi­náléban egy kicsit elmaradtak attól, amit tudnak. Varga Gabi még ifjúsá­gi korú játékos, neki ez volt az első felnőtt világversenye, és hozta azt, amit vártam tőle. Szenczi Jutka és Szilassy Erika formaidőzítésébe egy pici hiba csúszott, de megmutatták, hogy ha kell, nagyon tudnak küzde­ni.- Milyen volta torna színvonala?- Nagyon erős mezőny gyűlt össze Augsburgban, jól felkészített csapatok álltak rajthoz. A jelenlegi élvonalban van öt-hat közel egyfor­ma képességű gárda, amelyek között a pillanatnyi forma dönthet. Ebben most mi voltunk a legjobbak. Nehéz volt megnyerni a Világ kupát, de még sokkal nehezebb lesz megvéde­ni. Persze, ahhoz, hogy egyáltalán megpróbálhassuk, előbb győznünk kell ismét a magyar bajnokságban. Kovácsné Grampsch Ágota sok nagy siker részese volt már, több vi­lágbajnoki címe is van. Mégis sokat jelent számára ez a mostani VK-győ- zelem.- A múlt eredményei miatt kicsit más volt nekem ez a verseny, másért volt nagy jelentősége - emlékezett az Augsburgban történtekre. - A BKV Előrével nyertem már Világ Ku­pát, 1992-ben szintén Németország­ban, Plankstadtban játszottunk. Ak­kor még négy fős csapatok szerepel­tek a tornán, és emiatt sokkal kiéle­zettebb volt a verseny. Azóta még ru­tinosabb és lelkileg kiegyensúlyo­zottabb lettem. A Fradival még nem nyertem VK- t, ezért nagyon akartam győzni. Ami a játékom minőségét illeti, nem nyújtottam azt, amit vártam magam­tól. Nem voltam olyan, mint szeret­tem volna, de fejben nagyon ott vol­tam, és persze, a szívem vitt előre. A selejtezőben kicsit lazábban játszottam, nem akartam magam na­dent beleadtam. Kiderült, hogy jól taktikáztam, mert a fináléban kellett nagyon jól dobni. Harmincegy fás hátrányból kezdtük a játékot Fehér Andival, de ez egy pillanatig sem nyomasztott. Tizenhat éve vagyok válogatott, és 1983 óta mindig én dobok utoljára, így megszoktam, hogy sokszor az én teljesítménye­men múlik a jobb helyezés. Amikor felmentünk a pályára, már akkor éreztem, hogy meglesz a győ­zelem, mert tudtam, hogy mire va­gyunk képesek ketten Andival. A többiek bekiabálásaiból tudtam, hogy jól állunk, és ötven gurítás után már világos volt számomra: miénk lesz a Világ Kupa! Bár én már sok mindent nyertem, a sikert nem lehet megszokni. A csa­patelsőség meg különösen sokat je­lent számomra, más mint az egyéni győzelem, teljesen más élmény. Hét ember együttes munkája eredmé­nyezte a VK-elsőséget. Idehaza a család is nagyon örült a mi közös si­kerünknek, Vecseri Erika már nyert BEK-et a Szegeddel, mégis nagyon fontos volt számára ez a mostani Vi­lág Kupa.- Később kezdtem egy hónappal az edzéseket, mint a többiek, ezért nem tudtam, hogyan fogom bírni vé­gig a viadalt, elsősorban idegileg - mondta. - Én a mai napig rendkívül lámpalázas vagyok a pályára lépés előtt, különösen a nagy meccsek, versenyek előtt. Régebben ez a drukk feldobott, az utóbbi években viszont előfordult, hogy leblokkoltam, ezért egy kicsit tartottam az augsburgi tor­nától. A selejtezőben nagyon jól ment a játék, nyugodtan mondhatom, hogy csúcsteljesítményt nyújtottam. Ezek után a döntőben sokáig borzasztóan rosszul ment a gurítás. A nyolc­vankilencedik dobást követően azonban mintegy varázsütésre, hirte­len megváltozott minden, és csak úgy dőltek a bábuk. Ennek a jó haj­rának köszönhetően végül a köze­pesnél jobb lett az eredményem, de természetesen nem voltam megelé­gedve a produkciómmal. Azt hiszem, a selejtezőben túlságosan kihajtot­tam magamat, és ezért kevesebb energiám maradt a döntőre, elfárad­tam fejben. Nekem sokkal nehezebb kívülről nézni a többieket, mint játszani. A pályán nincs időm gondolkodni, ott dobni kell egyfolytában. Az utolsó kanyarban nagyon bíztam a mieink­ben. Az itthoniakkal folyamatos mo­biltelefon-összeköttetésben voltam, így már percekkel a döntő után meg­tudták, hogy nyertünk. Szó szerint üvöltöttek örömükben. Tudták, hogy kevés időm volt felkészülni a ver­senyre, és ezért féltettek. Minden sikernek nagyon örülök, ennek meg különösen, hiszen a Fra­dival még soha nem nyertem meg a bajnokcsapatok vetélkedését. Remé­lem, a következő Világ Kupa-győze­lemig nem kell annyit várnom, mint az elsőtől a másodikig. Fehér Andrea mindkét versenynapon egyenletes teljesít­ményt nyújtva oroszlánrészt vállalt a Fradi első Világ Kupa-győzelmében.- Úgy mentem ki Augsburgba, hogy megnyerjük a tornát, más he­lyezés lehetősége fel sem merült bennem. A selejtezőben nekem is és a csapatnak is jól ment a játék, a töb­bieket alaposan megvertük. Tudtuk, hogy a döntőben a vetélytársak több­sége kevesebbet fog dobni, mint előző nap, mert a fináléba kerülés ér­dekében kihajtották magukat. Egyéb­ként is ritkán fordul elő, hogy vala­melyik csapat a döntőben túlszárnyalja a selejtezőben elért eredményét. Végig biztos voltam a győzel­münkben, még akkor is, amikor két kör után harmincegy fás hátrányunk volt. Egyszerűen nem tudtam elkép­zelni, hogy annyi munka után ne si­kerüljön az első helyen végezni. En­gem egyébként nem befolyásolt, hogy előttünk álltak a csehek. Amire mi sorra kerültünk, addigra a rivális csapatok legeredményesebb játéko­sai már befejezték a versenyzést. No, és egyáltalán nem mellékesen Ko­vácsné Grampsch Ágotával együtt léptem a pályára, aki a világ legjobb tekézőnője. A magyarok közül talán egyedül én voltam nyugodt azokban a percekben, akik kívülről néztek bennünket, halálra izgulták magukat. Nagyon fontosnak tartom, hogy a csapat körül az első pillanattól az utolsóig rendkívül jó volt a hangulat. Ez sokat számít, hiszen a tekében a pszichikai tényezőknek nagy szere­pük van. gyón kihajtani, de a döntőben min­YBL TERVEZŐ Az FTC hivatalos szponzora Alapítva: 1957 1052 Budapest, Bécsi u. 1. Postacím: 1364 Budapest, Pf. 44. Telefon: 117-2475, 118-5988 Fax: 117-2241

Next

/
Oldalképek
Tartalom