Fradi újság (1997)
1997 ősz / 9. szám
9 FRADI ÚJSÁG Az én sportpályafutásomban eddig ez a Világ Kupa-győzelem a csúcs. Nagyon jó volt Augsburgban magyarnak, fradistának lenni - szeretnék még sok ilyen élményt megélni. Szilassy Erika egy ezüstérmet már őriz otthon az európai bajnokcsapatok vetélkedéséről, de az arany azért mégis másképp csillog.- Nagyon régóta vártam már erre a győzelemre, különösen a balszerencsésen elveszített 1992-es döntőt követően - magyarázta. - Egy gyengébb időszak után az idén nyáron összekaptam magam, doppingolt a Világ Kupa megnyerésének lehetősége. Akárcsak a tavalyi Európa Kupán, most is a döntőben jutottam szóhoz. Akkor nyertünk, így amikor megtudtam, hogy ismét pályára lépek a fináléban, bíztam a múlt évi eredmény megismétlésében. Úgy éreztem, hogy tudom hozni a mostanában nyújtott teljesítményemet, annál is inkább, mert nagyon jó minőségű pályán guríthattunk. Mindenki igyekezett kihozni magából a maximumot, és akkor sem adta fel, amikor gyengébben ment a játék. A csapatért küzdöttünk mindnyájan, és szó szerint érvényesül a mindenki mindenkiért elv. Ami engem illet, a teli sorozatom jól sikerült, de a tarolással akadtak gondjaim. El is voltam keseredve a hátrányunk miatt, de reménykedtem, mert a két legjobb játékosunk zárta a versenyt. A többiek hamar megvigasztaltak, és aztán együtt drukkoltunk Ágotáéknak. Én azt mondom, hogy játszani nehezebb, hiszen a pályán a dobásra figyelni kell. Nagyon jó volt a felkészülésünk, és a közös akarat eredményezte ezt a Világ Kupa-győzelmet. Huszonegy éve tekézem, és ez a mostani a legnagyobb sikerem. A lányom majd’ kiugrott a bőréből, amikor televízióban a futballmeccs szünetében be- mondták: nyert a Fradi Augsburgban. Anyám is nagyon boldog volt — vele 1982-ben még együtt játszottam a BEK-ben. Szenczi Judit a csapat legrutinosabb játékosa, de a Világ Kupa még hiányzott a gyűjteményéből.- Mindenképpen nyerni akartam, hiszen a VK eddig kimaradt az életemből - mondta. - Tudtam, hogy nehéz lesz, hiszen jók az ellenfelek, de bíztam magunkban. Nagyon akartuk ezt a győzelmet, és csalódás lett volna, ha nem mi végzünk az első helyen. Én a selejtezőben játszottam, de nem voltam igazán jó formában. Pedig a pálya nagyon jó volt, ritkán van alkalmunk ilyen kitűnő talajon játszani. Számomra nem jelentett problémát, hogy a döntőben nem játszhattam. Előre megbeszéltük az edzőnkkel, Juhász Lászlóval, hogy ha nem úgy sikerül a selejtező, ahogy szeretnénk, akkor cserélünk. A döntőben azért nekem is jutott szerep, három játékos mögött én ültem, és segítettem őket. A csapat legjobbja, Kovácsné Grampsch Ágota is az én „versenyzőm” volt, és nagyon boldog voltam, hogy ilyen kiváló teljesítményt nyújtott. Szerintem jobban izgultam kint, mint a lányok bent a pályán. Dobás közben nem mindig tudja a játékos végrehajtani az utasításokat, de kívülről mindig okosabb az ember. Látja a hibákat, és tud segíteni az éppen játszónak. Az utolsó pár pályára lépésekor úgy éreztem, hogy meglesz a kupagyőzelem, mert mindkét játékosunk nagyon jól dobott az utóbbi időben, és be is jött, amit vártam. Ezt a VK-sikert én közvetlenül a világbajnoki címem után helyezem. Korábban még soha nem sikerült győznöm a bajnokcsapatok tornáján, és ezért óriási dolognak tartom. Két érdekességet szeretnék még elmondani a VK-győzelemmel kapcsolatban. A fiam és a menyem jelenleg Új-Zélandon, Wellingtonban dolgozik, és ők az Interneten, a Nemzeti Sport Online-ban olvasták alig néhány órával a verseny után, hogy nyertünk. Juhász Laci pedig több mint tíz éve nem táncolt, de most mindenkit elkapott egy fordulóra. Szóval, ezért is megérte győzni... Tóthné Danka Mónika a sorsolás megérkezésekor azonnal a döntő pályabeosztását kezdte böngészni: ki melyik pályán játszik majd.- Két héttel a verseny előtt kaptuk meg a listát - emlékezett. - Bár voltak, akik óvatosak voltak az esély- latolgatásnál, én rögtön azt mondtam, hogy nyerni megyünk Augs- burgba. A selejtezőben viszonylag egyenletes teljesítményt nyújtottam, tehát azzal tulajdonképpen elégedett voltam. A döntőben azonban kettősség jellemezte a teljesítményemet. Az első ötven-hatvan dobás során nem jött ki a lépés, jóval kevesebb fát ütöttem, mint szerettem volna, és a mozgásom is eltért a megszokottól. Valahogy kissé szétszórt voltam, de az okát nem tudom. Az utolsó húszhuszonöt gurításra aztán sikerült összekapnom magamat, és végül egészen tűrhető eredménnyel zártam. Nekem sokkal nehezebb volt kívülről nézni a többieket, mint fent a pályán játszani. Bár hátrányból indultak Ágotáék, végig biztos voltam abban, hogy sikerül fordítaniuk. A cserénél már látszott, hogy nem lesz baj, megőrzik a megszerzett előnyt, mert mindketten kiegyensúlyozottan versenyeztek. Az utolsó tíz dobásnál pedig már együtt énekeltük a pálya szélén a lányokkal és a fiúkkal azt, hogy: „újra itt van, újra itt van a nagy csapat!" Ez a Világ Kupa-győzelem eddigi pályafutásom legnagyobb sikere. A csapattal régóta vártunk már erre az eredményre, amely a közös munka gyümölcse volt. Itthon hamar megtudta az eredményt a családom, mert az Üllői úti labdarúgó-mérkőzés szünetében a televízió világgá kürtölte a Fradi győzelmét. Ilyen jól még soha nem éreztem magam hazafelé a buszon, mint most Augsburgból jövet. Jó lenne, még néhány ilyet átélni... Varga Gabriella a csapat legfiatalabbjaként, még ifjúsági korú játékosként vett részt az augsburgi Világ Kupán.- Nekem ez volt eddig a legnagyobb, a legfontosabb versenyem - bizonygatta. - A kiutazás előtti hetekben jó formában voltam, így bizakodóan vártam a versenyt. Számomra egyébként óriási megtiszteltetés, hogy ebben a rendkívül erős mezőnyben játszhattam, és nagy öröm, hogy helytálltam. Többen megkérdezték, hogy nem zavar-e, ha elsőnek kell gurítanom. Ez nem okoz számomra problémát, sőt még jó is, mert így hamar túl vagyok a dolgon, és segíthetek a többieknek. Jó érzés volt a döntőben úgy átadni a stafétabotot, pontosabban a tekegolyót, hogy fiatal létemre alig kaptam ki a nálam sokkal tapasztaltabbaktól, és nem került nagy hátrányba a csapat. A fináléban egyébként jobban izgultam, mint a selejtezőben, de ez talán érthető is. Aztán amint felléptem a pályára, elfelejtettem mindent, csak a dobásokra koncentráltam. Az első napi teljesítményemmel elégedett voltam, a másnapival már nem annyira. Igaz, más pályára kerültem, és talán ez is befolyásolt egy kicsit. A hajrában nagyon bíztam Ágotá- ékban, hogy ledolgozzák a hátrányunkat a csehekkel szemben. Kívülről ugyan minden könnyebbnek látszik, de sokáig nagyon izgultam. A hetvenedik dobás után aztán teljesen megnyugodtam, akkor már biztos voltam a Fradi-győzelemben. A döntő napját a tekében eltöltött éveim legszebb napjának tartom. Az ilyen pillanatokért érdemes dolgozni. Anyukámat rögtön a döntő befejezése után felhívtam telefonon, így itthon az elsők között értesült a sikerünkről. Megyesi Lajos szó szerint a négy égtáj felé szállította már a Ferencváros női tekecsapatát. A sportolók körében méltán népszerű gépkocsivezető számára óriási élményt jelentett testközelből látni a Világ Kupa-győzelmet.- Az elmúlt tizenöt évben egy kivétellel mindig én vittem busszal a lányokat a különböző versenyekre, nekem ők a kedvenceim a klubban - mondta. - Szeretem ezt a közösséget, mert mindig nagyon jó a hangulat. Itt soha nincs a játékosok között generációs probléma, nincsenek sztárallűrök. Mindenki mindenkinek a barátja, sőt: olyan ez a szakosztály, mint egy nagy család. Sikert sikerre halmoztak a másfél évtized alatt, és jó ezekben egy kicsit részt venni. Én úgy indultam Augsburgba, hogy megnyeri a csapat a kupát, és visszafelé már egy VK-győztes társaságot fuvarozok majd. Odakint az egész viadalt a játéktér közvetlen közeléből néztem végig, ami nem volt könnyű, mert bizony harcolni kellett a jobb helyekért a nézőtéren. Aki még soha nem volt tekeversenyen, az nem hiszi el, hogy milyen nagyszerű hangulat van ott. Mi is, akik elkísértük a lányokat, végig biztattuk őket, szóval nem hiányzott Augsburgban sem a Hajrá, Fradi! Az utolsó párban a legjobb formában lévőtekézőink léptek pályára, és az akkor még meglévő hátrányunk ellenére szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy az első helyre hozzák be a csapatot. Nagyon megérdemelték már a lányok ezt a Világ Kupa-győzelmet, sok-sok év munkájának a gyümölcse érett be ezzel, Bevallom férfiasán, hogy az utolsó gu- rítás után könny szökött a szemembe örömömben. Persze, akkor azt mondtam, csípi a dohányfüst... Jöttünk mi már haza jó néhány siker után, de most mégis valahogy más volt az út visszafelé. Még a szokottnál is jókedvűbb volt a társaság, és nekem is könnyebb volt vezetnem a buszt. Remélem, még sok ilyen utunk lesz. Tekemellékletünket MARGAY SÁNDOR írta Í-?" \ J _____I 1 1 l f.....1. 1 1 ■ F T~* F ' ^7 zr 4—1 ___\ F 1 1 F F » ■ ii_
