Fradi újság (1996)

1996 ősz / 6. szám

ormális esetben egy játékosnál az az egyedi, ha ki kell hagynia egy-egy tré­ninget. Pádár Ildikó­nál azonban október másodika egészen más okból számított kü­lönleges napnak: ekkor ugyanis végre újrakezdhette az edzéseket. Méghozzá olyan hosszú szünet után, hogy a szurkolókkal együtt ő is úgy érezte, már „emberem­lékezet” óta nem volt pályán. A Ferencváros világbajnoki ezüstérmes (ebben a sikerben oroszlánrésze volt) és olimpiai bronzérmes (ebben, éppen be­tegsége miatt, már csak „kis- oroszlánnyi”) kézilabdázója, aki túljutott pajzsmirigyproblémáin, most már ismét aktív játékosként beszélhet múltról és jelenről:- Nagyon jó érzés volt újra edzeni, bár a szokásosnál sokkal hamarabb elfáradtam - kezdi Pá­dár Ildikó. - Ez persze nem cso­da, hiszen teljesen leépültem, nyolc hete semmiféle munkát nem végeztem. Sőt, ehhez a „semmittevéshez” sajnos hozzá­számolhatjuk az olimpia idősza­kát is. Tisztában vagyok vele, hogy először magamat kell utol­érnem, csak aztán a többieket, de már most nagyszerű érzés újra ott lenni a többiek között a pá­lyán. Még úgy is, hogy meccsről egyelőre szó sincs.- Amikor a bajnokság nyitó­fordulójában vagy az idény előtti nemzetközi kupák meccsein lenn ültél a lelátón, mennyire érezted magad kívülállónak? Egyáltalán, egy beteg, sérült játékos meny­nyire távolodik el lélekben a csa­pattól?- Különböző periódusokat él­tem át. Először nagyon rosszul viseltem a dolgot, de aztán rájöt­tem, türelmesnek kell lennem, ki kell várnom a visszatérés idejét, elhamarkodottsággal nem sza­bad tetéznem a bajt. Ezt megbe­széltem magammal, belenyu­godtam a helyzetembe. Az első bajnoki mérkőzés előtt azonban beültem a taktikai megbeszélés­re, aztán ezután a pálya helyett a lelátóra indultam, és ez volt a legszörnyűbb. Ott és akkor tény­leg kívülállónak éreztem magam.- Egy ideig ezzel nincs mit tenni, hiszen mint te is mondtad, meccsről egyelőre szó sem esik. Meddig?- Erre most még nagyon ne­héz válaszolni, ráadásul nem is nekem, hanem az orvosoknak lük. Ezt bizonyítja, hogy Atlantá­ban is azzal a Kocsis Böbével laktam egy szobában, aki beál- lósként végigjátszotta az olimpi­át, míg nekem összesen nyolc perc jutott. Sőt, még vele együtt szomorkodtam, ő vigasztalt. Visszatérve a Fradira: Kokónak {Kovásznál Andrea, akit Pádár mögé igazoltak a nyáron) is igyekeztem segíteni, most pedig Horváth Ildivel veszem át a kü­lönféle figurákat, ő ugyanis csak a bajnoki rajt előtt került hoz­zánk. Világos, hogy ők ketten most előttem vannak, nekem meg kell várni, amíg pályára lép­hetek. Ehhez azonban ha nem is száz, de kilencven százalékos ál­lapotban kell lennem, és - ha nehéz is ezt számszerűsíteni - most még attól is „odébb” va­gyok.- Pedig itt a bajnokság, itt a kupa. A csapat változott, hiszen például Farkas Ágnes Dort- mundba igazolt, Krammer és Kulcsár Székesfehérvárra, de szerencsére komoly erősítések is érkeztek. Milyen esélyekkel vág neki az új idénynek az új Ferenc­város?- Nem kezdődött valami jól a szezon, tele vagyunk betegekkel, sérültekkel, még szerencse, hogy a BEK-ben verhető ellenfelet húztunk. A portugál női kézilab­da nincs ott Európa élvonalában, tehát ilyen vagy olyan összeállí­tásban, de nyernünk kell. Mire a legjobb tizenhat között megkez­dődnek a csoportküzdelmek, ad­digra remélhetőleg mindenki fel­gyógyul. A BEK-döntő küszöbéig már eljutottunk, most mindenki­nek a döntőre fáj a foga. Jó len­ne, ha idén nem hiába fájna. A magyar bajnokságot és a kupát pedig ugyanúgy szeretnénk meg­szerezni, mint az elmúlt években.- Beszélgetésünk után néhány nappal indultok Madeirára. A magyarok közül kevesen jutnak el erre a Portugáliához tartozó, Atlanti-óceáni szigetre, te azon­ban már másodszor mész oda. Milyen emlékekkel?- Kellemesekkel, mert Madei­ra nagyon szép. A válogatottal már jártam ott, most pedig remé­lem, különösebb meglepetés nem ér minket az ellenfél részé­ről, azaz tényleg nyaralni me­gyünk. FRADI ÚJSÁG Éremöröm. Balról: Farkas, Pádár, Tóth, Kántor, Kökény Ülő sor: Fiedler, Szarka, Becz, Hoffmann, Farkas, Vavrik, Stiti, Kántor, Kovásznak Középső sor: Kertész, Tóth, Nemecsek László gyúró, Maglódi Lajos technikai igazgató, Páll Tibor edző, Lőwy, Takács. Harmadik sor: Németh András vezető edző, Veszeki, Brigovácz, Pásztor, Pádár, Kökény kell megmondaniuk, mikor játsz­hatok. Én mindenesetre egy-egy könnyebb meccsre már szívesen beszállnék, például a Madeira el­leni BEK-mérkőzésre. A váloga­tott más kérdés, hiszen decem­berben Európa-bajnokságot ren­deznek, és ott aztán nem várha­tók könnyű mérkőzések. Attól tartok, túl nagy még a lemaradá­som ahhoz, hogy ennyire előre tervezzek. Jöjjek rendbe, játsz­hassak végre a Fradiban, aztán a többit úgyis meglátjuk.- Ha egy játékos hosszabb időre a lelátóra kényszerül, mi nyugtatja meg inkább: ha reme­kül pótolják, vagy ha minden pil­lanatban érezhető a hiánya. Te­hát: hogyan viseled, ha a posz­todon mások helyettesítenek?- Nekem még soha, semmi problémám nem volt a vetélytár- saimmal, mindig jól kijövök ve­

Next

/
Oldalképek
Tartalom