Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 1.
14 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG két csapat küzd az elismerésért. Pedig a lehetősége a Fradinak is megvolt... * Fortuna évek óta elfordult a sorsolásnál a kézilabdásoktól. Már az első fordulóban összehozta őket Európa talán legjobb klubcsapatával, az NDK bajnokával, az SC Leipzig-gel. így történt ez az elmúlt évben is. A szegény embert ráadásul még az ág is húzza. Tőkéné és Csiha hosszú ideig harc- képtelen, Elekné Rothermel Annát kismamái kötelessége rövid időre lebúcsúztatja a kalitkából. A borúlátók lemondóan legyintenek, de valóban kevés a remény a sikerre. Az ellenfél szinte azonos játékerőt képvisel az NDK válogatottjával: Czelake, Braun, Zober és a többiek is valamennyien nemzetközi klasszisok. A játékcsarnok azonban szűknek bizonyul. Fergeteges biztatás, káprázatos játék. Mindenki tudása legjavát nyújtja. Mire a kék-sárgák felocsúdnak már tetemes a Fradi-lányok előnye. A végeredmény (16:9) biztató a lipcsei visszavágóra. Az oroszlánbarlangban elszenvedett tisztes vereség (7:11), a fegyelmezett csapatjáték, a jó taktika a második fordulóba segíti a Fradit. Lám, mit tesz a ferencvárosi szív! A második forduló könnyebb ellenfelet és egy szép kirándulást hoz a távoli Reykjavikba. Igazi kézilabda parádé sok-sok dobott (40) és kevés kapott (ÍO) góllal a négyszer 25 perc alatt. A legjobb négy között már nincs pihenés. Az ellenfelek mind rangosak: a dán, a nyugatnémet, a szovjet bajnokcsapat az FTC társaságában. A sorsolás a HG Koppenhágát sodorja az FTC útjába. Elavas vasárnap délelőtt Budapesten. A dán lányok éneke majd szétveti az Ikarust. Amikor kiszállnak a buszból, rövid hógolyócsatát vívnak. Nem látszanak idegesnek. Ami azt illeti, érthető az önbizalmuk. 1965-ben már kétvállra fektettek egy magyar csapatot. A Bp. Spartacust ütötték el a BEK megnyerésétől. Gondolják, most itt az újabb alkalom... A jókedvük - Takácsné és a többiek jóvoltából hamar elszáll. Kapusaik, Nielsen és Poulsen tizennégyszer halássza ki a labdát a hálóból, míg Elekné csak hét gólt kap. Jelentős az előny, a visszavágó azonban nagyon sok izgalmat rejt. A lányokat szállító taxi egy másik sportcsarnokhoz viszi a csapatot, és mire a mérkőzés eredeti színhelyén kiszállnak a kocsiból a lányok, bemelegítésre már nincs idő. Az előzmények miatt ideges Fradi 9:4-re kikap, a döntőbejutáshoz azonban ez elegendő. A másik ágon hasonló nehéz mérkőzés után a Spartak Kijev túljut a nürnbergieken. A két csapat zöld utat kapott az április 4-i pozsonyi döntőbe. A fináléig a Fradi mérlege: ÍO BEK mérkőzés, 6 győzelem, 4 vereség. 116:86-os gólarány. * Április negyediké, délelőtt háromnegyed ll. Zöld-fehér zászlóval a kezükben többszáz Fradi- szurkoló vonul be a nagyszerű pozsonyi csarnokba. Emelkedett hangulatban Sterbinszky lövi az első gólt Sersztyuk hálójába és a félidő közepe táján is még 3:l-es FTC vezetést mutat az eredményjelzőtábla. Ekkor azonban pályára lép Tur- csina, a kijeviek világklasszis játékosa, aki közel egy esztendeje nem szerepelt csapatában. Megváltozik a játék képe és már az első félidő 7:4-es szovjet vezetéssel zárul. A nagy tét mintha megbénította volna az FTC-t, a rutinosabb Szpartak jól tartotta a labdát, vezetésük tudatában nem sürgették a játékot. Győztek l l:9-re, így ismét ők vitték haza á díszes Európa Kupát. A második hely nem lebecsülendő teljesítmény. Sőt, nagyszerű siker, biztos vagyok benne, hogy követi majd sok hasonló más eredmény, győzelem! „Nem baj fiúk” -, kiáltanák a szurkolók, ha történetesen labdarúgó mérkőzésről lenne szó. Mi azt mondjuk „szép volt lányok”, mert valóban szép volt - ha. a vége nem is úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Igen, Ti is, én is. Mindnyájan, akik szeretjük a kézilabdát és azon fáradozunk, hogy a Fradi-lányokat határainkon túl is megismerjék. Mert jó csapat, nagyszerű együttes. Megérdemlik, hogy gratuláljunk nekik! Szőnyi János (1971) GÉZA BÚCSÚJA Amikor az NB I-es csapatnál új, fiatal legény lett az elsőszámú kapus, elbúcsúzott a klubtól. Leadta a szerelését a szertárosnak, aztán nehéz szívvel bandukolt ki a nyirkos folyosóról, fel a lépcsőn, ki az öreg, roskatag lelátó elé. Azt tudta, itt már befejeződött játékos pályafutása. De még nem érezte öregnek magát. És Gulyás Géza a futballt sem akarta még abbahagyni. Hívták több helyre is. Ő azonban egy kiscsapatot választott. A Vasas Lángot. Az új idényben pedig már ott állt ismét a háló előtt s - boldog volt. A csatárok annál kevésbé. Akik ellene játszottak. Mert öregszik, s ha el is jár felette az idő, az még nem jelenti azt, hogy könnyebb neki gólt rúgni. Pedig már nem repkedett annyit egyik sarokból a másikba, mint hajdanában. Teltek az évek, s a csapatnál egyre több fiatal kapusnak szegte kedvét a kilátástalanság. Hogy nem jutnak a kapu közelébe. A veterán kapuőr ugyanis még mindig szilárd pontja volt a gárdának. Aztán egyik napról a másikra mégis elhatározta: elég volt. Bármennyire is szerette a labdát, meg a csapatot - leköszönt. Jöjjenek a fiatalok. Aztán amikor a labdarúgók délutánonként edzésre vonultak ki a zöld gyepre, odakönyökölt a korlátra, s sokat nézte a labdázó- kat. Negyven éves volt már. Egy nap azonban váratlan dolog történt. Megint megkeresték egykori csapatától, a Ferencvárostól. Azt mondták: jöjjön vissza védeni. Az első csapathoz. Bajnokság közben voltak, s a tartalék kapus bevonult. És kellett, aki kisegít, ha Géczi esetleg nem tud védeni. Eleinte alig akarta hinni a dolgot, de amikor a választ kérték tőle, természetesen igent mondott. Ismét edzésbe állt. A mérkőzéseken pedig ott ült a kispadon. Mert hát Géczi Pista hétről hétre rendelkezésre állt. Aztán egy edzésen megsérült a kapus. A hét végére sem jött rendbe, s a Honvéd elleni rangadón Gulyás Géza foglalta el a helyét. Jól védett. Egy gólt kapott, azt is tizenegyesből. Amikor pedig Kocsis húsz méteres bombáját bravúrral tolta ki a sarokból, még a Honvéd zászlók alatt tömörülő szurkolók is összecsapták sokszor a tenyerüket. A bajnoki év végén megint elbúcsúzott. A Dunaújváros elleni mérkőzésen. A klubtársak sorfala előtt ballagott el, s a lelátón zúgott a taps. Elbúcsúzott. Hogy most már végleg? Ki tudja. Hiszen még fiatal. Várkonyi Sándor (1971) HUSZONÖT ÉV A ZÖLD-FEHÉR SZÍNEKÉRT Huszonöt év, negyedszázad - majd egy fél emberöltő. Ennyit egy helyen eltölteni dicsérendő dolog. Akikről most szó lesz, huszonöt évet töltöttek el a Ferencvárosban. Ritka jubileum, szép példája a klubszeretetnek. Dalnoki Jenőt nem kell bemutatni, hiszen még élénken emlékezhetünk rá. Az új klubház társalgójában beszélgetünk az eltelt időszakról.- Hogyan kezdődött?- Az István gimnáziumba jártam és a Millenárison az egyik középiskolás bajnoki mérkőzés után valamelyik játékostársam édesapja szólt, hogy a Ferencvárosból akarnak velem beszélni. A beszélgetés megtörtént, azt kérdezték tőlem, akarok-e a zöld-fehéreknél játszani. Mindez 1946-ban történt...- Mikor került az első csapatba?- 1949-ben, méghozzá jobbhátvéd helyére! Aztán egy év múlva végleges csapattag lettem, s átkerültem a bal oldalra. A ferencvárosi védelem hosszú ideig Kéri, Kispéter, Dalnoki összeállításban szerepelt.- S meddig tartott a játékospályafutás?- 1966-ban hagytam abba, úgy tudom, a magyar örökranglistán negyedik vagyok.- Mikor volt az első válogatottság?- 1951-ben a lengyelek ellen.- Mi van még a tarsolyban ?- Összesen tizennégy A-váloga- tottság, negyvenszer szerepeltem a B-válogatottban, egy olimpiai arany- és egy bronzérem.- Ki volt a legveszélyesebb ellenfél?- Azt hiszem, csak egy nevet kell említenem: Sándor Csikar.- Ki volt a példaképe?- Kispéter Mihály. Derék, becsületes ember volt. Minden fiatal labdarúgónak példaképe lehet.- Sokszor kiabálta a közönség: „Jenőpuha vagy”.- Most, hogy visszatekintek, nyugodt szívvel állítom, nem voltam keményebb, mint Kontha, Teleki vagy Lőrincz... és sorolhatnék még egy sereg játékost.- Legkedvesebb emléke?- 1952-ben Turkuban 2:1-re vertük a románokat az olimpián.- Mit csinál a focin kívül?- Tizenhét éve dolgozom ugyanazon a helyen, anyagbeszerző vagyok.- Hobbyja?- Könyveket gyűjtök. Könyvtáram hétezer kötetre rúg. Sok benne az első kiadás. Kedvenc témám Petőfi és a szabadságharc.- Meddig akar a labdarúgással foglalkozni?- Amíg élek. Bár főfoglalkozású edző nem leszek.- S ha újra lehetne kezdeni a huszonöt évet?- Ugyanúgy csinálnám végig. * Dr. Szellő Ambrus huszonöt éve sportorvos a Ferencvárosnál. Ezalatt az idő alatt kilószámra írta a receptet, több kilométer hosszúságú statisztikát készített az ellenőrzésekről. S valószínű nem tudná megmondani, hány ezerszer kel
