Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)

Emlékalbum 1.

14 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG két csapat küzd az elismerésért. Pedig a lehetősége a Fradinak is megvolt... * Fortuna évek óta elfordult a sor­solásnál a kézilabdásoktól. Már az első fordulóban összehozta őket Európa talán legjobb klubcsapatá­val, az NDK bajnokával, az SC Leipzig-gel. így történt ez az el­múlt évben is. A szegény embert ráadásul még az ág is húzza. Tő­kéné és Csiha hosszú ideig harc- képtelen, Elekné Rothermel Annát kismamái kötelessége rövid időre lebúcsúztatja a kalitkából. A borúlátók lemondóan legyin­tenek, de valóban kevés a remény a sikerre. Az ellenfél szinte azonos játékerőt képvisel az NDK váloga­tottjával: Czelake, Braun, Zober és a többiek is valamennyien nemzet­közi klasszisok. A játékcsarnok azonban szűk­nek bizonyul. Fergeteges biztatás, káprázatos játék. Mindenki tudása legjavát nyújtja. Mire a kék-sár­gák felocsúdnak már tetemes a Fradi-lányok előnye. A végered­mény (16:9) biztató a lipcsei visszavágóra. Az oroszlánbarlangban elszen­vedett tisztes vereség (7:11), a fe­gyelmezett csapatjáték, a jó takti­ka a második fordulóba segíti a Fradit. Lám, mit tesz a ferencvá­rosi szív! A második forduló könnyebb el­lenfelet és egy szép kirándulást hoz a távoli Reykjavikba. Igazi ké­zilabda parádé sok-sok dobott (40) és kevés kapott (ÍO) góllal a négy­szer 25 perc alatt. A legjobb négy között már nincs pihenés. Az ellenfelek mind ran­gosak: a dán, a nyugatnémet, a szovjet bajnokcsapat az FTC tár­saságában. A sorsolás a HG Kop­penhágát sodorja az FTC útjába. Elavas vasárnap délelőtt Buda­pesten. A dán lányok éneke majd szétveti az Ikarust. Amikor ki­szállnak a buszból, rövid hógolyó­csatát vívnak. Nem látszanak ide­gesnek. Ami azt illeti, érthető az önbi­zalmuk. 1965-ben már kétvállra fektettek egy magyar csapatot. A Bp. Spartacust ütötték el a BEK megnyerésétől. Gondolják, most itt az újabb alkalom... A jókedvük - Takácsné és a töb­biek jóvoltából hamar elszáll. Ka­pusaik, Nielsen és Poulsen tizen­négyszer halássza ki a labdát a há­lóból, míg Elekné csak hét gólt kap. Jelentős az előny, a visszavá­gó azonban nagyon sok izgalmat rejt. A lányokat szállító taxi egy másik sportcsarnokhoz viszi a csa­patot, és mire a mérkőzés eredeti színhelyén kiszállnak a kocsiból a lányok, bemelegítésre már nincs idő. Az előzmények miatt ideges Fradi 9:4-re kikap, a döntőbejutás­hoz azonban ez elegendő. A másik ágon hasonló nehéz mérkőzés után a Spartak Kijev túl­jut a nürnbergieken. A két csapat zöld utat kapott az április 4-i po­zsonyi döntőbe. A fináléig a Fradi mérlege: ÍO BEK mérkőzés, 6 győzelem, 4 ve­reség. 116:86-os gólarány. * Április negyediké, délelőtt há­romnegyed ll. Zöld-fehér zászló­val a kezükben többszáz Fradi- szurkoló vonul be a nagyszerű po­zsonyi csarnokba. Emelkedett hangulatban Sterbinszky lövi az első gólt Sersztyuk hálójába és a félidő közepe táján is még 3:l-es FTC vezetést mutat az eredmény­jelzőtábla. Ekkor azonban pályára lép Tur- csina, a kijeviek világklasszis já­tékosa, aki közel egy esztendeje nem szerepelt csapatában. Meg­változik a játék képe és már az el­ső félidő 7:4-es szovjet vezetéssel zárul. A nagy tét mintha megbéní­totta volna az FTC-t, a rutinosabb Szpartak jól tartotta a labdát, ve­zetésük tudatában nem sürgették a játékot. Győztek l l:9-re, így ismét ők vitték haza á díszes Európa Ku­pát. A második hely nem lebecsülen­dő teljesítmény. Sőt, nagyszerű si­ker, biztos vagyok benne, hogy követi majd sok hasonló más ered­mény, győzelem! „Nem baj fiúk” -, kiáltanák a szurkolók, ha törté­netesen labdarúgó mérkőzésről lenne szó. Mi azt mondjuk „szép volt lányok”, mert valóban szép volt - ha. a vége nem is úgy sike­rült, ahogy szerettük volna. Igen, Ti is, én is. Mindnyájan, akik szeretjük a kézilabdát és azon fáradozunk, hogy a Fradi-lányokat határainkon túl is megismerjék. Mert jó csapat, nagyszerű együt­tes. Megérdemlik, hogy gratulál­junk nekik! Szőnyi János (1971) GÉZA BÚCSÚJA Amikor az NB I-es csapatnál új, fiatal legény lett az elsőszámú ka­pus, elbúcsúzott a klubtól. Leadta a szerelését a szertárosnak, aztán nehéz szívvel bandukolt ki a nyir­kos folyosóról, fel a lépcsőn, ki az öreg, roskatag lelátó elé. Azt tud­ta, itt már befejeződött játékos pá­lyafutása. De még nem érezte öregnek magát. És Gulyás Géza a futballt sem akarta még abbahagyni. Hívták több helyre is. Ő azon­ban egy kiscsapatot választott. A Vasas Lángot. Az új idényben pe­dig már ott állt ismét a háló előtt s - boldog volt. A csatárok annál kevésbé. Akik ellene játszottak. Mert öregszik, s ha el is jár felette az idő, az még nem jelenti azt, hogy könnyebb neki gólt rúgni. Pedig már nem repkedett annyit egyik sarokból a másikba, mint hajdanában. Teltek az évek, s a csapatnál egyre több fiatal kapusnak szegte kedvét a kilátástalanság. Hogy nem jutnak a kapu közelébe. A ve­terán kapuőr ugyanis még mindig szilárd pontja volt a gárdának. Aztán egyik napról a másikra mégis elhatározta: elég volt. Bár­mennyire is szerette a labdát, meg a csapatot - leköszönt. Jöjjenek a fiatalok. Aztán amikor a labdarú­gók délutánonként edzésre vonul­tak ki a zöld gyepre, odakönyökölt a korlátra, s sokat nézte a labdázó- kat. Negyven éves volt már. Egy nap azonban váratlan dolog történt. Megint megkeresték egy­kori csapatától, a Ferencvárostól. Azt mondták: jöjjön vissza védeni. Az első csapathoz. Bajnokság közben voltak, s a tartalék kapus bevonult. És kellett, aki kisegít, ha Géczi esetleg nem tud védeni. Eleinte alig akarta hin­ni a dolgot, de amikor a választ kérték tőle, természetesen igent mondott. Ismét edzésbe állt. A mérkőzéseken pedig ott ült a kispadon. Mert hát Géczi Pista hétről hétre rendelkezésre állt. Az­tán egy edzésen megsérült a ka­pus. A hét végére sem jött rendbe, s a Honvéd elleni rangadón Gu­lyás Géza foglalta el a helyét. Jól védett. Egy gólt kapott, azt is tizenegyesből. Amikor pedig Kocsis húsz méteres bombáját bravúrral tolta ki a sarokból, még a Honvéd zászlók alatt tömörülő szurkolók is összecsapták sokszor a tenyerüket. A bajnoki év végén megint el­búcsúzott. A Dunaújváros elleni mérkőzésen. A klubtársak sorfala előtt ballagott el, s a lelátón zúgott a taps. Elbúcsúzott. Hogy most már végleg? Ki tudja. Hiszen még fiatal. Várkonyi Sándor (1971) HUSZONÖT ÉV A ZÖLD-FEHÉR SZÍNEKÉRT Huszonöt év, negyedszázad - majd egy fél emberöltő. Ennyit egy helyen eltölteni dicsérendő dolog. Akikről most szó lesz, hu­szonöt évet töltöttek el a Ferenc­városban. Ritka jubileum, szép példája a klubszeretetnek. Dalnoki Jenőt nem kell bemu­tatni, hiszen még élénken emlé­kezhetünk rá. Az új klubház társal­gójában beszélgetünk az eltelt idő­szakról.- Hogyan kezdődött?- Az István gimnáziumba jár­tam és a Millenárison az egyik kö­zépiskolás bajnoki mérkőzés után valamelyik játékostársam édesap­ja szólt, hogy a Ferencvárosból akarnak velem beszélni. A beszél­getés megtörtént, azt kérdezték tő­lem, akarok-e a zöld-fehéreknél játszani. Mindez 1946-ban tör­tént...- Mikor került az első csapat­ba?- 1949-ben, méghozzá jobbhát­véd helyére! Aztán egy év múlva végleges csapattag lettem, s átke­rültem a bal oldalra. A ferencvá­rosi védelem hosszú ideig Kéri, Kispéter, Dalnoki összeállításban szerepelt.- S meddig tartott a játékospá­lyafutás?- 1966-ban hagytam abba, úgy tudom, a magyar örökranglistán negyedik vagyok.- Mikor volt az első válogatott­ság?- 1951-ben a lengyelek ellen.- Mi van még a tarsolyban ?- Összesen tizennégy A-váloga- tottság, negyvenszer szerepeltem a B-válogatottban, egy olimpiai arany- és egy bronzérem.- Ki volt a legveszélyesebb el­lenfél?- Azt hiszem, csak egy nevet kell említenem: Sándor Csikar.- Ki volt a példaképe?- Kispéter Mihály. Derék, be­csületes ember volt. Minden fiatal labdarúgónak példaképe lehet.- Sokszor kiabálta a közönség: „Jenőpuha vagy”.- Most, hogy visszatekintek, nyugodt szívvel állítom, nem vol­tam keményebb, mint Kontha, Te­leki vagy Lőrincz... és sorolhat­nék még egy sereg játékost.- Legkedvesebb emléke?- 1952-ben Turkuban 2:1-re vertük a románokat az olimpián.- Mit csinál a focin kívül?- Tizenhét éve dolgozom ugyanazon a helyen, anyagbeszer­ző vagyok.- Hobbyja?- Könyveket gyűjtök. Könyv­táram hétezer kötetre rúg. Sok benne az első kiadás. Kedvenc té­mám Petőfi és a szabadságharc.- Meddig akar a labdarúgással foglalkozni?- Amíg élek. Bár főfoglalkozá­sú edző nem leszek.- S ha újra lehetne kezdeni a huszonöt évet?- Ugyanúgy csinálnám végig. * Dr. Szellő Ambrus huszonöt éve sportorvos a Ferencvárosnál. Eza­latt az idő alatt kilószámra írta a receptet, több kilométer hosszúsá­gú statisztikát készített az ellenőr­zésekről. S valószínű nem tudná megmondani, hány ezerszer kel­

Next

/
Oldalképek
Tartalom