Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 1.
15 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG lett közbeavatkozni, segíteni, gyógyítani. Az Üllői úton a pálya szélén, a kispadon beszélt Szellő dr.- 1945 tavaszán a Ferencváros akkori elnöke szólt nekem; háromnégy fiatal orvosra lenne szükség, akik rendszeres segítséget nyújtanának az egyes szakosztályoknak. Örömmel vállaltuk, négyen kezdtük, de csak ketten maradtunk Juhász doktorral.- Elsősorban a sport és a klub iránti szeretet vezetett bennünket, amikor elvállaltuk ezt a munkát és ez a két tényező tartott itt bennünket huszonöt évig. Az évek során működésünket a sérülések, betegségek megállapítása, a véleményadás és a betegségek „szanálása” jelentette. A rendszeres sportorvosi munka természetesen akkor indult meg, amikor országos viszonylatban megszervezték ezt a hálózatot. Természetesen munkánk során az volt a jó, ha olyan szakvezetőkkel és edzőkkel dolgozhattunk együtt, akik megbecsülték munkánkat, szívesen vették igénybe segítségünket. S nem holmi szükséges rossznak tekintették az orvost, annak véleményét.- Huszonöt évi kluborvosi munka tapasztalatai alapján, s három szakorvosi vizsgával a tarsolyomban az utánam jövő fiatal generációnak azt a tanácsot adnám: minden esetben orvosi lelkiismeretük és szaktudásuk alapján döntsenek.- Soha nem készítettem saját használatra statisztikát, de ha számolni kellene, akkor sokezerre rúgna azok száma, akiket kezeltem, akiknek segítséget nyújtottam. Természetesen sokszor nemcsak mint sportorvos, hanem mint szakorvos is felkerestek a rászorulók. S milyen örömömre szolgált, hogy sikerült Mátrai Sanyit rendbehozni vagy a fiatalon betegeskedő Rákosit úgy meggyógyítani, hogy még most is pályán van.- Zömmel a labdarúgóknál tevékenykedtem, sok-sok kedves emlék fűz hozzájuk. Bejártam velük a világot, megismertem más népeket, országokat, városokat. Csodás huszonöt év volt. Búcsúzás előtt ezeket mondta Szellő dr.:- Most 55 éves vagyok, s ebben az évben, mint röntgenorvos kérhetem a nyugdíjazásomat. Valószínűleg mint sportorvos is nyugdíjba megyek, s ezentúl csak kedvtelésből fogok segíteni. Természetesen továbbra is a Ferencvárosban. Mind a két kiváló sportember megérdemli a megbecsülést, s nyugodtan állíthatjuk példaként az ifjú nemzedék elé. Boross Dezső (1971) HÉTTÁBLÁS EMLÉKEZÉS Amikor az FTC éves sportnapjára készül - a rossz nyelvek szerint - az írógép önmagától bepötyögi a július rovatba: Katzenbeck sakk emlékverseny. Hogy ez hihetően így van-e? Nem tudjuk. Egy azonban biztos: az egyesület sakkszakosztálya 1971 júliusában már kilencedszer rendezte meg az immár hagyományos, egy hónapon át tartó kemény csatát. Összesen tizennégy csillagos, elsőosztályú és mesterjelölt sakkozó ül asztalhoz ilyenkor. Ahogy azt a kiírás megköti: hat zöld-fehér játékos és nyolc más klubból való fiatal töpreng a táblák mellett, hogy a sakkóra monoton ketyegése egyszer csak ünnepien dobogó indulóvá változzon. S köszöntse a sakkozó eredményét, aki ezen a versenyen egy minősítési kategóriával feljebb lép. Mert feljebb léphet. A Katzenbeck-emlékverseny a fiatalok útját egyengeti. Méltón a névadóhoz. * Amikor az élettörténetet végighallgattam, az utcán is egyre ez a különös regény matatott a fejemben. Körülnéztem. Láttam a nyüzsgést: a zöldséges bolt fürge eladóját, a hosszú hajú legényt - aki fagylaltért állt sorba, az öregembert - aki botjával kocogtatott a napfényes pad felé... Mind-mind egy jeltelen élet, arc mögé zárt titok. Egyszerű, hétköznapi emberek, akiknek a nevét nem őrzik meg díszes aranykönyvek. Egyszerű emberek, akikben talán megvolt a lehetőség, hogy valamiben nagyon kitűnjenek... Az arcok némák. Nem árulják el, hogy milyen belső vagy külső ok zárta őket a jeltelenségbe. És mégis, nem hiszem, hogy sokan lennének, akik önként, akarva választották ezt az utat. Mint Katzenbeck Károly, aki lemondott a karrierjéről. Nevét fenntartja az FTC emlék- versenye. Bizonyára sokáig. De évek múltán már csak puszta név lesz. Az asztalhoz ülő ifjak talán nem is tudják, ki volt a névadó. Nem - érzik... * Katzenbeck Károly hét esztendeig, 1955-től 1962-ig állt a szakosztály élén. Gyermekkorában az FTC vízilabdázója volt. Majd a sakk aktív hódolója lett. Az FTC szakosztálya 1955-ben alakult meg. S Katzenbeck Károly természetesen elsőnek érkezett a társaságba... Rendkívül széles körű, fölényes elméleti tudású versenyző volt. Versenyző? Ó mesterjelölt maradt. Nem akart továbblépni.- Nézzétek - mondogatta gyakran -, a mester cím megszerzéséért, s talán a továbbiakért minden időmet fel kellene áldoznom. A hét minden napja azzal telne el... De én ezt nem tehetem, nekem más feladatom van. Más feladata volt. Minden energiáját az utánpótlás nevelésére fordította. Nem véletlen, hogy az FTC sakkcsapata kezdettől az OB I-ben szerepelt. Saját nevelésű játékosokkal! Olyanokkal, mint Varnusz Egon nemzetközi mester, Liptay László mester... * A héttáblás emlékverseny egyik legboldogabb szereplője az idén Sárközi Gyula, az egyesület volt csillagos elsőosztályú sakkozója lett. Ma már mesterjelölt! Katzenbeck Károly szellemében - a fiataloké ez a verseny. S a fiataloké a szakosztály! Az emlékversennyel párhuzamosan II. osztályú versenyt is rendezett a klub, amelyen Szávay Tibor és Kalbinger Károly megszerezte, ifj. Kopasz Jenő pedig megerősítette az I. osztályú minősítést. A szakosztály ma már teljes csapatra való 12-18 éves tehetséges fiatallal rendelkezik. Még a IX. kerületi elsőosztályú CSB-n is elindultak. És úgy szerepelnek, hogy a szakosztály vezetői is meglepődtek kissé. Az ifjak csapata - Flesch János nemzetközi mester, a vakszimultán világrekordere és Polgár István mester kitűnő nevelőmunkáját dicsérve - a tavaszi idényt az első helyen fejezte be. * Jó, hogy léteznek hagyományok. Jó, hogy az elődök munkája termékeny valósággá válik a mában is. így lett Katzenbeck Károly emléke hivatással teli, teljes. így lett alakja jeltelen, fényes csillag. Másra nem is vágyott. Szekeres István (1971) PAYER ANDRÁS NÉGY KÍVÁNSÁGA Vannak szurkoló-dinasztiák, ahol apáról fiúra száll a Ferencváros szeretete. Náluk pont fordítva történt. Apja követte fiát a szurkolók sorába, így teljesedett ki a családi névsor, Payer András és családja. .. Mert róla van szó, a népszerű táncdalénekesről, számos nagysikerű sláger zeneszerzőjéről. A Fradival kezdődött Zeneszerzőtől illik megkérdezni kedvenc slágereinek listáját. Elég nehéz a választás, hiszen 10 év alatt legalább 300 számot komponált. „Almát eszem..., Nincsen olyan ember..., Az a sárga liliom..., Faluvégén kiskunyhó- ban...”. S itt félbeszakítja az újságíró, hogy ennyi talán elég is lesz, ő azonban még folytatja.- A „zöld elefánt...” ezt még írja hozzá, márcsak azért is, mert - zöld. Payer András zöld-fehér vonzalma, olyan régi, hogy nem is tudja megmondani mikor kezdődött.- Még kisiskolás voltam, s első „olvasmányom” egy FTC-ről szóló tudósítás volt. Azóta sok tudósítást elolvastam, sok csapatnak szurkoltam, mert szurkolói pályafutásom alatt többször kicserélődött a csapat, csak az én vonzalmam nem változott. Szurkoltam még Henninek és Kocsisnak, Mátrainak és Fenyvesinek, és mindig az éppen hajtó csapatnak. Legfeljebb azóta annyiban változott a helyzet, hogy a kisdiák a lelátó felső soraiból lejjebb került. ízig-vérig szurkoló. Soha nem volt igazi sportolója az FTC-nek, noha évekig sportolt, s ma is igazolt versenyző. A Lokomotívban úszott, ma pedig a Művész SK-ban teniszezik és minden sportágban a Fradinak szurkol. Míg a bíró le nem fújja...- Milyen szurkoló? Ideges? Veszekedős? Hallgatag?- Inkább azt mondanám szang- vinikus. Minden idegszálammal élem a mérkőzést, úgy is mondhatnám vetülete vagyok az eseményeknek. Számomra kikapcsolódást jelent a mérkőzés, s akkor is szórakozást, ha történetesen nem nyer a csapat. Izgulok, s csak addig idegeskedek, amíg a bíró le nem fújja a mérkőzést. Akkor számomra is vége a meccsnek, mert „cukkolni” nem hagyom magam... Természetesen érdekel még a sajtóvisszhang, mert nem közömbös számomra, hogy a szakértőkkel azonos-e a véleményem.- Szóval, tud veszíteni is!- Azt hiszem, sportszerű vagyok. Elismerem az ellenfelet is, szoros mérkőzésen nem hibáztatom a csapatot, de az igazságtalanságok megviselnek, persze csak a sípszóig.- Legnagyobb élmény?- Ilyen sok van. Mindig a soron következő. Persze vannak felejthetetlen mérkőzések, mint amilyen a Ferencváros-Manchester Ünited volt. Imádom a technikás, szellemes játékot, mert az nyújt maximális élvezetet, teljes kikapcsolódást. S ezzel az örömmel a Fradi sokszor megajándékozott.- Csak Fradi-szurkoló?- Elsősorban, de nemzetközi mérkőzéseken átalakulok. Hasonló hőfokon izgulok a magyar vá
