Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 1.
24 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG- A játékosok? - kérdezett vissza, amikor erről esett szó. - Azt hiszem, életem végéig elégtétel, hogy amerre mennek, amerre járnak, mindenünnen kapom tőlük a lapokat, leveleket, amelyek mind-mind arról tanúskodnak: nemcsak én érzem, és éreztem őket barátaimnak mindig, ők is annak tartottak és tartanak engem. De különösen így van ez a maiak közül Páncsiccsal, Juhász Pistivel vagy az azóta Tatabányára került Horváth Lacival, akikkel a szó legszorosabb értelmében együtt is éltem hosszú ideig a régi klubház úgynevezett hármas szobájában. SEM A ZÖLD gyepen, sem a klubházban nem voltak kudarcai az elmúlt negyedévszázad alatt. De - mint nevetve megjegyezte, akik kinőttek az „ifi” korból, valahogy egy kicsit mindig közelebb állnak hozzá. Vagyis az „öregfiúk” egy parányival többet jelentettek számára és jelentenek ma is, mint a ma még aktív első csapatbeliek, és az ifjúságiak. Ez talán érthető, s megbocsátható. Mégpedig azon a jogon, hogy az idén éppen 60 esztendős Pali bácsi számára az „öregfiúk” idézik a tovatűnt ifjúságot, az elmúlt fiatalságot.- Semmit sem tennék másként, semmit nem „revidiálnék” ha elölről kezdeném - összegezte beszélgetésünk végén. - Nincs annál megnyugtatóbb érzés, mint amikor az ember tudja, érzi: Harót János, a mai elnök ugyanúgy értékeli bennem az egyszerű munkájáért élő tisztviselőt, mint tették azt az elődök. Csak egyet tennék másként, ha még egyszer elölről kezdhetném, ha újra születnék: e nagy és népszerű együttesnek még lelkesebben szolgálnám önzetlenül az érdekeit. Még több szurkolónak adnék mosolyogva boldogan jegyet. Nagymarosi László (1972) A 18 ÉVES MESTERJELÖLT Amikor leülünk a klubban beszélgetni, önként adódik az első kérdés:- Hogyan lett sakkozó és vidéki létére, hogyan került éppen a Ferencvárosi Torna Clubhoz?- Apám Szarvason volt sakkbajnok - válaszolja Perényi Béla 18 éves mesterjelölt - és amikor egyszer hazahozott egy díjként nyert kupát, gyerekfejjel elhatároztam, hogy olyan kupát én is nyerek és nekem is lesznek szalagos érmeim. így aztán hatéves koromban már ismerkedtem a lépésekkel. Eddig azt hiszem, minden fiatal mesterjelölt így számolt volna be pályafutása kezdetéről. De a folytatás már rendhagyó módon történt Perényi Béla esetében. Sorsdöntő szimultán Négy évvel ezelőtt Sinka Brigitta Szarvason szimultánt játszott és az egyik táblánál egy 14 esztendős fiatalember „keményen visszaszólt”. A Perényi Béla vezette bábuk azután arra késztették Sinkát, hogy kezet nyújtson legyőzőjének. A szimultánon ott volt Karakasné is, aki mindjárt felvetette: „Jó lenne, ha a fiú feljönne Budapestre és valamelyik nagyobb klubban fejlesztené kivételes képességeit. ” A család még két évig ingadozott jöjjön, ne jöjjön a Béla gyerek. Jöjjön - született meg két év múlva a döntés (elég nagy már, hogy ne vesszen el abban a nagy városban). De melyik klubhoz nyisson ajtót?- Világéletemben Fradi-szurko- ló voltam - emlékezik vissza a fiatal mesterjelölt. - Pesze nem a sakktáblák világában, hanem a focibajnokságban. Apám éppen olvasott a zöld-fehér sakkozókról és így írt azután az Üllői útra, „nem fogadnák-e be a fiát”?- Befogadtuk - ezt már később Bercsényi Ottó szakosztályvezetőtől hallottam, amikor arról is szó esett, hogy mindig, így most is szívesen látják a sakkal komolyan foglalkozni kívánó gyerekeket, fiatalokat a csütörtöki gyakorlásokon. Bajnoki arany így került fel a fővárosba és lett a Fradi-család tagja Perényi Béla. Tehetsége most kezd kibontakozni, bár az érettségire készülés ebben az évben kissé visszavetette fejlődésében. Mielőtt felutazott volna, a Békés megyei felnőtt bajnokságban harmadik lett. A Fradi színeiben tavaly a Kossá István-emlékver- seny mesterjelölt csoportjában szerezte meg a mesterjelölt címet, az idén februárban pedig megnyerte Budapest ifjúsági egyéni bajnokságát.- Mire a legbüszkébb, melyik küzdelme volt a legemlékezetesebb ?- Legkedvesebb emlékem, hogy a veretlen bajnokjelöltet, tavaly a Bp. Honvédőt 9:5-re vertük a csapatbajnokságban és az első nyert játszma az enyém volt.- És a folytatás?- Az idei bajnokság félideje után nem a legjobban állunk - válaszolja, miközben Bercsényi Ottó megjegyzi: „Elöregedett a gárda, jöhetnek a Bélához hasonló fiatalok”. - Tagja vagyok az ifjúsági válogatott keretnek és remélem, nemzetközi versenyen is elindulok majd. De előbb a nyári ifjúsági bajnokságon szeretnék jól játszani. Sport-e a sakk? Ezt a kérdést tettem fel a beszélgetés végén Perényi Bélának.- Természetesen. A sakk sport, tudomány, művészet és játék egy személyben. Rendelkezik minden olyan követelménnyel, ami jellemző a versenysportokra. Itt még kifinomultabb a stratégia, taktika, állóképesség, gyors elhatározási készség, csel szükséges ehhez a szellemi küzdelemhez, melyeket a játékos egyénisége a maga szájaí- ze szerint fejleszt ki.- Eszményképe?- Ezt halkan mondom, nehogy a hazai nagymesterek meghallják. Játékstílusban Fischer, emberi magatartásban, ellenfele, Szpasszkij a példaképem. De nekem még sokat kell tanulnom, ezért bújom Fischer könyvét, olvasom a Sakkélet mellett a német és orosz nyelvű sakkirodalmat. Közérzet?- Tudom, hogy mire gondol - feleli nyíltan és őszintén. - Nem volt könnyű eljönni gyerekfejjel Szarvasról. De szerencsém volt, mert a Fradi-család azonnal befogadott. Idősebbekben és fiatalokban egyformán igaz segítőkész barátokra leltem. Jól érzem magam, itt az új klubban otthonra találtunk. Majd ha meg lesz a pálya, akkor valóban sportparadicsomot talál az Üllői úton. Bízhatunk a fiatalember ítélőkészségében. Józanságát alkalmam volt még egyszer lemérni. A szomszéd asztaltól kártyacsata zaja nyomta el nemegyszer beszélgetésünket. És mikor egy negyvenszáz körüli vita fortisszi- mója lehetetlenné tette az eszmecserét, lélegzethez jutva megkérdeztem:- Ezt a szellemi tornát nem kedveli?- Próbáltam már nem egyszer ultizni, de nem megy nekem. Ég és föld a különbség a két játék között, hiszen az ulti csak szórakozás és nem sport - nyújtott kezet búcsúzóul. Toldy Ferenc (1972) TANÁR ÚR EMLÉKEZIK Vannak az idén 75 éves magyar labdarúgásnak olyan játékosegyéniségei, akiknek az emlékét, pályafutását időről időre újból és újból felvillantani - hálás újságírói feladat. Lázár Gyula a Fradi egyik legszebb korszakának nagy alakja volt. Felejthetetlen mérkőzések hőse - a mai ifjú zöld-fehér szurkolók előtt szeretett klubjuk dicső múltja is felelevenedik Lázár Gyula sportpályafutásának megismerésekor. Hogyan kezdődött? A hatvankét éves „Tanár úr” Benczúr utcai lakásán beszélgetünk.- Tősgyökeres hatodik kerületi vagyok. Ezen a környéken nőttem fel, itt jártam középiskolába, méghozzá a labdarúgásról is híres Kemény Zsigmond főreálba. 1922 és 26 között állandó tagja voltam az „alsós” válogatottnak, 1926-től kezdve pedig az iskola „felsős” válogatottjának erőssége - rendszerint középcsatárként.- Ugyanis - úgy érzi, ezt a tényt indokolnia kell - mint minden gyerek, aki megismerkedik ezzel a nagyszerű játékkal, természetesen én is csatárként akartam tündökölni, hisz a góllövés a legszebb élmény a futballban. Jól kezeltem a labdát, gyors voltam, erős lövéseim voltak, így aztán kezdetben eszembe sem jutott, hogy ne csatár legyek. Legfeljebb a jobbszélre húzódtam, de ott is a gólszerzés volt a legfőbb törekvésem. Egy évet a KAOE-ben játszott. Ennek a kiscsapatnak akkoriban az a Molnár Béla volt az intézője, aki ma az FTC szövetségi képviselője. Ő vitte ki 1929 nyarán a 18 éves Lázár Gyuszit a Ferencvároshoz, próbajátékra. A Fradi ekkor bonyolította le emlékezetes dél-amerikai portyáját. Pataky Mihály, az egyesület szakmai igazgatója vette szemügyre az ifjú próbajátékosokat, s a kétkapuzás előtt megkérdezte Lázártól:- Mit szoktál játszani fiam?- Középcsatárt - felelte Lázár Gyula.- Akkor menj a jobbszélre, lássuk elég gyors vagy-e! - hangzott a döntés, s máris megkezdődött első mérkőzése az Üllői úton. Heti 24 pengő Utána rögtön szerződtették. Profi világ volt akkor, heti 24 pengő fizetést kapott. Hosszú hónapokig a tartalékok között játszott, majd 1930 tavaszán méghozzá nemzetközi mérkőzésen, került be először a nagycsapatba - jobbszélsőnek. Az ellenfél a bécsi WAC volt, Lázárnak jól ment a játék. Az első bajnoki mérkőzésen azonban, nem sokkal ezután - a Nemzeti SC ellen - már jobbfedezetként szerepeltette Blum Zoltán edző. És ezen a helyen lett 1930 őszétől állandó csapattag a Fe
